FULL MOVIE SERIES - INJUSTICE - 2023

SPACE CURIOSITIES

FULL MOVIE - THE LOST TOMB -2023

THE EMERGENCY DEPARTMENT

A SÜRGŐSSÉGI OSZTÁLY . Próbálok higgadt maradni és a lehető legfinomabban fogalmazni ezzel a kényes témával kapcsolatban. Szeretnék veletek megosztani egy sajnos újra és újra előforduló negatív történetet amit saját tapasztalataim alapján írok most meg nektek. Édesanyámat még a hét elején elvitte a mentőautó, sátoraljaújhelyi kórház sürgősségi osztályára alhasi fájdalmakra panaszkodva ,és enni inni sem tudott mert mindent kihányt sajnos. Az infúziós kezelést követően hazaengedték úgy hogy ezt is kihányta az édesanyám mégpedig az arcát nyakát karjait nem voltak hajlandóak le tisztítani. Tiszta sárga volt az epe miatt mivel azt hányta folyamatosan. Hazavittük természetesen mi elláttuk ahogy tőlünk csak lehet, de este megint rosszul lett hányt ügyeletes orvos járt hozzá szinte minden nap injekciót kapott ami ideig óráig jó volt számára. azóta lassan eltelt egy teljes hét a tegnapi nap folyamán már nem tudtuk végighallgatni a szenvedését, így újra mentőt hívtunk azzal a reménnyel hogy majd azonnali vizsgálatokat hajtanak végre és bíztunk benne hogy ha komolyabbra fordulna a helyzet akkor küldik tovább Miskolcra vagy esetleg Kisvárdára.-------------------------------- A sürgősségi osztályon egy nagyon flegma és lekezelő asszisztensnő fogadott minket aki már tudott édesanyám állapotáról, ennek ellenére volt pofája azt mondani nekünk hogy fejezzük be ezt , ne szórakozzunk és ne hívogassuk őket , bírja ki , szedjen fájdalomcsillapítót. A mai nap folyamán újra nálunk járt az ügyeletes doktor úr akinek nagyon hálásan meg szeretnénk köszönni hogy komolyan vette az édesanyám panaszait és azonnal mentőt hívatott mivel életveszélyes bélelzáródást állapított meg ami azonnali beavatkozást igényel. ( szirénázva vitte el a mentő autó Miskolcra a megyei kórházba) Még az este folyamán sorra kerül az életmentő műtét és imádkozunk a jó Istenhez hogy édesanyánkat visszakapjuk éppen és a helyzethez képest egészségesen 😭🙏------------------------------------------- Üzenném A sátoraljaújhelyi sürgősségi osztályon dolgozó asszisztenseknek és orvosoknak tisztelet annak a nagyon kevés kivételnek hogy szégyelljék magukat amire felesküdtek azt nem tiszta szívből és lelkiismerettel teljesítik. Mindenféleképpen jelezve lesz a betegjogi képviselő felé!!!!! Ez a bánásmód joggal kifogásolható és elfogadhatatlan a betegek és a hozzátartozójuk számára!!!!! -------------------------------------- Remélem a nagyon közeljövőben sikerül ezen a siralmas helyzeten változtatni akár a város önkormányzat akár a kormányunk részéről!!!!!!

HOW GRANDMOTHERS ARE BORN?

Hogyan születnek a nagymamák? Tudod, a nagymamák kislányként születnek. Egy kicsit babáznak, majd nagylányok lesznek… Aztán a szerelem talál a szívükre, s vágynak valamire, mi a lelkük tükre. Egy pici babára, aki értelmet ad, aki miatt szívük többé meg nem riad! Akit jó nevelni, akiért jó élni, akihez boldogság szívvel hozzáérni. Akit tanítgathat mindenféle jóra, szép viselkedésre, szépen csengő szóra. Ekkor még anyukák, telve szeretettel, hitekkel, amiktől gazdagabb az és a szeretettől lesznek jobbak, szebbek! Igyekeznek jól és ügyesen csinálni, a világ legjobbik anyájává válni. Nagymamává aztán vajon mikor válnak? Mikor nevezhetjük őket nagymamának? Mikor gyermeküknek, gyermeke születik, amikor a szívük unokával telik* Képzeld, az ő szívük akkorára megnő, nem értjük, honnan vesz ilyen nagyot egy nő? Pedig lesz ott helye bőven unokának, mert, ha unoka van, kiszorul a bánat!* *Helyét átveszi a boldogság, imádat, büszkeség, a csöppség iránti csodálat. Többet akar adni, mint anyaként adott, sokszor ezért vállal még több feladatot. A szíve meglágyul, inkább engedékeny, sokszor végigszalad sok régi emléken, amikor anyaként itt-ott még hibázott, s amikor megbánta, szeme könnyben ázott. Most már van türelme, többet képes adni, nem is akar csupán anyuka maradni. Ideje is több van, nagy már a tudása, s kell, hogy unokáját minél többször lássa! A szeretet hajtja a szíve motorját, játszik, sétál, ha kell szívesen süt tortát, minden szép tudását unokának adja, bele van égetve szíve egy darabja! Bizony, valahányszor kisbabák születnek, a régi anyákból, új nagymamák lesznek! Újabb esélyt kapnak, s tán élnek is vele, apró, tiszta lénybe szerethetnek bele! ARANYOSI ERVIN

DEAR ATTENTION TO PARENTS-SCHOOL!

Tisztelt Szülők figyelmébe! "A nyolcadikos lánya az órán, miközben a tanár magyarázta az anyagot, selfie videót csinált egy barátnőjével, majd rihegett-röhögött. A tanárnő 4x kérte szépen, tegye el a telefont, ne zavarja a többieket, több diák is kérte, hiszen év vége előtt álltak, pont egy témazáró anyagot vettek. A kiscsaj lekurvázta a tanárnőt és lazán kidobta az asztalra a mobilját: "Vedd el, ha akarod" mondattal. A tanárnő nyúlt a telefonért, a kiscsaj is, de a tanárnő gyorsabb volt és kihúzta a kezéből a telefont, betette a fiókba, mondván, a tanítási nap (még 2 óra volt hátra) vissza adja. Így is lett. Másnap reggel az anyuka megjelent a kislánnyal az igazgatónőnél és fegyelmi vizsgálatot KÖVETELT a tanárnő ellen, mondván "KICSAVARTA a gyerek kezéből a telefonját, ami már testi sértés is szerinte! Itt már felbasztam magam, de kussoltam, hallgattam. Nem részletezem, meghallgatták mindkét felet, pár diák a tanárnő mellett állt, de a harcias amazon anyuka, mindennel fenyegetőzött (kiírja facebook-ra, stb), fegyelmi figyelmeztetést kapott a tanárnő. Aki a ballagás után most elment az iskolából, másik suliba. Halkan jegyzem meg, 7 éve tanított itt, imádta, szerette mindenki, lelkileg ez megviselte, hogy a kollégák, az igazgató nem állt ki mellette! Kérdi a barátnőm, mit szólok, én mit tettem volna?--------------------------------- Mondom a lányod egy neveletlen, bunkó paraszt. Kb. 10x voltam nálatok, abból 10x szívem szerint felrúgtam volna. Az, hogy ilyen, nem az ő hibája, hanem a tied! Hogy én mit tettem volna? Másnap kézen fogom, beviszem az iskolába, a tanár elé viszem és megmondom, kérjen bocsánatot. Ha akkor is ilyen flegma, úgy pofán verem, hogy leesik a feje! Hát...hát...Hát.... Kezd hápogni a telefonban! Mondom mit hápogsz? Paraszt a gyereked, mert ennek nevelted! És most megerősítetted abban, hogy ez a helyes, így kell, senki se korlátozhatja, azt csinál amit akar, nem lesz szankció. Ha 2 év múlva késsel megy a főiskolán a dékánnak, akkor kocsit veszel neki ajándékba? Te szerencsétlen, 8 éves kora óta szarik a fejedre, mert úgy neveled, hogy semmi szankció, semmi büntetés. 9 évesen leköpött téged! Már akkor le kellett volna verni neki egyet, hogy tudja, hol a helye, mégis csak te vagy a szülő. Én elhiszem, hogy ma divat, a nem ütjük a gyereket. Én se azt mondom, hogy verni kell. De amikor minden ész érv elfogy és a gyerek ott áll és ő győz (a fejedre nő), akkor igen is jól jön egy tasli!---------------------------- Szóval inkább meg kéne nevelned a gyerekedet, mert előbb utóbb bele fog futni egy olyan emberbe, aki szét fogja ütni a stílusa miatt. Lehet, hogy az 5-10 év múlva lesz, de eljön, hidd el. Ami kiverte a biztosítékot, hogy olvastam egy posztot, ahol egy suliban egy kislány, arcon harapott egy másik kislányt, mély, ronda harapás, és megúszta, se a szülei nem szankcionálták, se a suli. Még ott is a tanárt akarták meghurcolni, aki segíteni akart. Milyen világ ez basszus? Milyen kölyköket neveltek?------------------------------------ Régen, a suliban a tanárnak volt tekintélye. A szülők tudták, hogy reggel 7:30 és 14:00 között a tanár NEVEL ÉS FELELŐS értünk. Ha visszapofáztunk (mert pl nálam előfordult 😃 ) az Imre bácsi a seggemre vert egy fa husánggal 😃 😃 , vagy a Pista bácsitól kaptam olyan taslit, majdnem leesett a fejem! 😃 Nem lettem lelki sérült, nem kaptam fizikai sokkot 😃 Jót röhögtünk a Robiékkal, hogy ma én kaptam egy tarkóst 😃 Ok nélkül sose kaptunk, minden seggberúgást, seggre verést, pofont 100%-ig meg is érdemeltünk! És ezt mi is tudtuk. Anyu jogász, apukám (192 cm magas, izmos) már a 80-as évek óta üzletember, cégei voltak. Eszükbe nem jutott bemenni és kérdőre vonni a tanárt, vagy apám nem ment be és verte le Pista bát, mert az egy szem fiát pofon verte. Otthon elmondtam, apu kérdezte, megérdemelted? Meg! Akkor jó! 😃 Értsétek meg!------------------------- Ti nem nevelitek a gyerekeket (tisztelet a kivételnek, most nem kérem, hogy nekem gyertek emiatt, hogy bezzeg te milyen jó szülő vagy, elhiszem), az nem nevelés, hogy ő elmegy a suliba, haza jön kettőkor, azt csinál, amit akar, te megjössz este 6 kor, főzöl, vagy tv-t nézel, ő nyomkodja a telefonját, te is közben, aztán alszotok. Látom az ügyfeleimen, és az ő gyerekeiken, hogy alapvető viselkedési normákat nem ismernek a gyerekek. Hogy tiszteljük az időseket, hogy átadjuk a helyünket a buszon...., én szólok rá két 13 évesre, hogy ugyan szakadjon már fel a székről a buszon, mert ott áll egy botos nénike és az őt kísérő bácsi és alig bírnak állni? Ezek meg röhögve a telefonjukat nyomkodják, miközben 3x ránéztek az öregekre? Hogy nem ugatunk be a tanárnak? Hogy órán ne nyomkodja a telefonját? Hogy ne hallgasson óra közben Mp3-at? Hány hírt hallunk, olvasunk, ahol a diák belerúg a tanárba, a haverjai ezt videózzák, a tanár meg tehetetlen? Jó ez így? És, ha kiáll magáért a tanár, akkor a degenerált szülő rohan be, mint egy harcos amazon és a tanár vérét kívánja? Mi a f*sz van ezzel a világgal? Ti is látjátok az amcsi híreket, ahol a diák beviszi az apja pisztolyát és halomra lő mindenkit. Mert ott sem merik fegyelmezi a gyerekeket ,sem a szülők, sem a tanárok, mert liberális gyereknevelés. Ez nem azt kell, hogy jelentse, hogy egy fejlődő tudat (gyerek), úgy szocializálódik 0 éves korától, hogy azt csinálhat amit csak akar, mert NINCS RETORZIÓ! Kell, hogy legyen! Itthon mikor lesz ilyen szerintetek? Ketyeg az óra!!! -------------------------------------------- A gyerek se más ilyen szempontból, mint ha kutyát tartanál. Ha a kutya nem tanulja meg tisztelni a gazdáját, a családot, hanem úgy nő fel, hogy bárkit bármikor megharaphat, akkor kvázi van egy kutyád, de minek, ha te is félsz tőle és szarik rád. Amíg enni adsz neki, addig él, ha nem, akkor éhen döglik. Ha nem arra neveled a gyereked, hogy jó ember legyen, hogy megállja a helyét az életben, hogy tudjon közösségen élni, toleráns és empatikus legyen, hogy fejlessze önmagát, hogy jobb legyen még nálad is, akire egyszer büszkén tekinthetsz, akkor mit csinálsz? Egy Mauglit, aki nő mint a gomba, aztán lesz belőle ami? És ez a selejtes társadalom még selejtesebb gyerekeket fog nemzeni, mert ahhoz, hogy viselkedjen ész kell, a szexhez meg csak hely, így jön az utód is idővel! F*sza világkép!Elnézést, ha valakit ezzel megbántok, de ha túlnéztek a sértettségen, meg fogjátok látni, hogy igazam van. Elkeserítő, ami a mai gyerekekkel van és ez csak és kizárólag a mi felelősségünk! Senki sem okolható érte. A 24. órában vagyunk, muszáj tenni ellene! 🙂"Végre gondolkodni kellene! GABESZ

FULL MOVIE - PREMONITION X ZODIAC -2023

FULL MOVIE - EARTHFALL X END OF THE WORLD - 2022

ASTRUMSPACE - EARTH

THE SOUL OF A MOTHER

Egy Anya Lelke. Hogy milyen érzés Anyának lenni? Többek között fárasztó és kimerítő. Mind testileg, mind lelkileg. Sokszor úgy érezhetjük, hogy kudarcot vallunk, hogy nem tudjuk ellátni a feladatainkat, de soha nem feledjük el, hogy miért, kiért élünk. Sokszor nehéz szembenézni azzal a ténnyel, hogy a gyerekünk bizony nem mindig fogad szót, sokszor üvöltve adja a tudtunkra, hogy őt rohadtul nem érdekli az, amit mondunk neki, vagy kérünk tőle. Fárasztó, amikor reggeltől-délutánig egyedül vagyunk otthon a gyerek(ek)kel és vannak olyan napok, amikor szinte egész nap harcolni kell velük, mert semmit nem úgy csinálnak, ahogy mi szeretnénk. Kimerítő, amikor nem alszik éjjel és 1-2 óránként kelni kell hozzá, akár etetni, itatni, pisiltetni, vagy egyszerűen csak vele lenni, mert arra van szüksége. Fárasztó harcolni az állandó hisztivel, makacskodással, daccal és kimerítő mindig arra törekedni, hogy neki a legjobb legyen, de közben maradjunk következetesek is és tanítsuk meg mindenre, amire az életben szüksége lehet. Lehet, hogy ez a kis bevezető most úgy hangzott, mintha nem lenne jó dolog az Anyaság. De ez nem így van. Mindezek ellenére, amiket itt most leírtam, úgy gondolom, hogy az Anyaság a legcsodálatosabb dolog a világon. A kimerítő és fárasztó napokkal együtt is. Sajnos sokaknak nem adatik meg, de akik már átélték azokat a gyönyörű pillanatokat, amikor megszületik egy gyermek és onnantól kezdve minden egyes mozdulatáért mi vagyunk a felelősek, tudják miről beszélek. Tudják, hogy gyönyörű pillanatok azok, amikor már úgy érezzük teljesen el vagyunk veszve és nem tudjuk hogyan tovább...és akkor kapunk egy gyönyörű mosolyt a gyermekünk arcáról, ahol még épp gördül lefelé egy bánatos könnycsepp... de mosolyog. Mert szeret minket és mi is szeretjük őt. Még akkor is, amikor már századjára pakolja ki a szekrényt, vagy aznap már sokadszorra pacsálja össze a fürdőszobát. Szeretjük, mert ő a testünk és a szívünk egy darabkája. Sokszor érezzük azt, hogy jó lenne egy kicsit egyedül lenni, kikapcsolódni, kilépni a mókuskerékből és mondjuk elmenni egyet szórakozni, barátnőzni, vásárolni vagy egyszerűen csak otthon lenni a csendes, gyerekmentes lakásban. Aztán amikor ez megadatik és eljön a pillanat, hogy végre egyedül vagyunk, akkor nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Fura a helyzet, hisz előtte minden pillanatban velünk volt a gyermek és minden másodpercben hallottuk a hangját, vagy épp a szuszogását. De aztán amikor egyedül vagyunk, nem halljuk. És hiányozni kezd. Úgy érezzük, hogy nélküle nem tudunk mit csinálni. Várjuk minden pillanatban, hogy megcsörren a telefon, hogy: - Anya gyere! Hiányzol! Várjuk, hogy újra lássuk, újra megöleljük és a fülébe suttogjuk, hogy: - Szeretlek!-------------------------------------- Csodálatos szerzemény az ANYA. Így....csupa nagy betűvel. És csodálatos szerzemény a GYERMEK. A kettő együtt pedig valami olyan hatalmas erőt alkot, ami megmagyarázhatatlan. Az a szeretet, amit a gyermekünk iránt érzünk, egyszerűen kézzel nem fogható és szavakkal nem magyarázható. Ez egy olyan különleges kapcsolat, amit csakis az Anya és gyermeke érezhet egymás iránt. A világ egyik legcsodálatosabb dolga ez. És amikor Gyermek születik, olyankor Anya is születik. Ketten csinálják végig az első pillanatoktól az utolsóig. Amikor ünnepeljük egy gyermek születésnapját, soha ne felejtsük el, hogy olyankor az Anyát is ünnepelni kell. Hisz ők ketten alkotnak egy egészet. Ketten csinálták végig azt a nehéz, fárasztó, gyönyörű és csodálatos utat, amit Születésnek hívunk. Ketten fogják végigcsinálni a nehéz, fárasztó, kimerítő éveket... amik minden kis csínytevéssel és hisztivel, vitával együtt a legcsodálatosabb részei lesznek életüknek. Egy Anya lelke - amellett, hogy közben Nő és Feleség - mindig is a gyermeké lesz.

IN MEMORY OF MY LOST DAUGHTER...

Elveszített kislányom emlékére, aki erőt adott az újrakezdéshez! Amikor már sokadszorra olvastam arról, hányan és hogyan veszítették el magzatukat, elhatároztam, megírom azt, ami velem történt. Nem a halott kisbabám születésének körülményeiről szeretnék írni, hanem arról, ami utána történt. Arról, hogy hogyan lettem újra mosolygós, vidám, életigenlő nő, és hogyan lettem végül mégis egy boldog édesanya.----------------------------- Amikor elhangzott az a szívbemarkoló mondat, hogy "rossz hírem van...nincs szívhang..." azt hittem, vége a világnak. Aki átélte, tudja, milyen érzés, aki nem, hiába is részletezném... Azonnal nyilvánvaló volt a számomra, mi következik ezután, de még "kaptunk" egy utolsó estét, így hármasban: a férjem, a kislányunk és én. Ma sem tudom, hogyan tudtam annyira összeszedett maradni, hogyan tudtam egyáltalán gondolkodni, de ha így két és fél év távlatából visszaemlékszem, jó, hogy így történt, jó, hogy nem egy őrjöngő anyára kell visszagondolnom, és úgy emlékszem, méltóképpen búcsúztunk el a gyermekünktől. Meggyújtottunk egy gyertyát, csendben voltunk és végigsírtuk az éjszakát.------------------------- A kislányom születése nagyon meghitt, családias környezetben történt, sok segítő kéz vett körül, volt idő és energia csak ránk figyelni, és a férjem is mellettem volt. Szerencsére külön szobát kaptam (igaz, csak a krónikus belgyógyászaton akadt egy üres szoba), ahová három napra bezárkózhattam, és a férjemen kívül senkit nem engedtem be. Aztán haza kellett menni...oda, ahová hárman szerettünk volna hazamenni. Így ketten érkeztünk haza, majd végső búcsút vettünk a kislányunktól. Van egy gyönyörű hely, ahová sokat jártunk sétálni a férjemmel, ott találtunk Neki végső nyughelyet. Jó, hogy van egy hely, ahol néha hármasban lehetünk. Aztán jöttek a szürke hétköznapok: emlékszem azokra az átaludt napokra, amikor a fal felé fordulva feküdtem, enni sem tudtam, és ha meg akartam szólalni, csak sírni tudtam. Szerencsére volt két barátnőm, akik azt mondták, ha bezárom az ajtót, bemásznak az ablakon, így hát őket közel engedtem magamhoz. Sokáig és sokszor beszélgettünk arról, ami történt. Jó volt elmesélni újra és újra. Jó volt valakitől megkérdezni: miért? Pedig a választ ők sem tudták. Jó volt sokáig elbújni a világ elől, jó volt két hónapot otthon tölteni - ennyi idő kellett ahhoz, hogy úgy érezzem, vissza tudok menni dolgozni. Szép lassan újra kinyílt a világ, szép lassan rájöttem, hogy ezt a gyermeket nemcsak én gyászolom, hanem a férjem is. Amikor erre rájöttem, elkezdtem erősödni - hiszen a mások gyengesége által leszünk erősek, és lassan újra elkezdődött a régi életünk. Aztán azt vettem észre, hogy nagyon szeretnék újra gyermeket várni...nagyon. Befészkelte magát a fejembe ez a gondolat és nem hagyott nyugodni. Pedig még csak hónapok teltek el a tragédiánk óta. Így telt el másfél év, és én a gyermek-akarás bűvkörében éltem. Orvoshoz jártam, szedtem a gyógyszereket, hőmérőztem, időre szerelmeskedtem, míg végül egyetlen petesejtem sem maradt, és az orvos azt mondta, ő már nem tud segíteni, ide már meddőségi szakember kell.------------------------------- Itt jött el az a pillanat, amikor megálljt parancsoltam magamnak és megértettem, hogy egy gyermek érkezése nem olyan, mint amikor meglátok egy szép ruhát, nagyon akarom és megveszem. Ezt kettőnknek kell akarni. Nincs olyan lelkecske, aki egy ilyen görcsös, akarnok anyukát szeretne magának. Megkerestem egy természetgyógyászt, megtanultam elengedni magam és a szép pillanatoknak élni, újra felfedeztem a férjem szerelmét, és néha kilátogattam az én kislányomhoz (mert a nagy akarásban Róla bizony megfeledkeztem). Egy ilyen látogatás alkalmával csoda történt velünk: a kis síron egy fenyőfa nőtt! Innentől kezdve tudtam, hogy már csak türelmesen kell várnom, és érkezni fog az, akire annyira várunk. Úgy, hogy közben éljük a mindennapjainkat: utazunk, sokat beszélgetünk, akkor szerelmeskedünk, amikor jól esik és élvezzük az életünk minden szép pillanatát. Egy ilyen szép pillanatban aztán észrevétlenül megfogant a kislányunk. Akkor, amikor nem is számítottunk rá. Akkor, amikor megtanultuk elengedni magunkat. Akkor, amikor megtanultuk, hogy a dolgokat nem mi irányítjuk. Akkor, amikor megtanultuk tisztelni az életet és amikor megtanultunk hálát adni minden egyes napért. A kislányunk most már lassan négy hónapos lesz. Ő a második gyermekünk, aki két év, két hét két nappal a nővérkéje után mosolygott rá erre a csodálatos világra. Kívánom, hogy történetünk adjon erőt és hitet minden olyan édesanyának, aki tudja, mit jelent elveszíteni egy gyermeket. Adjon erőt a gyászhoz és adjon erőt az újrakezdéshez, hiszen tudjátok: a felhők mögött mindig kisüt a NAP!

FULL MOVIE - A TRACKER - 2023

FULL MOVIE - ENCOUNTER - 2021

THE DOLPHIN ASKING FOR HELP

A híres olasz búvár, Enzo Maiorca a szirakúzai tengerbe merült a hajóról, amelyen lányával, Rossana-val voltak. Pár perc múlva Enzo érezte, hogy valami enyhén megüti a hátát. Megfordult és meglátott egy delfint. Rájött, hogy a delfin nem játszani akar, hanem kifejezni valamit. Az állat elúszott és Enzo követte. Körülbelül 12 méter mélyen egy elhagyott hálóba szorulva egy másik delfin volt. Enzo gyorsan megkérte a lányát, hogy fogja meg a búvárkést. Hamarosan kettejüknek sikerült kiszabadítaniuk a delfint, amely a megpróbáltatás végén előbukkant, és emberihez hasonló kiáltást hallatott. Egy delfin akár 10 percig is víz alatt tud marad levegő nélkül, de ennél hosszabb idő után megfullad. A szabadon engedett delfint Enzo, Rosana és a másik delfin segítette a felszínre. Ekkor érte őket a meglepetés: a kiszabadított állat terhes volt! A hím megkerülte őket, majd megállt Enzo előtt, megérintette az arcát (mint egy csók) hálás mozdulattal, majd mindkét delfin elúszott. Enzo Maiorca így emlékezett később egy előadáson: „Amíg az ember nem tanulja meg tisztelni az állatvilágot és nem képes kommunikálni velük, addig nem lesz képes megismerni valódi szerepét ezen a Földön.”

WORLD OF ANIMAL

WHY CAN'T WE SEE EVIDENCE OF ALIEN LIFE?

VAGINAL FUNGUS

Kényelmetlen, de beszélni kell róla.... Hallottam a TV-ben, olvastam róla magazinban, újságban stb., mégse tulajdonítottam neki nagy jelentõséget, mert nem volt vele problémám. Pontosítanom kell, hogy a hüvelygombáról beszélek...sajnos sok nõ ismeri. Azokhoz szólok most, akik szégyent éreznek emiatt. Amíg nem kerültem bele a bajba, addig én is undorodva gondoltam a betegségre, mert ha nem is az a komoly, de betegség. Mindig tisztán tartottam magam, minden nap zuhanyoztam, intim törlőkendőt, intim spray-t használtam. Fürdéskor intim mosakodógélt. 18 éves vagyok, eddig 2 férfi volt jelen az életemben (szexuális téren), a második a jelenlegi párom. Minden szeretkezés után mosakodtunk, tehát tényleg abszolút mindent elkövettem, hogy ne legyek bajban. Mégis augusztusban észrevettem, hogy valami nem stimmel. Nyaraltunk épp egy helyi üdülővárosban. Állítólag a medencében levő víz is okozhatta. Először nem hüvelygombára gyanakodtam, hisz pont havi előtt volt, gondoltam amiatt van. Aztán mensi után megint semmi panasz. Most nemrég megint észrevettem, hogy a hüvelyváladék nem olyan, mint a megszokott és viszketett is....huh, eléggé kellemetlen volt. Itt a hoxán írtam kérdést, hogy valaki mondjon gyógyszert ellene.--------------------------- Szégyelltem maga, nem mertem orvoshoz se menni...még a párom előtt is szégyelltem, szerencsére megnyugtatott, hogy semmi baj, minden rendbe jön, nem változik a véleménye rólam stb. Ez természetes is, de biztos mindenki félve mondaná el az intim gondjait. A gyógyszert is a párom vette meg, én nem vállaltam be. Iszonyúan rosszul éreztem volna magam a patikus előtt... Rájöttem, hogy ez hiba volt, hiszen nem szégyen, mindenkivel előfordulhat és ez nem jelenti azt, hogy az elhanyagoltság miatt van. Sőt, azt olvastam, hogy a túlzott tisztálkodás miatt jelentkezik...az általam használt spray kiölte a természetes hüvelyflórát és gomba ütötte fel a fejét. A műszálas kis aranyos tangákat, bugyikat is mellékelni kell, azok is előidézhetik. Azóta csak pamut alsóneműt hordok. Emellett a sok édesség, édesítőszer és édes üdítők is elősegítik a kialakulást. Ezernyi oka van és nem a nő hibája! Ezeket azért írtam le, hogy mások is felismerjék a problémát, és időben cselekedjenek. A gyógyszer hatott (hüvelytabletta), elmúlt a probléma. Ugyanolyan a nemi életem, mint előtte, mert nem említettem, de a gomba miatt szex után égett a hüvelyem, főleg ha utána pisiltem is. Nyíltan vállaltam a problémám, hogy mindenki érezze: nem szégyenfolt, hanem egy egyszerűen megoldható "feladat".

FULL MOVIE - ASTEROID A GEDDON - 2022

INTERESTING FACTS FROM AROUND THE WORLD

SZILÁRD SUHAJDA AND PEAK ATTACK

VÉLEMÉNY-Nem a mostani esethez szólnék hozzá, remélem a fiatalember valahogy túléli a mászást, szurkolok neki/érte nagyon! A véleménycikkhez lenne egy-két gondolatom. Szerintem az a hős és az inspirál, aki pl. járókelőként megakadályozza, hogy valaki leugorjon a Margithídról. Meg az, aki újraéleszt valakit laikusként, úgy hogy egy mentős telefonon, messziről instruálja. Ők mindennapi emberek, akik adott helyzetben képesek túllépni saját korlátaikon, hogy másnak segítsenek. Sokkal nagyobb inspiráció bárkinek is a váltásra, saját sorsa megfordítására szerintem, ha egy másik “hétköznapi” ember példáját látja, mint egy hegymászó, aki, lehet, hogy bátor tettet visz véghez, de igazából semmilyen módon nem járul hozzá, hogy egy kicsit is jobb legyen a világ. Az északnyugati átjáró meg nem jó példa, mert annak volt haszna. Egy hegy megmászásának meg szerintem nincs. Az energiát lehet másba is fektetni, ami tényleg segít másoknak. Az élsportot sokan a cirkusz részének látják, köztük én is, ( nem elvitatva a beletett rendkívül sok teljesítményt, energiát, elszántságot, stb) és még azt is elismerem, hogy nemzetek önbecsülése múlhat rajta. Az is igaz, hogy adhat példát és reményt olyanoknak, akiknek egyébként nem lenne lehetősége kitörni a reménytelenségből, illetve adhat inspirációt egyeseknek, hogy más területeken tűzzenek ki olyan életcélokat, amik aztán tényleg hozzátesznek a világ változásához. Mindenesetre szerintem egy-egy tudós, művész, üzletember, feltaláló, adományozó többel járul hozzá, hogy a világ jobb hely legyen. A hegymászás jogát nem vitatom senkitől. Az emberek nyugodtan valósítsák meg az álmaikat, ha ezzel nem ártanak senkinek és nem kártékony, amit csinálnak. Egy szeméttel és halott emberek megfagyott testével teli hegy és egy csomó család, aki gyászol (szülőt, gyereket, szerelmet, társat, barátot), az szerintem nem ez a kategória. Nem a fotel kényelmét állítanám szembe a magas csúcsok elérésével, hanem például egy tűzoltó tevékenységét, aki szintén az életét kockáztatja, de nem öncélúan teszi. Egyébként még annyit, hogy Stephen Hawkins “egy fotel kényelméből” alkotott hatalmasat és inspirálót.GABRIELLA WIMMER

FULL MOVIE - STONEHENGE APOCALYPSE - 2010

EPIC MUSIC - 3

FULL MOVIE - DARK CITY - 2023

FULL MOVIE -DEEP WATER TERROR - 2019

PINK GLASSES OF THE WORLD WIDE WEB.

A VILÁGHÁLÓ RÓZSASZIN SZEMÜVEGE.

Manapság egyre többen választják az ismerkedés internetes formáját. Sokan gondolják, hogy ez igen negatívan hat az emberi kommunikációk minőségére, egyre kevesebb az emberi szó, de sokan pozitívan élik meg korunk kommunikációs felfedezéseinek újabb állomását. Hat évig tartó kapcsolatom után, nagyon nehezen kezdtem el újra egyedül, önállóan élni, ismerkedni. Úgy éreztem taszít a város, az emberek, az ismeretlen arcok. Biztonságban akartam tudni magamat és a kis lelki világomat, így jobbnak láttam, ha a megszokott szobám négy védőfala között maradjak. Mivel én is, mint minden ember, társas lény vagyok, egy idő után szükségét éreztem annak, hogy emberekkel kommunikáljak. Mivel még mindig nem volt erőm ahhoz, hogy kilépjek az ún. valós világba, könnyebbnek látszott a számítógép egyszerű bekapcsolása. Igazából nem konkrét céllal indítottam el a virtuális szörfözésemet, csak le akartam magam kötni valami újjal, érdekessel. Pár hetes értelmetlennek mondható keresgélés után találtam rá Hoxára is, és valójában akkor tudatosult bennem, hogy nem én vagyok az egyedüli szörfös ezen a tengeren... Két éve, egy már megszokott magányos szombati estén, miután a jól bevált kifogásokkal ismét lemondtam minden programomat, böngészni kezdtem egy társasági oldalon. Korombéli emberek, főként fiúk adatlapját nézegettem, különösebb cél nélkül (na jó, talán a nagy "hátha ma..." miatt is). Ekkor történt meg az első "csoda". Megláttam Őt! Nem volt szokásom senkinek sem írni, véleményezni, de úgy éreztem neki kell, hozzá kell szólnom! Meg is tettem, persze csak óvatosan és taktikusan. Nagy meglepetésemre nagyon is benne volt a beszélgetésben. Az egész szombat éjjelt végig beszélgettük. Szinte vonzottak a szavai, mondatai, gondolkodásmódja, mindene. Annyit tudni kell, hogy a beszélgetés közben kiderült, hogy nem csak, hogy nem egy városban élünk, de még csak egy országban sem, ami elég negatívan hangzik, ennek ellenére nem tört meg a varázs.---------------------- Attól a naptól kezdve minden nap beszélgettünk, hosszú órákon át, mindenről, ami csak létezik. A beszélgetések alatt már kialakult bennünk egy érzés, ami azt sugallta, hogy ez még így, interneten keresztül is más, mint egy barátság. Nehezen vallottuk be egymásnak, hogy megtörtént az, amiben nem igazán hittünk, de nem akartuk elsietni. Egy hónapos intenzív beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy márpedig találkoznunk kell.---------------- Érdekes, hogy bennünk soha sem fordult meg az, hogy mi van, ha a másik nem az, akinek mondja magát. Teljes mértékben bíztunk egymásban, és mint utóbb kiderült már akkor ismertük egymást, az internetes beszélgetések elegek voltak ahhoz, hogy tudjuk a másik gondolatát. Az első találkozásunkkor történt meg a második "csoda". Első látásra egymásba szerettünk. Hihetetlen élmény volt. Azóta eltelt másfél év. A második "csodát" követte a harmadik és így tovább, a mai napig egy csoda vele az élet. Voltak nehezebb időszakok a kapcsolatunkban, mert sajnos a kettőnk közötti távolság ugyanakkora maradt, de a szerelmünk széttörte a határokat. Idén nyárára tervezzük az összeköltözésünket. Hihetetlenül boldogak vagyunk, de erre a boldogságra nem találtunk volna rá a mindent beszövő világháló nélkül! Sok sikert mindenkinek a társkeresésben, legyen az internetes, sms-es, vagy a hagyományos ismerkedési mód. A lényeg, hogy miután egymásra találtatok, szeressétek egymást nagyon.

VALUE AND LIFE

ÉRTÉK ÉS ÉLET.

Sok újat nem írok le most sem. Csak a gondolataimat, amiket általában szoktam leírni egy egy téma kapcsán. A cím nem véletlenül érték és élet, mert manapság sajnos e kettő közül sokan az értékeket választják. Rohanó világunkban mindig arra törekszünk, hogy megfeleljünk a társadalom elvárásainak. Már aki. Én személy szerint nem vagyok társadalmi lény, sőt egyenesen kívülálló, vagy kirekesztett, mert nem vagyok hajlandó egy társadalom elfogadása szerint élni. Én úgy szeretnék élni, ahogyan én szeretnék, olyan környezetben, ami nekem tetszik, nem pedig olyanban, ami a társadalom által elfogadott. Nem véletlen kevertem ide a társadalom szót. Ahogy fejlődik a világ, egyre többet és többet várnak el az embertől, kocsit, házat, kényelmet, akinek nincs telefonja vagy internete, az már elmaradottnak számít. Szomorúan látom, hogy a gyerekek között is kialakultak már a klikkek, mélységek szegény és gazdag szülők gyermekei között. Ahogy éljük az életünk, és törekszünk arra hogy mindenünk meglegyen, sokszor nem vesszük észre, hogy mi magunk tönkremegyünk. Sokan panaszkodnak hogy mert ez nincs az nincs, mert ez kéne az kéne, de sosem azt nézik mi van, és hogy mi mindent értek el.--------- Nem ítélem el azokat az embereket, akik csak úgy tudnak élni, hogy van kocsijuk és házuk, hogy minden amit szeretnének megvan, csupán a rohanásban szeretnék egy kicsit megállásra sarkallni mindenkit. Sokszor észre sem vesszük, hogy a nagy munkában tönkremegyünk mi magunk, a családunk az életünk, és aztán nem értjük miért van ez az egész, mert mi mindent megtettünk. Dolgoztunk keményen, és itt ennél a két szónál van a legsúlyosabb gond. Dolgoztunk keményen de miért? A házért, a kocsiért, az internetért, a kényelemért, és közben a családunk mindig háttérbe szorul. Talán sokan fognak támadni, de nem érdekel.------- Én jól érzem magam az egyelőre egy kis szobánkban ami van, és ha úgy adódik, akkor majd egyszer lesz egy kis lakásunk, de én soha nem törekszem a gazdagságra, a kényelemre. Nem ítélek el senkit mert szegényebb, és ami talán a legfontosabb, törődöm a családommal, a párommal és mindig ott vagyok ha szükségük van rám. Számomra ők az elsők, és ha örök életemre csak egy szobám marad, akkor is ők lesznek mindig az elsők. Természetesen kell dolgozni a sikerért, azért hogy minden meglegyen, én ezt elfogadom és belátom, és ez így van rendjén, viszont soha ne felejtsük el, hogy kik és miért vannak velünk, mellettünk, fordítsunk rájuk is időt, a párunkra, arra, hogy a házasságunk ne menjen tönkre a sok munka miatt. Én hálát adok a jó Istennek, mert számomra mindent megadott, amire egy embernek tényleg szüksége van. Szeretetet, törődést és egy életet, amiből rajtam múlik csak, hogy milyen lesz ezután.

BUCKETHEAD

SANDER ALEX

FROM TOWN TO VILLAGE

Városról falura. Jó volt a falusi élet. Jók voltak az emberek, barátok. Sajnos mára már a jóságból kevés maradt. Melegen süt a tavaszi nap, kell a D-vitamin így hát kiültem a teraszra. Na nem csak a vitamin végett üldögélek, kifáradtam a kertészkedésben. Régen úgy 50 évvel ezelőtt cseréltem a városi életet falusira. Nem volt még kész a terasz és nem is voltam fáradt, pedig dolgoztam rendesen. Munkahelyről haza, ebéd és ki a földekre. Paprika, hagyma, dohány, kukorica. Alkonyatkor hazafelé vár a jószág birka, tehén, malac és a szárnyasok. Jöttek a gyerekek, sokszor ültem a teraszon figyeltem a gyereksereget, vigyáztam rájuk. Hangos volt az utca. Mikor kirepültek, jöttek az unokák. Hétvégeken, szünidőben itt voltak. Ismét a terasz volt a magasles. Soha nem unatkoztam. Ma csend van, és a csendet madárhangok törik meg. Ismerem őket, valamikor a biológia óra volt a kedvencem. Vadgalamb, veréb, zöldike, búbos banka, cinege. De ezek nem töltik be a gyerekzsivaj hiányát. Igen hiányoznak, felnőttek, elköltöztek, családot alapítottak. Én meg megöregedtem, már nem bírnék futni az unokák után. Sétálni kell, mondta dokinéni mikor az infarktus után elbocsájtott a kórházból. Túléltem, talán azért mert április elseje volt. Erről annyit, hogy volt figyelmeztetés, magas vérnyomás, légszomj, mellkasi fájdalom. "Majd elmúlik!" Nem múlt el, éjfél után kaptam a "kegyelemdöfést" majd autóba, mentőautóba, fél hétkor 120 km-rel odébb már a műtőben voltam. 2 stentet kaptam, majd egy hónap múlva még hármat. Jól vagyok, csak még 2 év után is szoknom kell a lassított tempót. Nem kapkodunk mindenre van elég idő, odaérünk, ha időben elindulunk. Fojtogat a sírás, de nem szabad sírni! Örülni kell, nem bántam meg, hogy elhagytam a várost, túléltem sok mindent. Jó volt a falusi élet. Jók voltak az emberek, barátok. Sajnos mára már a jóságból kevés maradt. Remélem még néhány évig üldögélhetek a teraszon, és talán a 2 új szomszédom gondoskodik arról, hogy gyerekzsivajtól legyen újra hangos az utca.

THE WONDERS OF THE WORLD

FULL MOVIE - THE DIPLOMAT -1 - 2023

FULL MOVIE - SUB-ZERO - 2023

FULL MOVIE - AMAZON QUENN 2021

FULL MOVIE - SOLDIER BOY - 2019

FULL MOVIE - FROZEN WORLD - 2012

INDIAN FOUR SPIRITUAL PRECEPTS

INDIAI NÉGY SPIRITUÁLIS SZABÁLY. Az első azt mondja: “Aki az életedbe jön, az a megfelelő ember.” Senki sem jön véletlenül az életünkbe, a körülöttünk lévő emberek, akik velünk érintkeznek, hogy találkozunk, okkal vannak ott. A második azt mondja: ” Ami velünk történik, annak pontosan meg kell történnie.” Semmi, abszolút nincs abban ami az életünkben történik, nem történhetett volna másképp. Még a legjelentéktelenebb részlet is. Nincs az: “Ha másképp csináltam volna… Minden másképp történik..” Nem. Pontosan az történt, aminek történnie kellett, és így kellett lennie, hogy megtanuljuk a szükséges leckéket és továbblépjünk. A harmadik azt mondja: “Bármikor elkezded, az a megfelelő idő.” Minden a legjobbkor kezdődik, nem előtte, nem utána. Amikor készen állunk valami új kezdetére az életünkben, akkor kezdődik. És a negyedik és végső szabály azt mondja: “Ha valami véget ér, akkor véget ér.” Csak úgy. Ha valami véget ért az életünkben, az a saját érdekünk volt, így jobb, ha otthagyjuk és továbblépünk, már gazdagodva azzal a tapasztalattal.

4K AFRICAN WILDLIFE - TANZANIA- SERENGETI

FULL MOVIE - DEAD CITY - 2023

NIGHTWISH

STRING OF DESPAIR

FULL MOVIE - FIGHT THE SURVIVAL - 2023

DOCUMENTARY FILMS - BIRT OF CIVILIZATON

WORDS OF POPE FRANCIS

Ferenc pápa szavai: Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a fiát. És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas. Figyeljük meg, hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét mivel találkozik! Zárt ajtóval! Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a „lelkipásztori vám” szentségét!... Aki közeledik az Egyházhoz nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét… Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaival sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik… Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket. Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt. Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el… Legyünk hát ilyenek!

THE ACCIDENT - ETELKA

A BALESET - ETELKA Akkor márA jó ideje beszéltek róla ezt-azt a faluban. Biztos volt abban, hogy van alapja, ha már az ő fülébe is eljutott, meg ennyire már csak ismerte a saját férjét. Eleinte megpróbált nem foglalkozni vele, de amikor már a boltban is szembesült azzal, hogy ilyen nyíltan közszájon forog, az szíven ütötte alaposan. Mindennap lejárt a kisboltba - bár a heti nagyvásárlásokat Mihállyal hétvégenként elrendezték - friss tej, kenyér, egyéb apróságok mindig kellettek otthonra. Meg az is, hogy kimozduljon, emberekkel találkozzon. A balesete után nem nagyon járt sehová, munkabírása a leszázalékolása után csak az otthoni feladatokra volt elég; a mosás, főzés, takarítás is megterhelő volt számára, de azokkal még valahogy megbirkózott a hétköznapokban. --------- A bolti bevásárláshoz azonban minden fáradtsága ellenére ragaszkodott, mert szinte agyonnyomta az otthoni magány, hisz a férje csak esténként, s jó ideje sokszor éjszakánként ért csak haza a sok munkára hivatkozva. Olyankor sem sokat beszélgettek már; ha kérdezte is Mihályt vacsora közben, rövid, morgó válaszokat kapott csak, mielőtt fáradtan bedőlt az ágyba. Lassan hozzászokott ehhez a reménytelen semmihez, szinte belenyugodva, hogy ez már csak így alakult, s ki tudja, talán már így is marad idők végezetéig. Ilyenkor a férje szuszogását hallgatva a távirányító után nyúlt, s bár szinte el sem jutott a tudatáig, hogy mit lát, fél éjszakákat ült a képernyő előtt.----------- A balesete után romlott el ennyire kettőjük között. Pedig híres szerelem volt a faluban az övéké, a lagzijukra szinte mindenki kíváncsi volt. Nagy reményekkel indult az életük, s bár a házasságkötésük után csak albérletre tellett, nem aggódtak a jövőn. Ő adminisztrátorként, a férje a szerelőműhely vezetőjeként dolgozott a Gépállomáson; szépen kerestek, tervezni is tudtak. Szerették egymást, s ennél többet abban az időben nem is kívánhattak volna. Mikor az apósa is elment az anyós két évvel azelőtti halála után, beköltöztek a szülői házba. Mire rendbehozták, a várt örömhír is megjött. Már ötödik éve próbálkoztak a babával, de csak nem akart összejönni. Talán a körülmények alakulása kellett ahhoz, hogy teste, lelke megnyugodjon; rögtön teherbe esett. --------- Akkor történt a balesete. Biciklivel járt be az irodába, az öt hónapos várandóság nem akadályozta ebben, szinte jól is esett neki ennyi mozgás. Azon az októberi délutánon már sötétedett , amikor haza indult. Az autó váratlanul kanyarodott elé a kis utcából, s ő az éles fájdalom utáni sötétségből már csak a kórházban tért magához. Először nem is értette, mi történt vele, szinte kiesett minden emléke; az is, hogy balesete volt, meg az azt megelőző pár óra is. Mihály aggódó arcán megkönnyebbülés futott át, amikor föléhajolt. Tőle tudta meg, hogy már egy hete kórházban van, szilánkosra tört bal kezét és lábát azóta már többször műtötték. És elveszítette a babát. Azt már az orvos közölte vele, hogy a babával együtt a remény is odalett; nem lehet többé gyereke. Hónapokig feküdt a kórházban. A műtétek utánni rehabilitációnál - hogy újra fogni, járni tudjon, még ha sántítva is -, a depressziója volt a fájdalmasabb. ---------- Nem akart élni. Hiába járt be hozzá naponta a férje, nem tudott kikecmeregni abból a mély gödörből, amibe a balesete miatt került. Az csak rontott a helyzeten, hogy Mihály napi látogatásai - a munkára való hivatkozással - egyre ritkultak, már csak hetente egyszer, ha bejött hozzá. Nem is bánta. Nem tudtak nagyon miről beszélni; a babával történteket, meg az azzal kapcsolatos kilátástalanságot kínosan kerülték, a javulás kis mozzanatait meg tíz perc alatt el tudta sorolni.---------- Fél év után került haza. Úgy gondolta először, hogy jobb lesz; talán valamelyest visszarázódnak a balesete előtti mindennapokba. Nem lett jobb. Tanulta az otthoni életét; hogyan tudja ellátni magát és a háztartást az alig használható bal kezével, az állandó fájdalommal kísért bicegő járásával. Mihállyal sem találtak vissza a régi megszokott életükbe. Ritkán beszélgettek - az is lassan csak a napi feladatok szintjére korlátozódott -, ölelkezni, nevetni meg végképp elfelejtettek már. El szinte nem is jártak együtt sehová - esetleg a nagyobb bevásárlásokkor -, hozzájuk is ritkán jöttek. Az a pár rokon meg, akik néha napközben rányitották az ajtót, nem szolgáltak jó hírekkel. Óvatos célozgatásaik, hogy Mihályt itt-ott látták ezzel-azzal, még mélyebbre lökték a gödörbe. ----------- Kétségbeesése olyankor napokig elnémította. Az, hogy nem is tudott ezekről a férjével beszélni, még feszültebbé tették az egyre kevesebbszer együtt töltött idejüket.-------- Ezért hát - bár nem érte váratlanul -, de mégis szíven ütötték a boltban hallottak. Két ismerőse beszélgetett a szomszéd gondoláknál, nem tudva, hogy ő a túloldalon áll. Mihályt és a patikusnőt említették, meg a viszonyt, ami elég régóta köztudott a faluban. Nem akarta hallani, s ahogy átkerült az ő sorukba, azok meglátva őt, azonnal el is hallgattak, majd hirtelen elkezdtek másról beszélni. ---------Nem nézett félre, állta a tekintetüket amíg el nem fordultak. Nem akarta mutatni, hogy mennyire megrázták a hallottak. Persze, hogy tisztában volt bizonyos dolgokkal; az elmúlt évek már kínlódás volt Mihállyal. Csak a megszokott napi rutin, intimitás meg már egyáltalán nem. Mindketten szenvedtek - ki ezért, ki azért -, igazi szenvedés volt mindkettőjüknek. De most érezte a zsigereiben, hogy ez a hír az előzőleg hallottaktól különbözik. Látta már a patikusnőt - akkor kerülhetett ide, míg ő a kórházban lábadozott - egyszer-kétszer találkoztak is az utcán. Tudott róla, tudta, hogy ki ő, már akkor feltűnk szépsége.---------- Nem volt dolga, hát nem is törődött vele eddig, de most valahogy hitelt adott a pletykának.----- A bolti incidens utáni harmadik napon akadt össze vele. A nő nyilván nem tudta, hogy ő kicsoda, nem is nagyon törődött vele a faluban megszokott köszönésen kívül; egy két- három éves kisfiúval ment az utcán. Ahogy elhaladtak egymás mellett, a gyerek ránevetett. Földbe gyökerezett a lába. Mihály okos szemei néztek vissza rá a sapka alól. Alig tudott hazatámolyogni. Előtörtek belőle az évekig mélyre nyomott érzések, a felfoghatatlan, betölthetetlen hiány, amire sosem lesz enyhülés, míg csak lélegzik. Nem tudta, hogy élte túl azt a napot. Mihály aznap este megint később érkezett haza. Sok a munka, mondta. Míg az asszony kitálalta neki a vacsorát, nem szólt semmit, aztán leült vele szemben az asztalhoz.-------- - Ma láttam a patikusnőt. Mihály kanala egy pillanatra megállt, de aztán nyugodtan ette tovább a levesét, fejét nem emelte fel a tányérjából. - Meg a gyerekét is. A férfi most már letette a kanalat, de még mindig nem nézett fel. - A tiéd? Mihály lassan ránézett az asszonyra, állta a tekintetét, de nem mondott semmit. - A tiéd? - Férje van. - A tiéd? A férfi kezébe vette a kanalát és lassan el kezdett megint enni. A szemét már nem emelte fel a tányérról, úgy mondta: - A férjétől nem lehetett.--------- Az asszony nézte egy darabig, aztán csendesen megszólalt: - Elválok. Mihály eltolta maga elől az ételt, hangja csattan - Hova mennél? Mit csinálnál? Ki gondoskodna rólad? - Elválok. - Mit csinálnál egyedül - hangja lecsendesült, ahogy állta a felesége tetekintetét. - Jó ez így. Én gondoskodni fogok rólad ezután is... Jó ez így. - Hát persze... jó ez így... Ahogy lassan felállt és lábát húzva a hálószoba felé tartott, hallotta, ahogy Mihály még csendesen utánaszól: - Én gondoskodom rólad ezután is.--------- Az asszony fáradtan öltözött át és húzta magára a takarót. Azt még hallotta, hogy a férje elment, s csak jóval éjfél után jött vissza. Mihály már békésen szuszogott mellette, de ő még mindig nyitott szemmel bámult a semmibe. Egész éjjel nem aludt. Azt is hallotta, ahogy a férje a megszokott időben felkel, kávét főz a konyhában, aztán indul a munkába. -------- Ahogy a férfi betette maga után a kaput, ő is szedelőzködni kezdett. Szíve már régóta nem volt ilyen könnyű, mint ahogy most érezte. Talán csak a házasságuk első pár évében. Vagy mikor a babáját várta. Akkor érezte magában ezt a jóleső csendet, nyugalmat. Nem gondolta az elmúlt években, hogy még egyszer ilyennek... milyennek is?.. .szabadnak érzi magát.--------- Lassan elmosolyodott. Tetszett neki a szó, az érzés. Ízlelgette magában, ahogy felhordott mindent a padlásra. Nem mentek könnyen a dolgok - leizzadt, mire többször fordult -, de most nem érezte tehernek a kacska kezét és a lábát. Erőt adott neki ez a szinte már mámoros érzés: szabadság. Ez járt a fejében akkor is, amikor ép jobb lábával félrebillentette maga alatt a hokedlit.

FRIDERIKUSZ PODCAST - AZARIAH

PLANE CRASH IN THE JUNGLE OF COLUMBIA

A repülőbaleset után két héttel találtak meg 4 gyereket a kolumbiai dzsungelben Élve találták meg azt a négy gyereket, akiknek a Cessna típusú repülőgépe két hete zuhant le a kolumbiai Caqueta tartomány sűrű dzsungelében. A gépen hét ember utazott, épp az Amazonas tartománybeli Araracuarából a Guaviare tartománybeli San Jose del Guaviarébe tartott, amikor május 1-jén a kora reggeli órákban motorhiba miatt vészjelzést adott ki. A három felnőtt - köztük a pilóta- meghalt, holttestüket a repülőgépben találták meg. A négy 13, 9 és 4 éves gyerek, valamint egy 11 hónapos csecsemő túlélte a becsapódást. A mentést vezető légügyi hatóság annyit közölt, hogy a gyerekek a zuhanás után az esőerdőbe indultak segítséget keresni. Kutatás közben a keresőkutyákkal megindult mentőosztag eldobott gyümölcsöket és a dzsungel növényzetéből rögtönzött menedékhelyeket is talált.

BEST OF VIDEO CLIP

THE BESTBEAT

FULL MOVIE - DESSERT WAR - 2016