I BECAME MY EX-HUSBAND'S LOVER.

A VOLT FÉRJEM SZERETŐJE LETTEM--Pedig akkor már öt éve elváltunk. Hogy miért? A szokásos ügymenet. A férjem, Kari negyvenöt évesen belezúgott egy feleannyi idős csitribe, és váratlanul elhagyta a családi fészket. Mit tagadjam, megborultam rendesen. Bár házasságunk ege nem volt mindig ragyogóan tiszta és felhőtlen, arra azért nem számítottam, hogy egyszerűen faképnél hagynak. Néhány hétig írogattam neki a banális könyörgő leveleket, de lelkifurdalástól hemzsegő válaszaiban mindig lepattintott. Akkor abbahagytam, beleengedtem magam a történésekbe, és hagytam, hogy történjen meg, aminek történnie kell. Kari a váláskor nem volt szűkmarkú, én sem voltam követelőző, mechanikus nappalokkal, fájdalmakkal és telebőgött párnákkal tarkított éjszakáktól kísérve, de anyagi viták nélkül zajlott le a válásunk. Egy évig nyalogattam a sebeimet, mire nagyjából rendbe jöttem. Közös lányunk, Abi nagyon sokat segített ebben: moziba, múzeumba jártunk, kirándultunk, még darkkoncertre is elmentünk. Másfél év múlva nagyjából kihevertem a tizenöt éves házasság összes kínját. Már nem kellett Abi támogató jelenléte, felvettem a kapcsolatot a barátnőimmel, regisztráltam pár társkeresőre, és elkezdtem élni, mint a többi csinos, szingli középkorú nő. Hipphopp eltelt öt év. Nyár vége volt. Épp a Kanári-szigetekről jöttem haza, ahol két kolléganőmmel nyaraltam: vidám voltam, fesztelen és csokibarna. Kari délután átugrott, mert Abival volt valami megbeszélnivalójuk. Akkor már nem zavart, ha csak úgy átjött, akár bejelentkezés nélkül is. Épp a szennyest csomagoltam ki. Elbámulva nézett végig rajtam. Milyen szép vagy, kiáltotta. Rámosolyogtam. Most jöttem a nyaralásból, mondtam, elég felszabadító két hétig süttetni magad a tengerparton és nyakalni a mojitókat. Nem mondott semmit, csak legeltette rajtam a szemét, mint egy beindult kamaszfiú. Ráismertem a nézésére: akkor bámult így, amikor huszonévesen randizgattunk, és már nagyon ágyba szeretett volna vinni. Elnevettem magam. Ugyan Kari, mondtam, Dzsenifer otthon vár. Mit szólna hozzá, ha rajtakapna, hogy perverz disznó módjára bámulod a volt nejedet? Elpirult, és bement Abi szobájába. Aznap éjjel erotikus álmaim voltam. Már évek óta alig gondoltam a volt férjemre, de tény, hogy túl sok szexben nem volt részem – a válás óta három férfival feküdtem le, az utolsó is több mint egy éve történt. Karival az ágyban mindig jól megértettük egymást. Hirtelen rám törtek az emlékek, úgyhogy könnyítenem is kellett magamon, amit már viszonylag régen tettem. Kari hasonlóan érezte magát, mint én. Néhány nappal később valami mondvacsinált ürüggyel telefonált. Legalább egy órát beszélgettünk. Harmadnap ismét telefonált. Egy hét múlva meghívott egy régi közös barátunk bulijára. Csinált ilyet a válás óta, ez nem volt új, csak akkor nem vibrált a hangjában az a bizonyos pajzán mellékzönge. És Dzsenifer, kérdeztem. Elutazik az anyjához vidékre. Napok múlva jön haza. Borítókép: A volt férjem sose viszi el a gyerekeket Psziché 2021 szeptember 20. A volt férjem sose viszi el a gyerekeket Tudtam, hogy a tűzzel játszom, de elborított a primér szexuális vágy. Győzködtem magam, hogy nem olyan rossz az, amit csinálok. Dzsenifer kezdte. Elvette tőlem a férjemet, én csak visszaveszem picit, játszadozom vele, aztán úgyis visszaszolgáltatom. Van ilyen. Lám, Hollywood is megmondta. Bocsánatos bűn, a végén minden jóra fordul. Elmentem tehát a partira. Jól kicsíptem magam, amit Kari elismerő bólintással nyugtázott. Érdekes este volt. Beszélgettem a barátainkkal, nagyokat kacagtam, olasz bort ittam, cigiztem, pedig leszoktam vagy tíz éve. Kari mindenhova követett, mint egy hűséges fegyverhordozó. Többen is észrevették, mi van köztünk, nem egy cinkos pillantást elkaptam. Éjfél körül együtt indultunk haza. Kari felajánlotta, hogy elkísér, majd egy kapualjban egymásnak estünk, mint a tinédzserek. Mivel Abi a pasijánál aludt, logikus volt, hogy a régi hálószobánkban landolunk. Fergeteges éjszaka volt, úgy éreztük magunkat, mint diákkorunkban, amikor a kollégiumi szobámba loptam be Karit titokban. Másnap reggel sem jött a kijózanodás. Reggelit készítettünk, csókolóztunk, szeretkeztünk megint. Komoly dolgokról egyikünk sem beszélt. Néhány napig a fellegekben jártam, aztán valamelyik este a szoba egyik sarkából rám tört a lelkifurdalás. Mit tettünk? Jól összezavartuk az életünket: becsaptuk Dzsenifert, megbolygattunk egy lezárt életszakaszt. Mit szólna Abi, ha tudná? Ráadásul be kellett vallanom magamnak, hogy hiányzik a volt férjem: tudtam, ha újra keresne, bűntudat ide vagy oda, eszem ágában nem lenne neki nemet mondani. A megérzésem jó volt. Kari két hét múlva felhívott. A torkomban dobogott a szívem, amikor megláttam a telefonszámát a kijelzőn. Óvatos volt a hangja, megkérdezte, mit szólnék, ha megbeszélnénk a dolgot, mert őt ez az egész nem hagyja nyugodni. Magam is meglepődtem, de kapásból egykori közös otthonunkba invitáltam. Egy pillanatra elállt a szava. És Abi? Elutazott a szerelmével. Azonnal beleegyezett. Beszélgetés helyett természetesen ismét összegyűrtük a lepedőt. Harmadjára én hívtam fel őt, munkaidőben, nehogy bezavarjak a családi életébe. Beültünk egy kocsmába, ittunk és beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy ez mindkettőnknek jó. Kari szerint Dzsenifer úgyis elhidegülőben van tőle, és nem is problémázna, ha tudná a történteket. Ebben ugyan egy percig nem hittem – mégis hol találni olyan embert, akit nem zavar, ha a párja a volt házastársával kefél? -, de kapóra jött, hogy elaltassam a bűntudatomat. És Abival mi lesz? Nagy lány már, neki nem kell erről tudnia. Legalábbis egyelőre. És így keveredtem az Egyszerűen bonyolult legközepébe. Hónapok óta a férjem szeretője vagyok. Nem több, ezt hangsúlyozom. Ő továbbra is Dzseniferrel él, én pedig szingli nőként tekintek magamra, akinek esze ágában sincs törlődni a társkeresőkről. Nem engedem kihasználni magamat: azt veszem el, és addig, amit élvezek, és amíg. Abi a szerelmével van elfoglalva, azt tervezi, hogy hozzá költözik, nem tudja, mi zajlik a szülei között. És ez így van jól. Legalábbis egyelőre. És hogy mi lesz a jövő héten, a jövő hónapban, a jövő évben? Fogalmam sincs, és nem is érdekel. Mint érett, független ember, megengedem magamnak az önfeledtség luxusát. Legalábbis egyelőre.