Ma a szokásos módon autó stoppal,egy idős házaspár vett fel, temetésre mentek Nyírturára. Láttam milyen szoros kapcsolat van kötük közel a 80-hoz,beszélgettünk életről hivatásról halálról. Nyírturán bementem a helyi postára és az egyik hölgy,csekket fizezett be és megkérdeztem Nyíregyházára megy, és hogy el vinne e?. Sérült gyerekeket tanító tanárnéni ,beszélgettünk hivatásáról és 20 percen belűl már a városban voltunk. A városi temetőnél kiszáltam megköszönve kedvességét és szép napot kívántam. A temető hatalmas és bejártam érdekes és régí sírokat keresve,fotóztam és beszélgettem a sírokat látogatókkal.A temetőnek van egy hangulata átéljük egy kicsit a múltat és elgondolkodunk az élet dolgain ,mert valamikor Ők is tanárok,jogászok,családtagok, dolgozó emberek voltak és már csak itt ott elmosódva olvasunk pár sort róluk. A kirpták egész dinasztiák nyughelye,a központi ravatalozóban temetés volt sok végtisztességet adó emberrel.Majd bementem a városközpontban és a sétáló utca padján ülő egy gyerekes anyukával beszélgettem,ebédidejében kicsit napozott.Haza egy kedves fiatal emberrel jöttem Nyirtasig szüleit ment meglátogatni,út javítás van a telepűlés eltt és a piros lámpánál átültem egy Man kamionba egy Nyizsnijnovgorodba tartó fiatal emberhez és Oroszul beszélgettünk ,lánya Natasa nyolc éves felesége tanitónő kézzel lábbalmagyarázva megértettük egymást,majd a Fényeslitke elágazásnál megköszöntem hogy elhozot és dászvdányiá... elköszöntem felírtam blog elérhetőségem és mondta paszmatrity..megnézem,egy kézfogással búcsúztam jó utat kívánva.
Azért jó olvasni arról,hogy lehetett beszélgetni ismeretlen emberekkel a temetőben.
VálaszTörlésAzért nem fagyasztotta meg mindenütt a "bizalmatlanság jege" a nyitottságot mindenkiben.