TEGNAP SZOMORÚ DOLGOT TAPASZTALTAM...Meglátogattam egyik ismerősömet,sajnos a betegsége ,tolókocsiba kényszerítette. Megismert, sírt, fájdalom volt a szemében,a beszéde már akadozik,gondozóra szorul azonban már több gondozója is volt mert akaratos,(a gyerekei bekamerázták a lakást online ellenőrzik a gondozókat).Üzleteltem vele a 90-es években,kedves ügyes talpraesett asszony volt.(még lekvárt főzni is segítettem )Hamar megözvegyült de ő tartotta a frontot mind a három lányát kitanította,keményen állta a sarat.A mostani gondozója 65 éves idős asszony és láttam hoztak kb 30 mázsa szenet,panaszkodott hogy neki kell behordani.Nem igaz hogy a három lány nem tudná megfizetni a napszámost aki behordja.Arról nem is beszélve,felnevelte őket diplomát kaptak és nem veszik magukhoz(úgy tudom egyik már nyugdíjas) de majd velük is így fog bánni a gyerekük!!!!A sorstól mindenki megkapja azt amit érdemel....elköszöntem tőle kívánván kellemes ünnepet.Neki a karmája ezt a sorsot adta ki,el kell fogadni...szomorú a fájdalom de nincs mit tenni!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése