NOTICE THE GOD AND SOUND TO HIM.

Észrevenni a jót és hangot adni neki. „Ne szólj szám, nem fáj fejem” tartja a mondás. De mennyire igaz ez? Mire jutunk a hallgatással? Tapasztalatom szerint nem sokra. A dolgok nem változnak, az emberek nem fogják kitalálni titkos gondolatainkat és minden marad a régiben. Visszajelzéseinkkel viszont mindig esélyt teremthetünk a változásra. Ezért magadnak is és a másiknak is jót teszel azzal, ha nem fukarkodsz a visszajelzésekkel. Kezdjük az elismeréssel, mert ahogy látom ezen a téren igazán fontos nagyvonalúbbnak lennünk. Ha a pozitív dolgok elismerésének képességét nem fejlesztjük magunkban, akkor leépítjük képességünket a pozitív dolgok meglátásának terén is. Esélyes továbbá, hogy a jó dolgok pozitív visszacsatolások hiányában elhalnak, mivel a másik fél úgy érzi, törekvései nincsenek megbecsülve. Vesztes hozzáállás tehát a hétköznapi jó élményekre legyinteni, mondván, „hát ez alap”, meg hogy „ez a minimum, ami jár”. Tapasztalatom szerint minél nehezebb az élet, minél megterhelőbb időszakon megyünk keresztül, annál nagyobb szükségünk van az önmagunkban megélt és mások számára is kifejezett hálára. Az elismeréssel, a köszönettel és a hálával megerősíted a másik ember pozitív cselekedeteit, és arra készteted, hogy ezeket megismételje. Hiszen a köszönet és a hála nagyon jó érzést kelt abban, aki kapja, és ki ne szeretné minél gyakrabban jól érezni magát! Nem beszélve arról, hogy szívből köszönetet mondani, őszintén megdicsérni valakit szerintem elképesztően jó érzés! Ha „apróságokra” is pozitív visszajelzést adsz, azzal meghozod a kedvét a másiknak ahhoz, hogy esetleg legközelebb kipróbálja magát nagyobb dolgokban is. Ráadásul gondolj csak bele, maga az élet legnagyobb részben „apróságokból” áll. Belőlük kerekednek emlékezetes örömeink és legnagyobb konfliktusaink is. Érdemes tehát az apró dolgokat kellő figyelemmel és tisztelettel illetni.