Ma furcsa hangulatban vagyok
Minden, ami megtörténik velünk és amit el sem tudunk képzelni, hogy meg fog történni.
Azt mondják öregasszony vagyok, de én nem fogadom el ezt.
Ugyanaz az ember, ugyan az a NŐ vagyok, aki voltam.
Itt ülök és szerelmes dalokat hallgatok, érzem a vérem zúgva rohan az ereimben.
Itt ülök és szerelmes dalokat hallgatok. Sírni tudnék, az elmúlt ifjúságot siratom. Amikor még a lábam vígan szökkent a réten, és játékosan hógolyóztunk szerelmemmel.
Égetett a nap, szakadt az eső, a csókunk mégis végtelennek tűnt.
Amikor még a halál gondolata még csak szóba sem került.
Imádtam őt. Épp 16 voltam, ő alig 20. Az ÉLET végtelennek tűnt.
Nem volt elhamarkodott lépés, csak ismerkedtünk hosszú-hosszú hónapokon át. Lassan váltam nővé az ölelései és csókjai révén.
Csodáltak mindenütt ahol, csak jártunk, mert a boldogság sugárzott rólunk.
Még az élet legnagyobb csapását is elviseltük együtt, amikor alig pár hónapos babánk meghalt.
Összekapaszkodva újra életet adtam egy egészséges kisfiúnak, akit már akkor ISTENI csodának vettünk.
És jöttek a hétköznapok, és azt is éltük elégedetten, immár két kisfiúval.
A szerelem virágzott köztünk és semmi másra nem vágytunk.
Aztán kaptunk még egy CSODÁT, megszületett a kislányunk.
Ma már a kopott hintaszékben üldögél és fájó hátát kenegetem.
Az én hajam is fehérbe borult és nehéz az élet súlya már.
Ma már emlék, amikor becsapott, megcsalt és elhagyott. Én megbocsájtottam és igyekeztem kiszeretni belőle, valahogy nem sikerült.
Most már nem bánok semmit, hálás vagyok, hogy megélhettem a szerelmet és megélhettem az anyaságot. Halleluja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése