THE ENDLESS PAIN OF A MOTHER

Eltelt egy év, egy kegyetlen, gyötrő év drága kislányom VITA

nélküled! Ma egy éve, hogy örökre lecsuktad szép szemed, indultál ismeretlen útra! Nem tudom, hogy lehet még élni, de lehet csak levegőt veszek, de már nem is élek nélküled! Az ember, az anya belehal abba, mikor gyermekét temetik! Mégis tenni a dolgunkat, úgy kell megpróbálni minden nap, mintha itt lennél velünk, köztünk, ahogyan te is szeretnéd! Sokan azt mondják itt van, csak nem látod, nem hallod! Bizonyos értelemben igen, hisz éjjel-nappal rád gondolok, siratom a hiányodat, a kedves, gondoskodó, vidám lényedet, de az nem ugyanaz!!! Nem tudlak megölelni, nem tudlak felhívni, nem tudlak látni-csak a fejemben-de nem szeretném, hanem a valódi életét élvezni veled együtt! Hiába minden vágy, minden elsírt és visszatartott torokszorító könny, nem jössz többé! Az élet megváltozott nélküled, nem is lesz soha olyan, mint amikor teljes volt a család! Van, aki azt mondja, hogy el kell engedni, de uram bocsásd meg nekik balga beszédüket, mert nem tudhatják miről beszélnek!!! Édes Kislányom,kinek neve élet-VÍTA-, most már a másik oldalon vagy, jó lenne biztosan tudni, hinni, hogy mindent tudsz, mindent látsz, de ez olyan nehéz, hisz senki nem tért vissza, hogy hitelt érdemlően elmondja! Egyet tudok biztosan, hogy én, mi mindannyian örökké szeretni fogunk bárhol is legyél! Ha mégis van örök lét, akkor legyél ott boldog, mert Te azt megérdemled! Várom akkor azt az időt, amikor ismét együtt lehetünk, olyan szeretetben mint itt a földön. Kislányom szeretlek és hiányzol nagyon! 🖤🖤🖤NAGYON EGYÜTT ÉRZEK VELED,MÉRHETETLEN FÁJDALOM VAN A SZÍVEDBEN.----Nem tudlak elengedni Hiány Nem tudlak én elengedni, Mert most is érzem lelkedet, Nem foglak én elfeledni, Mert te gyógyítottad meg szívemet. Tested már a földben pihen, Ami fáj a lelkemnek, De még most is téged várlak, Tudom, hogy nem lehetsz már Énvelem. Két világ választ el minket, És oly nehéz nélküled, Nélküled már nem létezem, Azóta oly keserű a szívem. Álmaimban most is látlak, Ott még láthatom arcodat, Két karomba téged zárlak, És az én szívem megszakad. Letörlöm a könnyeimet, Amik mossák arcomat, Rád gondolok éjjel-nappal, Bár most is látnálak. Úgy szeretni nem fog senki, Ahogy te szerettél engemet, Elvitted a boldogságot, Ami összetörte szívemet. Álmaimban most is látlak, Két karomba téged zárlak, Várom, hogy most is elgyere, Jó volna már veled lenni, És megfogni a két kezed. A