Egy kislány karácsonya.
Volt egyszer egy kislány, aki mindig olyan nagy izgatottsággal várta a karácsonyt. Ugyanakkor sajnos nem volt családi béke, sem harmónia otthon. A szülei folyton veszekedtek, és emiatt vele is feszültebbek, türelmetlenebbek voltak. Emiatt nagyon szomorú volt, és próbált menekülni a kis fantáziavilágába amikor tehette, mert ott nem bánthatta meg senki sem, ott biztonságban érezte magát.
Néhány esztendeje a nagymama is náluk töltötte a karácsonyt, amióta a nagypapa már nem volt köztük. A kislány nagyon várta a mamáját, mert egy igazán erős kötelék volt köztük. Úgy érezte, hogy a nagymamája tényleg meghallja őt és foglalkozik a lelkével is. Nagyon jókat nevettek együtt, igazi bűntársak voltak. Minden látogatása során a nagymama a kisunokája szobájában aludt egy vendégágyban, közvetlen a kisunokája mellett.
Amikor leszállt a karácsonyi éj, és már mindenki aludt, akkor a nagymama szemére nem jött álom. Titokban a délután az ágya alá rejtett pár darab szaloncukrot próbálta elmajszolgatni a gyönyörű éjszakai holdfényben. Már bontotta is ki a az elsőt, amikor az unokája suttogva megkérdezte tőle a szomszéd ágyból:
- Hé, Mama nekem nem hagysz?
Ebben a pillanatban a nagymama meglepetettségében leejtette a szaloncukrot az ujjai közül, majd mindketten elkezdtek halkan, de jóízűen nevetni, nehogy felverjék a család többi tagját. Ezután egymás mellett ülve eszegették az ágy alatti zsákmányt, egy pihe-puha plédbe burkolózva és gyönyörködtek a holdfényben. Akkor ott ez a pillanat csak az övék volt és senki másé, ami nagyobb ajándék volt, mint bármi más a fa alatt. A köztük lévő köteléknek a fénye átvilágította a szobát, a feltétel nélküli szeretet energiájával.
Erről a kis éjszakai bűnözésükről nem szóltak senkinek egy szót sem, viszont ők nem felejtették el soha ezt a csodás, minőségi pillanatot, amely nagymama és unokája között megadathatott szent karácsony éjjelén.
Szeretettel: Anikó
Drága közel négy éves kislányom készítette ezt a képet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése