EGY SZERELEM UTÓREZGÉSEI.....

Hiába takarja könnyem szemed színét.
Átizzik a Holdad, kék-zafírkő fénye.
Káprázatnak hittem valóságod ízét
S ajkad ívéről a rám csöppenő mézet.

A Létem sosem fájt, amíg ágyam ringott.
Ennyi volt a jelenünk - mondtad -, s túlléptél!
Hitem oszlopa az örökben megingott
S te bátrabb lettél nálam, amíg én a félénk.

Ennyi volt a Minden! A csodás nagy egész!
Elszállott sóhajokból gyertyaláng libbent,
Ha álmodtam mindezt - jaj-, fel ne ébresszél,
Érezni akarom szíved miként billen!

Van mi nem múlhat: ez az örök ígéret,
A változatlan egy, mi szét nem osztható!
Fals dicséret marad a végső ítélet,
És a szent ajándék, hogy Minden Mulandó!