HALÁL

A halál árnyékában állt a lány,
Szerette őt, mégsem tudta mire vár.
A sötétség borította el a szívét,
Megérezte hát a halál keserű ízét.
Nem kell félni. - suttogta a halál.
Gyere nyugodtan, hisz mindenki vár rád.
Te már úgysem leszel hús és vér,
Téged már senki sem ért.
Nem értik, ki vagy, s miért vagy,
Csak ha megszólalsz,
akkor fut át rajtuk a pillanatnyi fagy.
A fagy, mi halál után tűnik fel.
Láthatod. Ebből a sírból már nem kelsz fel!
Jöjj hát velem! Be a sötétbe!
És biztos lehetsz, hogy megkapod, mit vágysz örökre.
Gyere hát nyújtsd felém kezed,
Mi ha valaki hozzád ér, könnyedén megremeg.
Megremeg, ki gonosz volt az életben,
S ki már soha többé nem létezhet.
Ha velem jössz, megszűnik az érzés,
És nem lesz többé az a sok kérdés.
Érted már nem aggódik senki,
Nem éri meg ezen a világon lenni.
Gyere hát, hisz vár rád a pokol,
A mennyben nem fogadnak be úgysem,
hisz ott mindenki téged okol.