SANTA CLAUS VS LIE?

Gyermekeinket elárasztja a Mikulás-mítosz a televízión, a könyveken, a barátokon, a családon, az üzleteken stb. keresztül. Aztán eljön az a kor, amikor elkezdenek kérdezgetni... Mikulás vs hazugság? Az ember zavarba jön. Hazudni nem akar, de még olyat kell állítani, amiről tudja, hogy nem igaz. Hogyan lehet ezt kicsit tompítani? Kicsit kutakodtam, mások mit csinálnak. A következő trükköt találtam használhatónak: A válaszokat így kezdjük: - A legenda szerint... - Sokan úgy hiszik... - Szeretem elképzelni... Vagy kérdezzünk vissza: - Te hogyan képzeled el...? - Te mit gondolsz...? - Szerinted hogyan történik...? Mikor kell a gyerekeknek abbahagyniuk a "hitet"? Nincs ilyen, hogy KELL, vagy hogy x. életkorig helyes hinni a Mikulásban, húsvéti nyúlban, Jézuskában. Az igazság az, hogy a szülői nevelés szinte minden aspektusához hasonlóan itt sincs "kell" vagy "jobb lenne, ha már". A gyerek a saját, teljesen egyedülálló fejlődési útját járja. Hagyjuk, hogy az egész természetes módon bontakozzon ki! Folyamatosan olyan információk fogják érni, amelyek bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy a varázslat valójában nem igaz. Ha ő még hinni szeretne, ezek sem fogják megingatni benne. Évről évre gyengülni fog a határ a képzelet és a valóság között és nyílni fog a szeme, de amíg szeretné megtartani az ünnepek csodáját, addig hadd lehessen az övé... Mi van, ha egyik gyerek már ismeri a valóságot, de a testvére még vakon hisz a Mikulásban? Nehéz ügy. Nem kérheted meg a gyereket, hogy hazudjon a testvérének. Együtt kell kitalálnotok, hogy enélkül hogyan oldjátok meg a szituációt. Esetleg avasd be az első bekezdés trükkjeibe a nagyobbat, kerülje a válaszadást, kérdezzen vissza, meséljen valami másról, terelje el a figyelmet.--- Publikus Mikulások A szervezett télapós bulik és a véletlen találkozások aztán jól megnehezítik a szülők dolgát. Egyik Mikulás ilyen, a másik olyan, a harmadik nagyon hasonlít az oviból az egyik apukára és a hangja is azonos... Én őszintén elmondtam már tavaly nekik, hogy a decembert körülzsongja a karácsonyi láz, vannak, akik szeretnék megjeleníteni a Mikulást is, hogy mindenki könnyebben hangolódjon az ünnepekre. Nem egyszerű dolog az, hogy ne állítsunk kereken hazugságot, óvva a bizalmi viszonyunkat a gyerekeinkkel, de azért ne is akadályozzuk őket abban, hogy a képzeletük szárnyaljon és higgyenek egy természetfeletti jóságos öregemberben, aki ajándékoz hoz nekik, ha jól viselkednek. Amikor a Mikulás létezése már felkelti gyermekeink kíváncsiságát, teljesen normális, hogy kérdésekkel fordulnak hozzánk, hiszen ezt teszik a természetes tanulás minden területén. A nyelvünk olyan gazdag, valójában megteremtheti a valóságunkat. Olyan valóságot választunk, amelyben a csodának van tere és a szeretteinkben megbízhatunk. Miben higgyünk, ha már a Mikulásban nem? Higgyünk továbbra is a varázsban, a jóságban, az örömben, a meglepetés boldogságában!