NEM MINDENNAPI TÖRTÉNET A SZERETETRŐL
Gerda és Patrik bonyolult szerelmi kapcsolata barátságból szövődött. A nem mindennapi história csak nyomokban tartalmaz rózsaszínű vattacukor-romantikát, emberi értékek és gyarlóságok egész tárházát vonultatja fel. Egy félelemben nevelt nő és egy önmagát felnevelt férfi, kölcsönös függésben. Kortárs szerelem, olyan korból, melyben az emberi érzések vitrinbe zárva várják a feloldozást.
Gerda szeretetében harcos és védelmező, szenvedélyes, konok és ragaszkodó. Megalkuvásra képtelen.
Patrik elutasító és hűvös. Elméje nyitott, a szíve zárt. Szabadságvágyánál csak a félelmei erősebbek.
Az olvasó nem traumákkal terhelt, hanem mélyen érző és sebezhető emberpárral találkozik a könyvben.
Elengedés, elszakadás, visszahúzás, leláncolás.
Elengedés, elszakadás, visszahúzás, leláncolás.
Ez a szerelem nem ígér filmgyári happy endet.
Ez a szerelem kitépi a lelkedet.--------------------------------------Napforduló. Ma születik a fény. Bennem.
Napforduló van, sok a front is, nehezebben jön az álom ilyenkor. Van, aki a meleg tejre esküszik, van, aki megnéz egy jó filmet vagy olvas, én tollat ragadok általában.(…)
Egyedül ünnepeltem, olyan egyedül, ahogy nem voltam soha még talán. Senkit nem engedtem ezen a napon a közelembe. Elmentem a kávézóhoz, és zárva találtam. Nem égtek bent lágyan hívogató fények, mint egykor, nem ücsörögtek egymás kezét szorongató szerelmespárok, nyoma sem volt szerelemnek, ahogy pároknak sem. Sötét kint és bent, a bejárati ajtó elutasítón meredt rám. Az egész jelenetből sugárzott a megmásíthatatlan valóság és elmúlással telítette a szívem, valamint a halovány remény helyét benne. Tulajdonképpen tudtam, hogy nem jössz, hogy nem lesz utolsó találkozás, sem búcsúölelés, hogy gyerekes kívánságom nem teremtéstörténet – illúzió csupán, ami hamarosan darabokra törik, mert darabokra akarod törni. Nem hibáztatlak. Továbbléptél, és az élet úgy döntött, hogy lépjek tovább én is, lépjek végre a saját utamra, egy igaz történetbe, ami rólam is szól már. Nem várhatok rád tovább, ha meg szeretnék élni valamit, azt magamnak kell megteremtenem, ahogy az élet mondaná, makacs, de jó tanítvány vagyok. És legfőképpen hálás. Neked is...”
(Se veled, de nélkülem, részlet) A fény egy minőség, energia, akárcsak a szeretet. Ami ma megszületik bennünk, ha engedjük, napok alatt sokszorosára nő, hogy mások is megpihenhessenek a melegénél. Szívem szerint nem korlátoznám a szeretet ünnepét, nem kötném valláshoz, sem hagyományokhoz, semmihez, amit ember teremtett.
Törvényt bontok. Számomra az ünnep ma kezdődik és tart, amíg érzem. Míg lobog a fény és éltet.--------------------------------Feszített tempóban élem az életem és ahogy közeledik az év vége, amint az advent elcsendesedésre int és puha, meleg, legbenső világomba hív, egyre nehezebb lépést tartanom a saját magam diktálta tempóval.
Nem csoda hát, ha keresem az alkalmat, hogy kilépjek a zajból, a helyet, ahol kiszakadok mindebből és megpihenhetek; az otthonom még csatatér, rendet kell varázsolnom és ‘haza kell érnem’, meg kell érkeznem az újba, el kell fogadnom a sok változást és meg kell nyugodnom benne…valahol középen…önmagam középpontjában…
Miközben hálás vagyok, végtelenül hálás: egészséges vagyok, testben és lélekben erős, küzdeni képes, csodálatos gyerekeim vannak, a lányom csillagszórós lelkesedéssel kóstolgatja a felnőtt életet és én hihetetlenül büszke vagyok rá, és a boltokban ott díszeleg a könyvem, amit a szívem talán legféltettebb zugából hívtam életre, megküzdöttem érte és vele és lám szeretik, szeretitek…Mit kívánhatnék még?
Talán minél több ilyen pillanatot, mint itt lentebb a képeken, két felvétel és az emlékeim között, biztonságos, inspiráló közegben. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen fontos egy remek partner, egy szerető barát, illetve a támogató kollégák türelme, biztatása, hozzám értő, vigyázó szeme, az oldott hangulat, amit teremtenek számomra, hogy a lehető legjobb önmagam legyek, ha csak pillanatokra is…
Nem lehet elégszer megköszönni, de én próbálkozom… Köszönöm!---------------------------------------- Rájöttem, hogy nincs érzelmileg elérhetetlen férfi, sem nő, rosszul közelítjük a témát. A másik szívét, szeretését, figyelmét akarjuk, holott a másikat érzelmileg a saját szívünkön át érhetjük el és a saját figyelmünket kell irányítanunk ez ügyben, nem az övét. A szeretetünk akkor ér célba, ha és amikor a másik elhiszi. Onnantól ő is képes szeretni önmagát, attól fogva gyógyít a szeretet. A szerelemben ez hatványozódik, hiszen minél többre értékeljük a társunkat, a vágyaink erejéről nem is beszélve, annál értékesebbnek érezzük magunkat a szeretetében. Ezért olyan óriási a veszteségtől való félelem a szerelemben. Senki nem akarja elveszíteni az újonnan felfedezett értékes önmagát.
Jóváteszem. Megkereslek a szívemen át. És elérlek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése