Az öregség blogomban írtam...."Két napja meglátogattam a beteg ismerősömet Erzsike nénit( sokszor kedves volt velem sokat tanultam tőle az élet dolgairól) 78 éves,enyhe szélütést kapott de most tiszta volt a tudata.Beléptem a szobába ott ült az ágy szélén, hosszú ősz haja kibontva vállát érte,majd meglátott megfogta kezem és csak sírt és sírt. Éreztem komoly fájdalom van lelkében, és reszketett a sírástól. Az élet elbánik velünk mondta és nem szeretnék otthonba kerülni..Mennyi gyönyörű virág kertjében udvarán mind az Ő keze nyoma de már nem tudja élvezni ..kinéz a szoba ablakán és sír..három gyereket és jó pár unokát felnevelt szeretettel,most Szüksége lenne rá, de a sors másképp rendelkezett. Egy órán keresztül vigasztaltam de nem sok eséllyel..sorsával már megbékélt és odaát várja a boldogságot,szüleivel,férjével rokonaival" és MEGTÖRTÉNT, véglegesen átment nem kell már otthonba mennie.A sors elvégezte dolgát....Az öregek otthonába pár éve,akarata ellenére beraktak egy nénit és megtagadta a táplálékot,hiába mondta a doktornő hogy ennie kell mert meghal...Ő ezt szerette volna és tudatalattija elvitte Őt oda ahova vágyott és meghalt.Az emberi lélek érdekes és megtalálja a megoldást a mély fájdalomtól való szabadulásra....Erzsike néni,Nyugodjál békében... Már nincs remény az életre,
az Úristen magához kéretett!
Nincs több panasz. Szótlan megyek.
S magammal viszem a létemet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése