ÁLOM...álom voltál...

Vártam egy napot és újra egyet
süvítve zúgtak jeges szelek
tudtam, már nem jössz, hiába vártam
keringve furcsa világod felett

Valahol mélyen hófelhők alatt
temetted napjaink melegét
részegülten az új napoktól
nevetve mondtad: hát véget ért

és bort töltöttél, míg virágod
végig simította tenyered
késpengéjeként belém vágott
semmim sincs, csak rémült hiányod

rohantam volna vissza már
süvítve zúgó jeges szelek
tudatták, többé nem lehet
örökös lesz az álmodás

Álmodlak téged nappal, éjjel
álmodlak csitult szenvedéllyel
álmodom kezed arcomon
álmomban álmod álmodom

mert nincsen, nem lehet folytatás
hisz álom voltál és semmi más