A legszebb vers, mit alkothat egy költő
talán egy régi könyv legmélyén lapul
a polc szegletén, csak úgy odavetve
ismeretlenül és olvasatlanul
Elsárgult lapok, mik őrzik a múltat
záródnak rá, mint a koporsófedél
de százévenként feltárják a titkuk
alkony múltával, ha ránk zuhan az éj
És fölcsendülnek ékes, tiszta rímek
lüktet az ütem, mint lüktetett a szív
ész és szenvedély nász tüzében égnek
majd száz évre újra bezárul a sír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése