MEDITATION, A QUIET WAY

MEDITÁCIÓ, EGY CSENDES ÚT.

Szvámi Véda himalájai Ashramjában.A szvámi (szanszkrit: स्वामी, angol átírás: swami) a hinduizmusban olyan aszkéta vagy jógi, aki beavatást nyert a vallási szerzetesrendbe és a legmagasabb spirituális megvalósításnak és/vagy az emberiség szolgálatának szenteli az életét. A szó jelentése: "ura önmagának" vagy "mester", de a bengáli nyelvben (sámi-nak ejtve) kettős jelentésű, és férjet is jelent. A szvámi szót tiszteletbeli megszólításként is használják jóga-mesterek esetén. Ha Indiában valaki a "szvámidzsi" címzettje, akkor nem mindig szerzetes, lehet házas is. A női szerzeteseket szvámini-nak vagy szádviknak hívják. Jellegzetes ruhájuk az okker vagy narancssárga, a fehér és a piros is. A szvámik Szigorúan véve minden szvámí az ősi szerzetesrendhez tartozik, amelyet mai formájában Sankara szervezett meg. (Mára azonban bármely jógaiskola alapítóját szváminak nevezhetnek a követői, illetve vannak önmagukat szváminak elnevező, spirituális úton járó személyek is.) A belépéshez azt a követelményt kell teljesíteni, hogy olyan végezze a beavatást, aki maga is szvámí. A szvámí rend minden szerzetese tehát egy közös gurura, Ádi ("az első") Sankaracsárjára (Sankara) vezeti vissza szellemi leszármazását. Valamennyien szegénységet (a magántulajdonról való lemondást = aparigraha) és szüzességet (brahmacsarja) fogadnak, valamint engedelmességet vezetőiknek, az istenségnek vagy Istennek. Amikor szvámivá avatnak valakit, egy új nevet kap, és az új nevéhez a szvámí még egy szót tesz hozzá, amely azt mutatja meg, hogy a rend tíz ága közül melyikhez tartozik. Például Paramahansza Jógánanda eredeti neve Mukunda Lál Ghós volt; ebből lett a Szvámi Jógánanda, és a szvámi rend giri ágához került. (Később a paramahansza vallási-teológiai címet kapta, amit magas rangú hindu spirituális tanítóknak adományoznak.) A dasanámík, vagyis a szvámi rendeket jelölő szók a következők: giri (hegy), szágara (tenger), bhárati (föld), purí (ösvény), szaraszvatí (a természet bölcsessége), tírtha (a zarándoklat helye) és aranja (erdő).[2] A rendek az advaita védánta bölcseletét követik - de ettől eltérően számos, egyéb világnézetű tanító is tevékenykedik szvámí elnevezéssel. Az egész emberiség önzetlen szolgálatának, valamint a személyes kötelékekről és törekvésekről való lemondásnak az eszménye a legtöbb szvámít emberbaráti és oktató tevékenység felé vezérli Indiában, s némely esetben idegen földön is. Miután leszámolt a kaszt, a felekezet, a társadalmi osztály, a bőrszín, a faj és a nem előítéleteivel, a szvámí az egész emberi testvériség érdekében munkálkodik. Célja a Szellemmel (Brahman) való maradéktalan egyesülés. Éber és alvó tudatát egyetlen gondolat tölti be: "Én Ő vagyok." A vividisá, azaz a bonyolult szvámivá való avatási szertartás többek között egy tűzrítust foglal magában. Ez voltaképpen jelképes temetés, hisz a jelölt testi valója meghalt a világ számára, s elhamvadt a bölcsesség lángjában. Az újonnan felavatott szvámí ezért a következő mantrát kapja: "Ez az átman: Brahman", azaz "Te az vagy", "Én Ő vagyok".[2] (lásd: advaita) A szvámí elégedetten jár-kel a világban, de nem e világból való. Így mutatja meg, hogy megszolgálta a címét, hiszen szvámí az, aki a szvával, vagyis az önvalóval való egységet keresi. Talán felesleges hozzáfűzni, hogy nem minden formálisan szváminak nevezett személy egyformán sikeres magas céljai elérésében. Nevezetes szvámik Szvámi Mahesvaránanda, Szvámi Nirandzsanananda Szaraszvati, Szvámi Szatjánanda Szaraszvati, A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda, Szvámi Visnu-dévananda Szvámi Sivánanda, Szvámi Ráma, Swami Vivekananda, Szatja Szái Bába, Paramahansza Jógánanda stb.