Kezed finom íve lágy és nyugtató.
Szemem rebben, kéjesen zsibongó
érzés, kedvesem bódító szava ringat:
Aludj! Álmodd meg közös álmainkat.
Kábulat. Lombokon áttörő puha fény,
a fényben százezer táncoló, pici lény.
Bájoló ujjaid finoman simogatnak,
s megnyílik előttem az álomablak:
Parányi tengerszem sellője lettem:
pőre testem, lelkem. Nap süt felettem.
Hajam zuhataga vízzé válva csábít,
magnólia illat érzékeket kábít.
Vízesés permetje borzongatja testünk,
puha, lágy ölelés, mindent elfeledtünk.
Maradnék örökre, de nem lehet, látod,
felébresztett rögtön kínzó hiányod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése