EMLÉKSZEL....

Emlékszel? Épp este volt... Még nem jött elő a Hold... Lenge, lomha, lágy szélben ott kinn ültünk a réten. Lopva néztük az alkonyt s távolabb azt a halmot, aminek mögé a Nap pirosló fénnyel haladt... Egyszer csak átöleltél, forró szájat kerestél. - Tündérek táncolgattak - - Egy csöppnyi zajt se csaptak! - Szívem ezernyi lángja, - mint apró égi fáklya - lobogva lángra lobbant, szemed tükrében moccant... Halkan susog a szellő, ránk borult virágfelhő... A nagy, zöld óriásról, ezer kis ágacskáról... Szemeit eltakarja, levéllel körbefogja. Nem leskelődik semmit, meg se kérdez ő senkit... Lám már a Hold is felhő! Halkan suttog a szellő... Csillagok összebújtak... em hallottak... rder="0" allowfullscreen>