2011. április 21., csütörtök
HA...
Ha majd egyszer hozzád végleg megérkezem,
szíved szegletében lesz-e nyugvóhelyem?
Ha kiszárad lelkem életadó kútja,
lesz-e gyöngéd szavad, mi szomjam eloltja?
Emeled-e fáradt tenyereddel arcom,
hogyha pillantásom nem ér túl a parton?
Takarod-e forró csókjaiddal testem,
hogyha majd hidegtől reszket minden sejtem?
Amikor szemeim láz tüzében égnek,
folynak-e könnyeid, amik hűtenének?
Egy nap rájössz, hogy már szavaid sincsenek,
s ha nem marad semmid, nekem adod csended?
Tanítasz-e engem az utadon járni,
s amikor elesek, segítesz felállni?
Ha a tüzünk egyszer elalszik titokban,
lesz-e új parazsad, mitől lángra lobban?
Megtanítod-e majd, miként éljek szebben,
s hogyan égjek el majd izzó szerelemben?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csodaszép... :)
VálaszTörlésKöszönöm kedves Zsu,látom megérintett.....
VálaszTörlésGyönyörű
VálaszTörlés