Az év elgurult. Egy pillanat sem kellett hozzá, annyira gyorsnak tűnik, így ha visszafelé nézem a hónapokat. Pedig, amikor benne voltam a percekben, napokban, órákban, sokszor – sőt, rengetegszer – úgy tűnt, csigatalpakon vánszorog az idő, a történés. Most pedig itt a karácsony, amiről azt mondják, a szeretet ünnepe. Vajon, elfelejtettük ezt? A lényeget, az ünnep eszenciáját és csak ész nélkül vásárolunk?
Nem mintha én nem szeretnék kapni. Leginkább nem ajándékra vágyom, vagy legalábbis nem fizikálisan megfogható tárgyra. Az az ajándék számomra, ha olyan pillanatokat élhetek át, amik bennem és másban is – akitől kapom –felejthetetlenül jó emléket okoz.
Az év 365 napján mindig azt reméljük, hogy ha rosszul élünk meg valamit, akkor majd a következő alkalommal korrigálhatunk, vagy jobb lesz valamitől az élet.
Elárulom, nem egy új év fogja meghozni a jobbat, mert nincs naptárba vésve és az újévhez kötve az, hogy mit hozol ki a mindennapokból. Persze, asztrológiai szempontból lehet ez vitatni, és igencsak okos érvekkel alátámasztani, de kérdezem: az új dátum új életet hordoz?
Most pedig itt a fa. Zölden álldogál nemes díszében a nappaliban, üveggömbökkel egyensúlyozva. Minden egyes üveggömb egy emlék – rosszul sikerült ebéd, egy jó szó a szomszédtól, egy gokartverseny, egy csók, egy kiabálás, egy hatalmas futás a parkban, ahogy kibontasz egy izgalmas levelet, vagy ahogy a bevásárláskor türelmetlenül várod, hogy a pénztárhoz kerülj.
Most felakasztjuk ezeket az emlékeket a fára, és elengedjük őket. Huss, menjetek!
Újakat akarunk! Jobbat, szebbet, egészségesebbet, szerelmesebbet.
A 365 nap minden egyes percében.
Boldog karácsonyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése