Díszszemle a Champs-Élysées-n

Én mikor végeztem a sulival, elmentem a szakaszommal 3 napra robbantani Nimes mellé, jól szórakoztunk.----- Utána egy hétig én voltam az ügyeletes altiszt, és ez majdnem egy nepáli fogaiba került. Előttem egy héttel már felmérte a fogorvos az állomány fogainak állapotát, és ezen a napon került sor a javításokra. Engem felhívtak, hogy küldjem be a gyengélkedőre az egyik nepálit, de ilyen névvel a században 3 is akadt, és kettőnek még a keresztneve is majdnem egyforma volt. Persze, hogy véletlenül a rosszat küldtem.------ Elő volt neki írva két foghúzás, ő próbált ellene tiltakozni, de nagyon nem beszélt franciául, és a parancs, az parancs. Szerencséjére az egyik felcser a gyenguszon még az utolsó pillanatban ellenőrizte a nevet, majd felhívott, hogy inkább a másik kéne. A doki jót nevetett a dolgon, de a nepálinak nem lehetett túl vicces, halálsápadtan jött vissza a századba.------- Az országban ekkor Toulous-ban és Nimes-ben lázadt fel a gettók népe, több napig tartottak a zavargások. Marseille-ben meg az ezredünk egyik brazil légiósát támadta meg két arab, és lefújták gázzal, de a brazil kést rántott, és megszúrta mindkettőt. Az egyik nem élte túl. ------ Maliban a 2REI egyik VBCI páncélozott harcjárművét robbantotta fel egy öngyilkos merénylő, négyen sebesültek meg. A 13DBLE közben egy a bázisa ellen végrehajtott komplex támadást vert vissza, 3 sebesült árán 15 támadóval végeztek. ------ Így érkezett el július 14., a legnagyobb francia nemzeti ünnep. A gépesített katonai díszszemlén a mi ezredünk is képviseltette magát, és a századunk által küldött maroknyi katona között én is ott voltam. A század VAB-jával vonultam fel.------ Másfél héttel előtte mentünk fel Párizsba, aztán minden nap a szemlére gyakoroltunk. Az azt megelőző nap viszont gyalog volt ránk szükség, a Szenátus előtt vettünk részt egy ceremónián, én a zászló hat fős őrségében voltam. -----Ebből aztán profitáltam, mert előbb a Szenátusba hívtak meg koktélpartira, majd rögtön utána a Parlamentbe is.----- Másnap jött a nagy nap, már hajnalban kivonultunk a Champs-Élysées-re, majd órákig vártuk az indulást. Közben a légierő a színes kondenzcsíkjaival kicsit újraértelmezte a francia zászlót (azzal vicceltünk, hogy már túlságosan hozzászoktak a fehérhez), két motoros meg a díszpáholy előtt ütközött, de a felvonulás nagy része a lovasokkal és a gyalogsággal példás rendben lement. Végül nekünk is megjött az indulási parancs, és díszegyenruhában, frissen festett VAB-unkban, egyenletes sebességgel végig

gurultunk a több tízezer néző előtt a főúton, a díszpáholy előtt tisztelegtünk, álló több tucat tábornoki csillagnak, majd elszáguldottunk a helyszínről.

VISSZA AZ ŐSERDŐBE

Augusztusban megkaptuk a nyári szabinkat, ezalatt egy újabb botrány öregbítette a sereg hírnevét. A történet krimibe illik. A perpignani toborzóirodában lett öngyilkos egy adjudant-chef, a kötelet a nyakába téve kiugrott az ablakon. Hónapokkal előtte eltűnt a lánya és a felesége, és ekkor lépett elő gyanusítottá, a lánya vérét megtalálták a hűtőszekrényén. A holttestek azóta sincsenek meg. Csak hab a tortán, hogy ezt a történetet már eljátszotta hét évvel ezelőtt a brazil barátnőjével. A közös számlájukra utaltatta a lány pénzét, majd a lány nyom nélkül eltűnt. Az adjudant állítása szerint visszatért a hazájába, és mivel holttest akkor sem volt, a rendőrök kénytelenek voltak elhinni. A szabadságról visszatérve egy hétig a közeli lőszerraktárat őriztük, majd mentünk két hétre az erdőbe aranyásókat keresni. A szakaszparancsnok cseréje magával hozta az erdei missziókat is tömegével, innentől kezdve többet voltunk az őserdőben, mint a laktanyában. Véget ért az unalom.

Helikopterekkel érkeztünk, de az első két napon a parancsnokság nem tudta eldönteni, hol legyen az állandó táborunk, így az aggregátoroktól a benzinig mindent hurcoltunk magunkkal a dzsungelben, legalább 40 kiló volt mindenkin. Amint végre meglett a táborhely, nekik kezdhettünk az őrjáratoknak és a rejtekhelyek felkutatásának. Látványos fogásunk nem volt, de aggregátorok, motorok, szivattyúk és egyéb felszerelések szép számmal kerültek a kezünkre. Felégettünk néhány telepet is, és egy az erdő közepén felhúzott étterem is lángba borult. A választék viszonylag nagy volt, de csak arannyal lehetett fizetni a menüért, az árak is grammban voltak megadva. Végül helikopterrel vittek ki minket, ami le tudott szállni közvetlenül a tábor mellé, így cipekedni nem kellett már visszafelé. Következett hat nap őrség az egyik erdei bázisunkon, majd még egy ötnapos hadművelet, ebben már a komplett század részt vett. Az eredmény itt is közepes volt.

Visszatérve tudtuk meg, hogy egy hét múlva indul a szakasz a CEFE Aguerrissement dzsungel-kiképzésre. Erre a nagy fizikai megterhelés miatt egy hétnél többet szoktak készülni, de nekünk be kellett érni ennyivel.

A BÚCSÚ A LÉGIÓBAN

A Légiót újabb tragédiák érték. A brazil srác, aki egy éve ment ki a szakaszomból Guyanára, kint motorbaleset áldozata lett. Engem kérdezett még meg anno Guyanáról, én javasoltam neki a kiküldetést, és jól is érezte kint magát… a motorral nem számoltam. Egy másik brazil srác a szakaszunkból bázisugrás közben halt meg. Ez is személyesen érintett, főleg, miután szintén brazil barátja elmondta, hogy én voltam a kedvenc felettese. Nyugodjatok békében, fiúk! Guyanán eközben az ezred egyik teherautója is balesetet szenvedett. Egy caporal-chef meghalt, és majdnem a mellette ülő magyar haverom is. Egy hajszálon múlt, meg az erős szervezetén. Nekem a szabi után már csak a búcsú volt hátra. Az utolsó héten leadtam a megadott felszereléseket, lerendeztem a bürokráciát, kiürítettem a szobámat, utolsó kihallgatáson voltam az ezredesnél… majd kezet ráztam mindenkivel a századból, és kigördültem a kapun. Ekkor tudatosult bennem, hogy ezt a laktanyát most láttam életemben utoljára. Az én döntésem volt, mégis szíven ütött. Az utolsó 5 nap Aubagne-ban telt. Ott ért véget minden, ahol elkezdődött. Adminisztráció volt, némi eligazítás a teendőinkről civilben, meg az utolsó ceremónia az Idegenlégió kriptája előtt. Megkaptuk a végső értékelést is, ez alapján bármikor visszavennének, ha kérném, és a rendfokozatomat is visszakapnám. Majd péntek délben kiléptem a kapun. Újra civilként. dscn2624.JPG A Légió kriptájában, a háttérben a Camerone-nál hősi halált halt Danjou százados fakeze

NŐVÉREM MEGLÁTOGATÁSA...SÓGOROM

Ma korán reggel 04 óra ébresztő facebook megtekintése és blog írás, majd páromnak mondtam a 7,30-as vonattal elmegyek Nyíregyházára meglátogatom nővéremet.------ A fényeslitkei állomás várótermében kellemes meleg fogadott és sok gimis akik fülhallgatóval fülükben zenét hallgattak vagy nyomkodták okos telefonjukat. ------Az odaúton unokatestvérem férje csatlakozott hozzám,utazott Debrecenbe,két nagy pakkal felpakolva A FIA FELESÉGÉNEK MOST SZÜLETETT KISBABÁJA 2 hetes Boti nagy a boldogság a családban.----- AZ út 35 percig tartott addig beszélgettünk,majd elköszöntem tőle és le szálltam a vonatról. Van buszjárat de elhatároztam hogy a gyönyörű deres fákat bokrokat piros bogyójukkal nem hagyom ki na és a jó levegőt,mellék utcákon mentem gyalog a kertváros részen.Előjöttek a régi emlékek elmentem a gimnáziumom és kollégium előtt.------ A nővérem és férje nagy szeretettel fogadott,közben feleségem odaszól nekik telefonon hogy megyek.-----A nővérem férje orvos,45 évig praktizált művész ember,kitünően zongorázik,grafikákat,festményeket készít.sajnos közel a 90 hez már nem engedelmeskednek ujjai ugyanis infarktust kapott vagy 4 éve. Falja a könyveket orvosi szaklapokat, komoly komolyzenei gyüjteménye van az internet nem érdekli. Bölcs ember beszélgettünk míg nővérem a konyhában főzte a finom zöld teát. Elmondta halála után szórják hamvait a Tiszába.sokat kajakozott, benne volt a madarász szövetségbe is, mindíg figyelte a madarakat távcsövel. Kaptam tőle ajándékokat amit szeretettel megköszöntem Majd a nővéremmel is sokat beszéltem megnézte a blogomat,nagyon tetszett a KÓBOR bejegyzésem.Majd jókat beszélgetve kikísért az állomásra.----- A vonaton egy idősebb nő horgolt megkértem vigyázzon a csomagomra míg szunyókálok egy kicsit hiszen régen volt 04 óra.

KÓBOR

Egy hónapja, egy kocsiból kiraktak egy gyönyörű kis fekete kutyát. A faluban lévő nagy fa alatt húzta meg magát a kastély kerítése mellett, a Szent Jobb Szeretetszolgálattal szemben. Négy napig várta gazdáját de hiába,az éhség azonban nagy úr,mindent megevett amit talált.Meg akarták fogni de nem tudták. Azonban a jók már etetni kezdték.Még nevet is adtak neki KÓBOR. Az otthonból vittek neki kaját és a lányom vett nyakörvet tápot,már kezdte megszokni a helyét nem bántott senkit hisz kölyökkutya.Sajnos most jött a törés a kis életében nem maradhatott az otthonban.Azt mondták gazdit kell neki keresni.Jelentkezett egy idős házaspár,berakták a kocsiba és a szemében látszott a szomorúság , újra becsapott az EMBER.Pár napja meglátogattam,kétméteres láncon volt. Szemében bánat...sajnos nem hozhattam el hozzánk a szívem megszakadt.Nekem is van két kutyám.Az élet szomorú sorsot szánt neki.

MOTOROS ÖREG

A BARÁTOM ROKONOM NAGYON KLASSZ A BLOGJA ÉRDEMES ELOLVASNI! Nyugdíjas egyetemi oktató, 3 doktori fokozat, 200 publikáció, 4000 merült óra, CMAS*** (búvár), 1nejűAz első "igazi" út a Brumival. Összekötöttem a hasznosat a kellemessel. A videóról kicsit hiányzik a motorhang... Távlatokban majd megoldom. Zenei aláfestés: https://youtu.be/ODeNHRtVNO4 Blog: https://papaproject.blog.hu/

LILI KUTYUSOM EMLÉKÉRE

A sors már születését is érdekessé tette,édesanyja Mofli egy keverék kutyus,egy decemberi napon hozta világra a kazánházban a négy kutyát,három fiút és egy lányt,Lilit.Majd egy reggel Moflika halála előtt felhozta a kiskutyákat a terasz hideg kövére,hajnal háromkor a fiam találta meg őket diszkóból hazafelé jövet. Gyorsan felébredt a család és melegítettük a kicsiket akik majdnem kihültek. Másnap cumisüveg készítése és kecsketej beszerzése,három óránként felváltva etettük őket. A konyhában aludtak dobozban a jó melegben, itt nőttek cseperedtek. Lilike egy fekete aranyos és játékos kutyussá nőtte ki magát.Rengeteg szeretet ,hűséget kaptunk tőle. A tizennégy év alatt csak egyszer fialt egy fiút Macikát.

Nagyon jó házőrző és éber kutyus volt. Sajnos lebénult a hátsó két lába a napokban már csak vonszolta magát és fájdalmasan nézett a kis gomb szemével. Még utoljára levittem a kertbe a kedvenc helyére a vén diófa alá, öröm csillogott kis szemében majd szóltunk az állatorvosnak aki elaltatta. Szép csendesen fejét ölembe hajtva távozott az élők sorából,nagyon megsirattuk,nyugodjál békében örökre szívünkbe zártunk.