Beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha Lengyelország csapatokat küld Ukrajnába, márpedig Douglas McGregor nyugalmazott ezredes, a Trump-kormány védelmi miniszerének egykori tanácsadója szerint erre rövidesen sor kerülhet. A The American Conservative című lap egyik főmunkatársa úgy vélte, a washingtoni elemzők nem is tévedhettek volna nagyobbat, amikor a frontról érkező első jelentésekből azt a következtetést vonták le, hogy az orosz haderő gyenge, rosszul felszerelt és képtelen átütő sikereket elérni. Szerinte az offenzívát az lassította – és ezért sem vethető össze például a Sivatagi Viharral – hogy az orosz parancsnokok szigorú utasításba kapták: el kell kerülniük a polgári lakosságot és infrastruktúrát. A kezdeti nehézségek és a stratégia újragondolása azonban nem változtat azon a tényen, hogy az orosz hadsereg ura helyzetnek, és módszeresen tagolja fel, keríti be és vágja el az utánpótlástól az ukrán erőket – fűzte hozzá McGregor.
A kitüntetett veterán szerint a helyzet azért is nagyon kellemetlen Joe Bidennek, mert a háború kitörése óta csaknem annyit költött Ukrajna katonai támogatására (közel 50 milliárd dollár), mint amekkora az orosz hadsereg éves költségvetése! Ezzel az összeggel előbb-utóbb el kell számolni az adófizetők felé. Sőt, ami azt illeti, inkább előbb, idén ugyanis félidős kongresszusi választásokat tartanak az Egyesült Államokban, és biztosan nem kedvezne a Demokraták esélyeinek, ha a rengeteg fegyver, pénz és katonai tanácsadó ellenére sem sikerülne eredményt felmutatni a kelet-európai proxyháborújukban. Douglas McGregor kiemelte: az elnök és katonai tanácsadói így lényegében kényszerpályára kerültek, a legkisebb arcvesztéssel akkor tudják megúszni az ukrán kalandot, ha emelik a tétet.
Arról, hogy a lengyel hadsereg békefenntartóként bevonulhat Nyugat-Ukrajnába – és huzamosabb időre ott felejtheti magát – már olvashattak a Bekezdéseken. A The American Conservative katonai szakértője szerint is ez a legvalószínűbb forgatókönyv. Ráadásul McGregor nem hivatalos forrásaira hivatkozva azt állította a cikkében, hogy Varsó már parancsot adott a vezérkarnak az akció részleteinek kidolgozására. Ha ez igaz, menten érthetővé válik, mire gondolhatott Andrzej Duda lengyel elnök, amikor május 3-án, a lengyel alkotmány ünnepén azt mondta: „Szilárd meggyőződésem, hogy (…) szomszédainkat meg tudjuk védeni. (…) Nem lesz többé határ országaink – Lengyelország és Ukrajna – között. Ez a határ valójában nem létezik. Együtt fogunk élni ezen a földön, és közösen fogjuk építeni és újjáépíteni a boldogságunkat.”
E „csodás” tervhez – amit Washington a jelek szerint helyesel, Kijev pedig nincs abban a helyzetben, hogy elutasítson – persze az oroszoknak is lehet egy-két szava. A Trump-kormány védelmiminiszterének tanácsadója kiemelte: Moszkva természetesen célpontnak tekint minden katonai szállítmányt, amelynek címzettje az ukrán hadsereg. Ráadásul – tesszük hozzá mi – ki tudja, meddig nyomulnának előre a lengyelek? Csak a Kárpátokig? A Dnyeperig? Vagy a február 23-án éjfélkor még ukrán kézen lévő területek határáig? Ennyi bizonytalanság mellett bármelyik bombázásnak, zárótűznek áldozatul eshetnek NATO-katonák, s ha ez megtörténik, arra a szövetségnek válaszolnia kell. Egyetlen rossz válasz pedig olyan láncreakciót indíthat el, ami egy pusztító atomháborúhoz vezethet – és akkor teljesen mindegy lesz, ki nyomja meg elsőként a piros gombot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése