HENRY KISSINGER--WEF

Ukrajnának el kellene fogadnia, hogy feladja területe egy részét, hogy békeszerződést kössön Oroszországgal, és azonnal véget vessen a most már három hónapja tartó háborúnak – erről nem Putyin, Sojgu vagy esetleg valamelyik kínai vezető beszélt, hanem Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter. A Nobel-békedíjas diplomata a svájci Davosban, a Világgazdasági Fórumon (WEF) tartott beszédében kijelentette: a tárgyalásokat a következő két hónapban meg kell kezdeni, mielőtt ez olyan felfordulást és feszültséget okoz, amelyet nem lesz könnyű leküzdeni. A volt külügyminiszter óva intette Ukrajnát attól, hogy a szabadságért vívott háború átcsapjon egy Oroszországgal szemben folytatott háborúba. A helyzetet nagyon józanul megítélő Kissinger meglepően őszintén elmondta azt is, hogy Oroszország 400 éve Európa nélkülözhetetlen része, és a kontinens számára kritikus időkben „kiegyensúlyozó hatalomként” lépett fel. A diplomata szerint a nyugati országoknak nem szabad elfelejteniük Oroszország fontosságát Európában, és nem szabad, hogy „a pillanat hangulata elragadja őket”. Nos, biztos vannak, akik úgy gondolják: a Nobel-békedíjas diplomata gondolatait elintézhetjük azzal, hogy ezt csak egy 98 éves (éppen holnap lesz 99 esztendős) öregember mondta. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy aki ezt a magyarázatot adja Kissinger beszédére, az hatalmasat téved. Kora ellenére ugyanis Kissinger a mai napig tényező az USA-ban, és amit ő mond, arra oda szoktak figyelni. Sőt, azt gondolom, hogy amit ő mond, az más irányba terelheti, de legalábbis eltérítheti az amerikai külpolitikát. S hogy Kissinger nincs egyedül, arra a példa egy a The New York Times hasábjain megjelent vezércikk, amely az orosz-ukrán háborút és az USA abban betöltött szerepét boncolgatja. Ebben a szerző például arról írt: Amerikának nem érdeke, hogy totális háborúba bocsátkozzon Oroszországgal, még akkor sem, ha a kialkudott béke megkövetelheti Ukrajnától, hogy néhány nehéz döntést meghozzon. Írtak arról is, hogy az amerikaiakat megérintette ugyan Ukrajna szenvedése, de az USA partjaitól távol zajló háború támogatottsága nem folytatódik a végtelenségig. – Az infláció sokkal nagyobb probléma az amerikai szavazók számára, mint Ukrajna, és a globális élelmiszer- és energiapiacok zavarai valószínűleg tovább erősödnek – tették hozzá. S felhívták a figyelmet a fájó realitásokra is: „Nem reális cél Ukrajna döntő katonai győzelme Oroszország felett, amelyben Ukrajna visszaszerzi az Oroszország által 2014 óta elfoglalt összes területet.” Rámutattak arra is, hogy „ha a konfliktus valódi tárgyalásokhoz vezet, akkor az ukrán vezetőknek kell meghozniuk azokat a fájdalmas területi döntéseket, amelyeket bármilyen kompromisszum megkövetel.” S végül hangsúlyozták azt: ahogy a háború folytatódik, Joe Bidennek azt is világossá kell tennie az ukrán elnök és népe számára, hogy az Egyesült Államoknak és a NATO-nak megvannak a határai, hogy szembenézzen Oroszországgal, és határai vannak a fegyvereknek, a pénznek és a politikai támogatásnak. Úgy hiszem, elég világos üzenet. S fontos megjegyezni, hogy nemcsak az USA-ból érkeznek Ukrajna számára fájdalmas hangok, egyes európai vezetők is elkezdték szembesíteni Ukrajnát a szörnyű valósággal. A Neokohn.hu emlékeztetett arra: a hónap elején a színészelnök némi ingerültséggel utalt arra, hogy Emmanuel Macron francia elnök arra kérte őt, hogy a béke fejében adjon át földet. Emellett Mario Draghi olasz miniszterelnök és Olaf Scholz német kancellár szintén arról beszélt a közelmúltban, hogy „tűzszünetre” törekednének, ami az orosz csapatokat ukrán területen hagyná, és növelné annak esélyét, hogy Oroszország a béketárgyalások során megtarthatja az elfoglalt területeket. Hogy ezek az írások, nyilatkozatok elszigetelt kitörések, vagy lassan elkezdték szőni az ukrán elnöknek a selyemzsinórt, majd a következő hetekben, hónapokban derül ki. Ologyimir Elenszkij (a Z és a V jelképek Ukrajnában nem kívánatosak) és más ukrán vezetők persze most még mindig arról beszélnek, hogy egy talpalatnyi földről sem mondanak le a béke érdekében, de egy dolgot a színészelnöknek tudomásul kell vennie. A darabokat a rendezők rendezik, a színészek csak eljátsszák. Arra pedig csak a legnagyobb színészeknek volt és van lehetősége, hogy a darabba – egy picit – belenyúljanak. Úgy vélem, Ologyimir Elenszkij pedig ebben a darabban nem sztárszínész, csak egy mellékszereplő, alig több mint egy statiszta-----A szomorú az, hogy (Z)elens(z)kij-ben annyira túlteng az egó, és a szereplési vágy, hogy képtelen emberi áldozatot meghozni a béke érdekében (és itt ne azt értse semki, hogy embert kell megölni ezért, hanem kicsit elgondolkodnia az elmúlt hónapok, évek történésein, az áldozatok számán, és azon, amilyen lehetett volna Ukrajna, és amilyenné vált.) Úgy tűnik a látszólag maximalista (Z)elens(z)kij képtelen kompromisszumot kötni, hírből sem ismeri ezt a szót. Miért? Mert van az a pénz. Van az a csillagászati összeg, amiért ne ismerje a kompromisszumot, a humán-és gazdasági tényezőket. Egy szóval jellemezhetném a külvilág felé mutatott jellemét, illetve kettővel: politikai pszichopata. Már ha létezhet ilyen értelmesnek vélt fogalom. Remélem, valaki rám cáfol.