FALUDY GYÖRGY 1980

1980-ban írta.... egyszerűen hihetetlen! Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet Tanuld meg ezt a versemet mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tiéd, kölcsönveszik, A közkönyvtárban elvesztik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég- és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv sem lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet ,akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacilusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó- memóriából szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz ,hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed , az embert leöld s megegyed- hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elhagyott, mihelyest a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet , hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még ,míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet!

MY MOTHER

Alig van időm meglátogatni édesanyámat. Mindig azt hittem ezt ő megérti, de egyszer ezt mondta... Egy fiatal nő őszintén beszélt a közte és az édesanyja közötti kapcsolatról. Ugye ismerős? Az anyám 73 éves, kicsit félve odarak nekem néhány körtét – Fiam nem szépek a körték, de jóízűek, tudom, hogy szereted. Elteszem a körtét és a házi tejet is amit az anyám ad, mert szeretem és már indulok is. Ismét elmegyek, végzem a dolgom, édesanyámhoz pedig akkor megyek amikor időm van rá. Dolgozom, ott a család, a gyereknek új kabát kell, jön a vízvezeték szerelő, a barátnőmék meghívtak a hétvégére vacsorára, sok dolgom van, így csak akkor megyek, amikor van egy kis szabadidőm. Amikor anyámhoz megyek, mindig viszek neki valami finomat. Megkérdezem, hogyan telnek a napjai, ő pedig elmeséli, hogyan élnek az apámmal. Néha vitatkoznak, de aztán kibékülnek, így telnek a napjaik. Min tudnak vitatkozni még ebben a korban? Meghallgatom őt, majd ismét elmegyek. Az anyám mindig figyelmeztet, vigyázzak, hogy ne fázzak, öltözzek fel rendesen és tegyek sálat a nyakamba. Mindig azt mondja, hogy sokat dolgozom, ideje lenne már pihenni is egy keveset. Az anyám tisztában van vele, hogy az élet nem könnyű, ezért nem haragszik meg rám, azért mert ritkábban látogatom meg. 40 kilométer távolságra lakunk egymástól. Rendszeresen felhívom őt, meghallgatom azt amit mesél, milyen volt a piacon, hogy van a testvére, milyen a kert, mi van a macskával és hasonlók. Nem igazán érdekelnek ezek a dolgok, de tudom, hogy az anyám életében ezeken a dolgokon kívül más nem igazán történik. Nagyon bosszant amikor arról panaszkodik, hogy beteg és nem megy orvoshoz, tőlem kérdezi, hogy milyen gyógyszert szedjen, én nem vagyok orvos. A múltkor mondtam neki, hogy mennyire dühít, hogy folyton csak panaszkodik. Aztán megkérdezi kedvesen – kinek panaszkodjak, ha nem neked? Meghallgatom amit mondd, de közben rájövök arra, hogy milyen rideg vagyok... Ismét eltelik egy bizonyos idő, amikor ráébredek, a szüleimnek rajtunk kívül nincs senkijük. Mi marad öregkorra? A család! Ki törődjön velük, ha nem a lányuk és annak családja? Minden dolgomat félreteszek és édesanyámhoz indulok. Boldogan fogadnak, anyám húst süt nekem, apám borral kínál. Én nem ihatok, hiszen vezetek, apám egyedül kortyolgatja a bort, közben jókat nevetünk. Felvettem az anyám pulóverét, mert fázom, anyám bekapcsolja a sütőt, hogy melegebb legyen a konyhában. Ismét gyereknek érzem magam, akinek semmi gondja nincs, nincsenek problémák. Drága anyám, azt kívánom, hogy élj nagyon sokáig! Azért mert nem tudom milyen az amikor nem hallom a hangod, nem tudom hogyan élhetnék, ha te nem lennél. Megértettem, hogy nem fontos a gyerek új kabátja, a barátnőm meghívása, a rendrakás és a fodrász, az a fontos, hogy amikor időnk van, lássuk egymást. És ne rohanjunk! Legyen időnk egymásra. Az idő telik és egyszer azt vesszük észre, hogy meglátogatnánk őket, de már nincs kit.

MISERY

Vajon hány hat éves kisfiú álmodik hazánkban arról, hogy milyen jó lenne egyszer hétvégén is jóllakni? A közelmúltban vasárnap délelőtt az egyik alföldi nagyvárosban, barátaimmal ételt osztottunk a nehéz sorban élő embertársainknak. Tudni kell, a szociális ellátórendszer hétvégén és a többnapos ünnepek alatt szünetel, nincs semmilyen lehetőség arra, hogy azok, akiknek nem telik ételre, legalább naponta egyszer tudjanak enni. Az ételosztáson-mint sajnos mindig--most is hosszú sor állt. Megfáradt, elgyötört emberek, szomorú szemeikben a reménytelenség. Sokuk úgy érzi, hogy számukra már nincs esély, hiszen kivert kutyaként élik a maguk sivár, kilátástalan életét. Ott álltak a sorban az egykor szebb napokat látott kisnyugdíjasok, a munkanélküliek, akiknek ugyan még van hol lakniuk, de már a rendszeres ételre nem telik. Szomorú volt látni a gyermekes családokat, akik szégyenkezve álltak a sorban, restellik a nyomorukat, hogy nem tudnak gyermekeiknek hétvégén enni adni. Nagyon sokan azok közül akik várták az ebédet már évek óta az utcán élnek, jövedelem nélkül próbálnak amíg lehet, életben maradni. Többségüknek esélye sincs arra, hogy az élet napos oldalára kerüljön.Kiszolgáltatottan tengődnek egyik napról, a másikra. Számukra a hétvége, vagy az ünnepnap csak azt jelenti, hogy nem tudnak mit enni. Szülei mellett állt a sorban egy hat év körüli kisfiú, aki lehajtott fejjel, halkan válaszolgatott a kérdéseimre. Megtudtam, hogy még óvodába jár, ahol kap ellátást, hétvégén azonban gyakran nem lakik jól , mert a szüleinek nem telik ennivalóra. A szülők -akik rendszeres vendégek--elmondták, hogy munkájuk nincs, segélyekből próbálnak megélni. Kevéske pénzüket képtelenek beosztani, hiszen a rezsi az szinte mindent elvisz. Szerényen élnek, minden fillér kiadást kétszer is meggondolnak, de hiába, bizony hóvégére üres a bugyelláris. Figyelik, hogy éppen hova tudnak menni ennivalóért, ahogy mondták, szerencséjükre vannak még jó emberek, akikre számíthatnak. Hogy mi lesz holnap, erre ők nemigen mernek gondolni, minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy kis családjuk együtt maradjon. A kisfiú, mikor már elfogyasztotta az ebédet elárulta, hogy szereti a focit, kedvenc csapata a Real Madrid. Azóta is sokszor eszembe jutott, hogy vajon milyen jövő vár erre az értelmes tekintetű, szomorú szemű, félszeg fiúcskára? Lesz e erő benne arra, hogy kitörjön a mai helyzetéből, képes lesz e saját tehetségéből jobb életet élni, mint ma a szülei? A választ nem tudom, de hiszek abban, hogy a jövő Magyarországa nem a kiváltságosok, a született előjogok országa lesz. Akkor talán ennek a gyámoltalan kisfiúnak is megnyílik egy jobb világ reménye. " Köszönöm bácsi, hogy enni adtak, finom volt " mondta búcsúzóul, amikor szüleit kézen fogva elindultak ,lassan bandukolva a szokott úton, hazafelé. Az úton, ami most -még?--a kilátástalanság útja.Vajon mi lesz ebből a kisgyermekből? Szeretnék egyszer, pár év múlva találkozni vele, megtudni, hogyan alakult a sorsa. Miközben azon gondolkodtam, hogyan is tudom visszaadni a a történteket, sikerül e hitelesen bemutatni napjaink magyar valóságát, előkerültek a napra pontosan egy évvel ezelőtt készült képek, az akkori ételosztásról. Szemmel is látható, hogy a sor az bizony nem lett kisebb, sőt...! A szegénység, a nyomor szép lassan szedi áldozatait. Napról, napra növekszik azok száma, akik önerőből képtelenek sorsukon jobbítani.Számukra marad a reménytelenség, a kirekesztettség. Vajon hány hat éves kisfiú álmodik hazánkban arról, hogy milyen jó lenne egyszer hétvégén is jóllakni

BREAKUP

Szex közben döbbentem rá, hogy el akarok válni a férjemtől Minden szakításnál van egy pillanat, amikor egy hang kimondja benned: vége. Nálam ez a pillanat szeretkezés közben jött el. Alapvetően nem volt ez egy rossz házasság, bár a szex... Őszintén? Azt hiszem, sosem voltam igazán szerelmes a férjembe. Jártunk pár évig, telt az idő, sodródtam, a szüleink folyton azzal jöttek, hogy mi lesz már. Szerettem őt „in a way”, jó volt vele beszélgetni, helyesnek találtam őt a sötét hajával, melegbarna szemével. Pedagóguscsaládból származott, ambiciózusnak tűnt a munkában, bírtam a humorát. Minden más körülmény klappolt tehát, és meggyőződésem volt, hogy bennem van valami hibás alkatrész, amiért nem tudom azt a szenvedélyt érezni iránta, amit kellene, és még évekig bíztam valamiféle csodában, hogy még belobbanhat a láng. Nem lobbant be. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szex a korábbi – egyetlen – partneremmel sem igazán működött, így minden alapom megvolt arra, hogy magamat hibáztassam: nekem nem megy a szex, úgy alapból. Választhatnék bárkit, ugyanez lenne. Elég konzervatív nevelést kaptam, emlékszem például, hogy amikor édesanyám kiskamasz koromban felvilágosított, megajándékozott ugyan egy aranyos, gyerekeknek szóló, sok képet tartalmazó könyvvel, ami arról szólt, hogy hogyan születik a kisbaba, de a szeretkezést ábrázoló pár oldal össze volt tűzve – és én voltam olyan jó gyerek, hogy nem piszkáltam a kapcsokat. Azt hiszem, azok bennem is lezártak egy részt, és sokáig, nagyon sokáig nem merészkedtem arra a területre, ahol, úgy éreztem, „fűre lépni tilos”. A férjem eleinte halálosan szerelmes és lelkes volt: jó lesz ez, csak bátorítani kell engem, le kell dönteni a tabukat. Hinni akartam én is. Rózsaszirmok a kádban, szerenád, párizsi Valentin-nap, anyámtyúkja, minden. Játékos volt és türelmes. Egy ideig. Aztán zavarodott. Aztán megbántott. Aztán csalódott. Aztán hitehagyott. Aztán kiégett. Aztán kemény. Pár év alatt a szexuális életünk odáig jutott, hogy már meg sem kísérelt felizgatni szeretkezés előtt. Szexeltünk, amikor ő szerette volna (gyakran), én pedig hagytam, túléltem, elviseltem. Durr bele, nulla előjáték után, hát tudjátok… fájt. Hibáztattam őt? Nem. Igen. Nem. Hibáztattam magam? Igen. Igen. Igen. És az ilyen ötpercek után felkeltünk, és csináltuk tovább a dolgunkat. Nem beszéltünk róla, mintha ez lenne a normális. Sorozatokat néztünk és vendégségbe jártunk és mi voltunk a cuki pár. Ha ezekre az évekre gondolok, a salak ízét érzem a számban. Egy nap, amikor némán gyűrtük a lepedőt, oldalra néztem, és megpillantottam magunkat a gardróbszekrény ajtajára szerelt tükörben. Sokkolt, amit láttam. A saját arcom. A saját tekintetem. Amiből hiányzott a fény. „Ez nem én vagyok. Ez nem az én életem.” Ezt gondoltam, és hirtelen úgy éreztem, hogy ez az utolsó pillanat, mielőtt végleg elborítana a sár. Amikor vége lett, tudtam, hogy ez volt az utolsó szeretkezésünk. Szerencsére hirtelen olyan erő és bizonyosság szállt meg, hogy ki tudtam mondani: legyen vége. A férjem nem tiltakozott, nem értetlenkedett, nem lepődött meg. Szerintem megkönnyebbült. Azóta is tart bennem annak feldolgozása, hogy hogyan voltam képes egy életet építeni önhazugságra, hazugságra, illúziókra. És hálás vagyok, hogy ki bírtam lépni a mocsárból. Annak a pillanatnak köszönhetem, a pillantásnak a tükörben. A belső rétemen egy rész még mindig fel van perzselve. De egy másik területen azóta friss fű sarjadt. Rá szabad lépni, selymes és puha.

HUMOUR

HUMOR Kohn meghal, de hamar kiderül, hogy valamelyik arkangyal elnézte az évszámot, és így Kohn másnapra feltámad. A rokonság ujjong az örömtől, amígnem egyszercsak megáll a ház előtt egy fekete autó, kiszáll belőle négy bőrkabátos, megragadják Kohnt és elviszik Moszkvába. A Kremlben a pártfőtitkár fogadja: > > - Tudjuk mi történt önnel, csak egy kérdésünk lenne, amire ön biztosan tudja a választ: van Isten? > - Van. > A főtitkár arca megkeményedik, egy percig bámul kifelé az ablakon, majd fel-alá járkál. > - Mindenképp meg kell akadályoznunk, hogy ez az információ elterjedjen... a körülmények azonban... Tízmillió dollárt fizetünk a hallgatásáért. > - Rendben. > Alighogy hazaér, fehér autó áll meg a ház előtt, amely egyenesen a Vatikánba viszi, rendkívüli négyszemközti találkozó a pápával. Kohn szóhoz sem jut, a pápa azonnal neki szegezi a kérdést: > - Tudjuk mi történt önnel, csak egy kérdésünk lenne, amire ön biztosan tudja a választ: van Isten? > Kohn pislog kettőt, majd kiböki: > - Nincs. > A pápa arcán semmilyen érzelem nem tükröződik, pár másodperc után így szól: > - Arra kérnénk, hogy ezt senkinek ne árulja el. A hallgatásáért tízmillió dollárt fizetünk önnek. > - Rendben. > Alighogy hazaér, négy szürke öltönyös ember fogadja, akik különrepülőgépen a Fehér Házba viszik. Az elnök fogadja. > - Kedves Kohn, nagyon örülök, hogy látom, de térjünk a tárgyra. Tudjuk, hogy járt Moszkvában és hogy ott mit mondott. Tudjuk, hogy járt a Vatikánban is, és ott mit mondott. Nekünk azonban az igazságot kell tudnunk. Kérem, őszintén válaszoljon: van Isten? > Kohn picit gondolkodik, majd így válaszol: > > - Van, de néger.

GREGORIAN-MASTERS OF CHANT PART.1

MIHAIL JARESZKÓ--TROLL-RUSSIA SOLDIER

Mindent elmondott a mariupoli vérfürdőről egy orosz harcos: még sosem látott a világ ilyen részletes beszámolót Talán még sosem jelent meg olyan részletes élménybeszámoló a Mariupol körüli harcokról, mint amelyet Mihail Jareszkó, az orosz szakadár „Donyecki Népköztársaság” 107-es számú gyalogezredének harcosa tett a RIA Novosztyi hírportálnak. Jareszkó meglepő részletességgel mesél súlyos veszteségeiről, alakulatának rossz felszereltségéről, illetve az ukrán haderővel szemben elért katonai sikerekről is az orosz hírlapnak. A „Troll” hívójelre hallgató szakadár rajparancsnok március 10-én szerzett tűzkeresztséget, amikor alakulatával parancsot kaptak egy kilenc emeletes épület elfoglalására Mariupol Taganrogszkaja utcájában. Az ukránok az épület felső emeletein várták őket és golyózáporral terítették be Jareszkó 14 fős alakulatát; öt bajtársa szinte azonnal elesett, négyen megsérültek. A szakadár harcos arról beszél, hogy valószínűleg mind szörnyet haltak volna a támadás során, ha nem siet a segítségükre a Vosztok zászlóalj nevű szakadár önkéntes formáció páncélos járművekkel. Az épületet nem sikerült bevenni, a harcokban az ukránok kilőtték a Vosztok egyik páncélosát, de csak a vezető jutott ki élve. A szakadárok visszavonultak a térségből. Mariupol szinte teljesen megsemmisült az orosz offenzívában. Fotó: Stringer/Anadolu Agency via Getty Images A RIA Novosztyi érdekes módon kitér arra is, hogy a szakadár harcosok egyáltalán nem voltak jól felszerelve. Nem kaptak repeszálló mellényeket, normális bakancsokat, de még csak értelmezhető védelmet nyújtó sisakokat sem: hidegháborús SzS-68-as és világháborús SzS-40-es acélsisakokban harcoltak az ukránok ellen. Bár az orosz lap ezt kétségkívül azért írta le, hogy kiemelje a szakadár harcosok elképesztő szívósságát, igencsak cudar képet fest a logisztikai együttműködésről a szakadár milíciák és az orosz haderő közt. Súlyos bajok lehetnek a logisztikával, ha már komplett szakadár alakulatokat fegyvereznek fel Moszin puskákkal Kinn is van az első fotó: tényleg ősrégi, T-62-es tankokat mozgósított Oroszország „Troll” ezután arról beszél, hogy a legkeményebb harcok az Azovsztalhoz közeli Sztahanovszkaja utcában voltak. Minden lépésnyi földért harcolnunk kellett. Egy épület sem maradt ép – mondta a szakadár harcos a RIA Novosztyinak. Arról is beszélt, hogy itt vesztette el legjobb emberét és barátját, egy „Kot” (macska) hívójelű szakadár harcost. Kot és két másik bajtársa egy kétemeletes épületet támadott, viszont a felső emeletet védő ukrán katonák egy gránátot dobtak közéjük, majd automata fegyverekkel tüzet nyitottak. Orosz szakadár harcos Mariupolban. Rajta van repeszálló mellény, viszont tornacipőben harcol. A támadást két harcos, „Sam” és „Val” élte túl, de mindketten megsérültek és órákon át nem tudták őket kihúzni a tűzvonalból. Mire naplemente után értük tudtak menni, Sam elvérzett, de Valt meg tudták menteni. Másnap megtisztították az egész utcát az ukrán ellenállástól. Jareszkó arról is beszélt, hogy egy gránáttal felrobbantotta egy idős bácsi házát, mert azt hitte, hogy ukrán katonák vannak benne. A tulajdonostól bocsánatot kért. Troll bemutatott a RIA újságíróinak egy RGW 90 „Matador” páncéltörő fegyvert is, melyet az ukránoktól zsákmányolt. A német-izraeli fegyverrendszert valamelyik meg nem nevezett nyugati ország szállította le Mariupol védőinek. Troll a páncéltörő fegyver zsákmányolását egyik legnagyobb sikereként mesélte az orosz lapnak. Kilőtt ukrán BTR harcjármű Mariupol utcáin. Végül Jareszkó arról beszélt, hogy az Azovsztal-pincékben még mindig bujkálhatnak ukrán harcosok, ezért folyamatos őrzés alatt van a létesítmény, majd megmutatja a tábori konyhát az orosz újságíróknak. A RIA Novosztyi meghallgatott még pár szakadár katonát Mariupolban „Troll” mellett, de ők közel sem beszéltek ilyen részletesen élményeikről. Egy harcos arról mesélt röviden, hogy „vérfürdőt rendeztek” alakulatában a „természetesen jól felkészült” ukránok, egészen addig amíg az orosz tengerészgyalogosok és a csecsenek meg nem érkeztek a nehézfegyverekkel Mariupolhoz. Mariupol május 16-17-én került orosz kézre, miután az Azovsztal-üzemet védő ukrán fegyveresek megadták magukat. A város ostroma több mint 80 napig tartott; ez volt eddig az orosz-ukrán háború leghosszabb és legvéresebb csatája. Mariupol polgármestere szerint a harcokban 20 ezer civil vesztette életét - ezt a számot nemzetközi megfigyelők még nem erősítették meg. Véres és fájdalmas győzelmet aratott Oroszország, Ukrajna hőseire pedig alighanem kegyetlen ítélet vár.

I BECAME MY EX-HUSBAND'S LOVER.

A VOLT FÉRJEM SZERETŐJE LETTEM--Pedig akkor már öt éve elváltunk. Hogy miért? A szokásos ügymenet. A férjem, Kari negyvenöt évesen belezúgott egy feleannyi idős csitribe, és váratlanul elhagyta a családi fészket. Mit tagadjam, megborultam rendesen. Bár házasságunk ege nem volt mindig ragyogóan tiszta és felhőtlen, arra azért nem számítottam, hogy egyszerűen faképnél hagynak. Néhány hétig írogattam neki a banális könyörgő leveleket, de lelkifurdalástól hemzsegő válaszaiban mindig lepattintott. Akkor abbahagytam, beleengedtem magam a történésekbe, és hagytam, hogy történjen meg, aminek történnie kell. Kari a váláskor nem volt szűkmarkú, én sem voltam követelőző, mechanikus nappalokkal, fájdalmakkal és telebőgött párnákkal tarkított éjszakáktól kísérve, de anyagi viták nélkül zajlott le a válásunk. Egy évig nyalogattam a sebeimet, mire nagyjából rendbe jöttem. Közös lányunk, Abi nagyon sokat segített ebben: moziba, múzeumba jártunk, kirándultunk, még darkkoncertre is elmentünk. Másfél év múlva nagyjából kihevertem a tizenöt éves házasság összes kínját. Már nem kellett Abi támogató jelenléte, felvettem a kapcsolatot a barátnőimmel, regisztráltam pár társkeresőre, és elkezdtem élni, mint a többi csinos, szingli középkorú nő. Hipphopp eltelt öt év. Nyár vége volt. Épp a Kanári-szigetekről jöttem haza, ahol két kolléganőmmel nyaraltam: vidám voltam, fesztelen és csokibarna. Kari délután átugrott, mert Abival volt valami megbeszélnivalójuk. Akkor már nem zavart, ha csak úgy átjött, akár bejelentkezés nélkül is. Épp a szennyest csomagoltam ki. Elbámulva nézett végig rajtam. Milyen szép vagy, kiáltotta. Rámosolyogtam. Most jöttem a nyaralásból, mondtam, elég felszabadító két hétig süttetni magad a tengerparton és nyakalni a mojitókat. Nem mondott semmit, csak legeltette rajtam a szemét, mint egy beindult kamaszfiú. Ráismertem a nézésére: akkor bámult így, amikor huszonévesen randizgattunk, és már nagyon ágyba szeretett volna vinni. Elnevettem magam. Ugyan Kari, mondtam, Dzsenifer otthon vár. Mit szólna hozzá, ha rajtakapna, hogy perverz disznó módjára bámulod a volt nejedet? Elpirult, és bement Abi szobájába. Aznap éjjel erotikus álmaim voltam. Már évek óta alig gondoltam a volt férjemre, de tény, hogy túl sok szexben nem volt részem – a válás óta három férfival feküdtem le, az utolsó is több mint egy éve történt. Karival az ágyban mindig jól megértettük egymást. Hirtelen rám törtek az emlékek, úgyhogy könnyítenem is kellett magamon, amit már viszonylag régen tettem. Kari hasonlóan érezte magát, mint én. Néhány nappal később valami mondvacsinált ürüggyel telefonált. Legalább egy órát beszélgettünk. Harmadnap ismét telefonált. Egy hét múlva meghívott egy régi közös barátunk bulijára. Csinált ilyet a válás óta, ez nem volt új, csak akkor nem vibrált a hangjában az a bizonyos pajzán mellékzönge. És Dzsenifer, kérdeztem. Elutazik az anyjához vidékre. Napok múlva jön haza. Borítókép: A volt férjem sose viszi el a gyerekeket Psziché 2021 szeptember 20. A volt férjem sose viszi el a gyerekeket Tudtam, hogy a tűzzel játszom, de elborított a primér szexuális vágy. Győzködtem magam, hogy nem olyan rossz az, amit csinálok. Dzsenifer kezdte. Elvette tőlem a férjemet, én csak visszaveszem picit, játszadozom vele, aztán úgyis visszaszolgáltatom. Van ilyen. Lám, Hollywood is megmondta. Bocsánatos bűn, a végén minden jóra fordul. Elmentem tehát a partira. Jól kicsíptem magam, amit Kari elismerő bólintással nyugtázott. Érdekes este volt. Beszélgettem a barátainkkal, nagyokat kacagtam, olasz bort ittam, cigiztem, pedig leszoktam vagy tíz éve. Kari mindenhova követett, mint egy hűséges fegyverhordozó. Többen is észrevették, mi van köztünk, nem egy cinkos pillantást elkaptam. Éjfél körül együtt indultunk haza. Kari felajánlotta, hogy elkísér, majd egy kapualjban egymásnak estünk, mint a tinédzserek. Mivel Abi a pasijánál aludt, logikus volt, hogy a régi hálószobánkban landolunk. Fergeteges éjszaka volt, úgy éreztük magunkat, mint diákkorunkban, amikor a kollégiumi szobámba loptam be Karit titokban. Másnap reggel sem jött a kijózanodás. Reggelit készítettünk, csókolóztunk, szeretkeztünk megint. Komoly dolgokról egyikünk sem beszélt. Néhány napig a fellegekben jártam, aztán valamelyik este a szoba egyik sarkából rám tört a lelkifurdalás. Mit tettünk? Jól összezavartuk az életünket: becsaptuk Dzsenifert, megbolygattunk egy lezárt életszakaszt. Mit szólna Abi, ha tudná? Ráadásul be kellett vallanom magamnak, hogy hiányzik a volt férjem: tudtam, ha újra keresne, bűntudat ide vagy oda, eszem ágában nem lenne neki nemet mondani. A megérzésem jó volt. Kari két hét múlva felhívott. A torkomban dobogott a szívem, amikor megláttam a telefonszámát a kijelzőn. Óvatos volt a hangja, megkérdezte, mit szólnék, ha megbeszélnénk a dolgot, mert őt ez az egész nem hagyja nyugodni. Magam is meglepődtem, de kapásból egykori közös otthonunkba invitáltam. Egy pillanatra elállt a szava. És Abi? Elutazott a szerelmével. Azonnal beleegyezett. Beszélgetés helyett természetesen ismét összegyűrtük a lepedőt. Harmadjára én hívtam fel őt, munkaidőben, nehogy bezavarjak a családi életébe. Beültünk egy kocsmába, ittunk és beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy ez mindkettőnknek jó. Kari szerint Dzsenifer úgyis elhidegülőben van tőle, és nem is problémázna, ha tudná a történteket. Ebben ugyan egy percig nem hittem – mégis hol találni olyan embert, akit nem zavar, ha a párja a volt házastársával kefél? -, de kapóra jött, hogy elaltassam a bűntudatomat. És Abival mi lesz? Nagy lány már, neki nem kell erről tudnia. Legalábbis egyelőre. És így keveredtem az Egyszerűen bonyolult legközepébe. Hónapok óta a férjem szeretője vagyok. Nem több, ezt hangsúlyozom. Ő továbbra is Dzseniferrel él, én pedig szingli nőként tekintek magamra, akinek esze ágában sincs törlődni a társkeresőkről. Nem engedem kihasználni magamat: azt veszem el, és addig, amit élvezek, és amíg. Abi a szerelmével van elfoglalva, azt tervezi, hogy hozzá költözik, nem tudja, mi zajlik a szülei között. És ez így van jól. Legalábbis egyelőre. És hogy mi lesz a jövő héten, a jövő hónapban, a jövő évben? Fogalmam sincs, és nem is érdekel. Mint érett, független ember, megengedem magamnak az önfeledtség luxusát. Legalábbis egyelőre.

LOST HOPE

Reményvesztett Ül az autójában. Két napja esik az eső. Két napja nem tud máshol nyugovóra térni, csak a kocsija ülésén. Mellette van három kutyája. Sír. Reményvesztett. Mégis érzi, nem szabad feladnia! A lánya a barátnőjénél alszik. Holnap már nem alhat ott, de addig is biztonságban van. Amikor elkísérte a kislányát, csak annyit mondott neki:"Ne aggódj Drágám! Anya, majd megoldja!" Elveszítették a lakást, ahol eddig éltek. Albérlet volt, de a tulaj hirtelen eladta a fejük fölül az addigi otthonukat, nekik pedig két napjuk maradt eljönni onnan. Nem törvényes, tudja ezt ő is nagyon jól, de nem tehet semmit. Pereskedne? Bepakolt fekete szemeteszsákokba, azokat betette az autójába, a kutyákkal együtt. Manapság nem könnyű albérletet találni állatkákkal és gyerekkel. Igen! Tudja, felelőtlen volt, minek vette magához az utcáról ezen kutyákat? De annyi éven át élhettek biztonságban abban a lakásban. Nem hitte volna, hogy egyszer vége lesz, és így lesz vége. Ül a kocsijában, nézi a kutyáit, az eső meg csak ömlik. Potyognak a könnyei. Fel szeretné adni, elege lett mindenből. De nem teheti! A kutyusuk miatt felhívott egy pár állatvédő szervezetet, hogy, csak ideiglenesbe hagy helyezhesse el őket, amíg meg nem oldódik a lakhatásuk, de egyik szervezet sem tudott segíteni. "Adja le őket az Illatos útra!" - ennyi volt a válasz, már ott, ahol válaszra méltatták. A telefonján még tudott hívni, hiszen azt fizeti, és netje is van. A lakást is fizette, hiszen van munkája. Már majdnem elindult az Illatos útra a kutyáival, de nem vitte rá a lélek. Most még nem! Valami majd úgyis történni fog! Egy csoda! Egy nagyon nagy csoda kellene most! Kinézett egy albérletet. Nem volt neki gyanús. Nem. Kifizetett két havi kauciót, meg egy havi bérleti díjat, ez volt az összes pénze. Aztán kiderült, hogy akinek fizetett az nem a tulaj volt, hanem az előző lakó. Bukta az új otthont, bukta a pénzt. Bukott mindent. Ugyan elment a rendőrségre, de ott azt mondták neki, ez polgári ügy, pereljen! Perelni? Hiszen az évek, és neki nincs pénze pereskedni. Két nap múlva kap fizetést, de abból a pénzből nem lesz kaució. Az összes pénzét kicsalták. Hülye volt, tudja nagyon jól. Lassan beesteledik, az eső meg csak ömlik, ő pedig itt áll pénz, élelem nélkül a kocsijában lelve menedéket, miközben holnap a lányának el kell jönnie a barátnőjétől, és nem lesz hová menniük! Nincs hová menniük! Próbált úgy parkolni, hogy ne tűnjön fel senkinek se az autó, se ő, se a kutyák. Ezen a héten szabadságon van. Két nap múlva kap fizetést, de akkor sem fog tudni kifizetni egy lakást. Majd csak lesz valahogy. Ő még talál a dolgai között némi élelmet, babkonzervet eszik, ugyan van tésztalevese, de azt nem tudja elkészíteni. A kutyáknak nincs semmi élelem. Némi szárazeledel ugyan maradt, de azt már befalták. Ül az autójában és sír. Pont rálát egy gyorsétteremre. Mivel ömlik az eső, senki nem fogyaszt a teraszon. Gondol egyet, bemegy és leszedi a maradékokat a tálcákat tartó polcról. Reméli, hogy egyetlen ismerőssel sem találkozik, főleg nem a lányai osztálytársaival, mert akkor a gyermekét is kellemetlen helyzetbe hozza. A gyorsétterem biztonsági őre kizavarja. Ő könyörög, hogy legalább azt a kevés maradékot hagy vihesse el. A biztonsági őr megkegyelmez, de többé nem akarja ott látni. Elviszi a maradékot a kutyáinak. Azok esznek, jóízűen, ő sír, és imádkozik. Könyörületért. Azt nem tudja, mi lesz holnap, amikor a lánya már nem alhat a barátnőjénél. Azt még nem tudja. Retteg, fél. Volt ugyan a családsegítőben, ott annyit mondtak neki, hogy a kislányt állami gondozásba veszik, ha képtelen megoldani a létezésüket. Fájtak a szavak. A lelkéig hatoltak. Anyaotthonokban nincs hely, a kutyák oda úgyse mehetnének. De még ez a megoldás is érdekelte volna, ha másként nem a kutyusok mentek volna az Illatos útra, amíg nem történik valami csoda. A kislány majd állami gondozásba megy! Ezen szavakat újra és újra ott hallja füleiben. Megoldásért könyörög! A közelben van egy élelmiszer bolt. Az emberek egykedvűen jönnek mennek. Odaáll a bejárathoz, és adományért könyörög. Elfogyott a pénze, de két nap múlva megérkezik a fizetése, pár száz forint most nagy segítség lenne. Az új albérletre odaadta minden pénzét. Nem hitte, hogy baj lesz. Eszébe sem jutott, hogy átverik. Az emberek nem néznek rá, undorral elfordítják a fejüket, van, aki még a bevásárlókocsit is neki tolja. Persze véletlen. Reménykedik, hogy nem jár arra ismerős, főleg nem a kislánya osztálytársai közül. Megjelenik a közterület felügyelet, hogy tűnjön el onnan, mert szabálysértést követ el. Elmegy. Nem akar balhét. Van így is elég gondja. Ő szabályt sért, pedig csak egy kis pénzre lett volna szüksége, míg az, aki elvitte három hónap albérletének árát, békében élhet, hiszen a rendőrség szerint az nem bűncselekmény, pereskedjen a pénzéért. Visszaül a kocsiba. Az eső még mindig ömlik, a kutyusok nagyon boldogok, hogy visszatért. Ő pedig csak sír. Ránéz négylábú barátaira:"Most segítsetek, mert végünk!" Megnézi a pénztárcáját. 400 Ft. ennyi van benne. Ebből tud kenyeret venni a kislányának, de utána hogyan tovább? Az autóból mégsem mehet iskolába, ráadásul, ha ez kiderül, tényleg elveszik tőle a kislányt. De ilyenkor nincs, aki segítsen. Mindenki őt vádolja, amiért felelőtlen volt, de senki nem segít neki. Már megszokta, de most úgy érzi, ez a vég. Két napja alszik a kocsiban, két napja hisz, remél, keres valami megoldást, de pénz nélkül szinte lehetetlen mozdulnia. Mi lesz, ha a gyermeke már nem alhat a barátnőjénél? Vigig néz az autóján. Egy egész élet elfér ebben a kis autóban, fekete szemeteszsákokba csomagolva. Egy egész élet. Az ő élete. Az autót nem meri beindítani, hisz nagyon kevés a benzin. Már semmit nem mer. Kopognak az ablakon. Két rendőr áll vele szemben, vádló tekintetek kereszttüzében elkérik az iratait. Valaki bejelentést tett, hogy két napja ott áll. Nincs ereje küzdeni, magyarázkodni, sírva adja oda a papírjait. A rendőrök felírják az adatait, majd felhívják figyelmét, hogy közterület, és ott ő nem tartózkodhat, főleg nem életvitelszerűen, főleg nem kutyákkal. Ha gondolja, hívják az ebrendészetet és elvitetik az állatokat, ő meg oldja meg a dolgait, de itt nem maradhat. "Minden rendben!"- mondja a rendőröknek, beindítja az autóját, úgy tesz, mintha elmenne. Pár utcával lejjebb újból félreáll és reménykedik, most egy kicsit nyugta lesz. Idáig jutott. Dolgozik, és kap fizetést is, de most csak négyszáz forintja van, és nincs hol laknia, és máris bűnöző lett. A biztonsági őr, a közterület felügyelet, és most a rendőrség. Bezzeg, aki elment az összes pénzével, az békében élhet. A benzin még bírja. Állítólag 57 km-nyi még van az autójában. Dolgozni nem ezzel jár, a lányát viszi az iskolába, majd ott hagyja a suli előtt az autót, ő be buszozik a munkahelyére, majd délután elmegy a kislányért, beülnek az autóba, és hazamennek. Legalábbis eddig így volt. Csak most nincs hova haza. Mi lesz így velük? Mi lesz így? Már megpróbált a barátaitól segítséget kérni, és a családjától is. Felhívta a húgát, hogy hagy költözzenek oda a garázsba, csak amíg újra nem spórol össze kaucióra."Én nem zabáltatlak titeket az biztos!" - ennyi volt a felelet. Nem zabáltatást kért, csak helyet a garázsban, amíg nem lesz kaucióra pénze. Dolgozik, de az összes pénzét odaadta valakinek, akiről azt hitte a főbérlője lesz. Nem hibáztatta a húgát, sosem voltak jó testvérek. Nem dohányzik, nem iszik, még sincs pénze. "Hát Univerzum, most tehetnél egy marha nagy csodát, különben nem lesz holnapunk!" - mondta az autójában ülve, bár tudta lesz holnap. Csak neki nem. A nap mindennap felkel, és nyugovóra tér, akkor is, ha neki nincs hol laknia, és nincs pénze élelemre. Ez senkit nem hat meg. Kiszáll az autóból. Talán ideje feladni. A kutyusoknak az illatos útra kell menniük, a kislányával meg talán elalhatnak a munkahelyén, ha szépen megkéri a főnököt. Sajnos ez az egyetlen megoldás, ami reménnyel töltötte el a szívét. Persze, nem lehet tudni, hogy a főnöke belemegy-e ebbe, de kénytelen lesz megpróbálni, mert a kislánya nem alhat autóban, és nem mehet innen iskolába. Ha ez kiderül, elveszíti őt. Kiszáll az autóból, ömlik az eső, így legalább az esőcseppek eltakarják könnyeit. Lenéz a földre. Egy pénztárca. Felveszi. Készpénz van benne. Nagyon sok készpénz. Túl sok készpénz! Talán ezt most az égiek küldték? Vagy csak egy próba, a becsületesség próbája? Nézi a rengeteg pénzt. Talán el kellene tennie, hiszen így lenne pénze kaucióra, meg élelemre, meg a kutyusaira. Az ő pénzével is elsétáltak, és senki nem tesz semmit, csak fenyegetik biztonsági őrök, meg közterületesek, meg felírják a rendőrök, amiért a kocsijában tartózkodik. Nézi a pénzt, nézi az iratokat. Nincs messze a tulajdonos lakhelye. "El kellene tennie ezt a pénzt!" De végül nem viszi rá a lélek. Megfogja a kutyáit és a szakadó esőben útra kelnek. Csak pár utca. Még harcol egy kicsit az eszével, ami folyamatosan azt mondja, tartsa meg a pénzt, vagy legalább egy részét. Odaér. Becsenget. Egy idősebb férfi jelenik meg a kapuban, vádlóan néz a hölgyre és a kutyáira. "Nem veszek semmit!" - mondja. A hölgy átnyújtja a pénztárcát, egy forintot sem vett el belőle. Neki már mindegy. A kutyái mennek az Illatos útra, ő pedig talán a kislányával el lehet pár napig, vagy hétig a munkahelyén az öltözőben. Talán. A férfi ránéz. Végtelen hálás. A gyerekének akarta adni ezt a pénzt, de valahol kiránthatta a zsebeiből. Már nem remélte, hogy meglesz az összeg, főleg nem, hogy hiánytalanul. Behívta a hölgyet egy kávéra, a kutyusok élvezték a meleg előszoba vendégszeretetét. A hölgy elmesélt mindent. A férfi mosolyogni kezdett. Épp van egy kiadó háza, épp nem messze innen, épp albérlőket keresett volna, de még nem adta fel a hirdetést, ami miatt a felesége veszekedett is vele. Épp nem akart kauciót kérni, csak részletekbe, épp nincs baja a kutyusokkal és a kislánnyal sem. Persze a kauciót kéri majd részletekben. Neki annyi bőven elég, hogy a hölgynek van munkája, és becsületes. Az anyuka csak ült az ebédlőasztalnál, zokogott. Próbálta megállítani a könnyeit, de minél erősebben harcolt ellenük, azok annál erősebben törtek utat maguknak. Átmentek az új otthonukba. Régiesen berendezett, takaros kis lakás, picinyke udvarral. Pont olyan, amilyenre mindig is vágyott. Végre ágyban hajthatja álomra a fejét, végre megoldódott a lakhatásuk! CSODA TÖRTÉNT! CSODA! A négyszáz forint pont elég lesz erre a két napra, amíg megérkezik a fizetése. Pont elég. A férfi azonban annyira hálás, amiért azt a kisebb vagyont hiánytalanul visszakapta, hogy ad a hölgynek belőle jutalom gyanánt. A hölgy persze nem akarja elfogadni, hiszen a kaució majd csak részletekben lesz rendezve, de a férfi ragaszkodik hozzá. CSODA TÖRTÉNT! - mondja ő is. A kutyusokat már az új otthonukban hagyta, elment az autójáért, tankolt, vásárolt, gondosan behordta a zsákokat az új otthonukba. Volt itt ágy, egyéb bútor, gépesített konyha, mosógép. A mennyország volt ez most a számukra! A Mennyország! A kutyusok a meleg előszobában leltek menedékre, ő lemosta magáról a két nap minden mocskát. Főzött milánói makarónit, mert ez volt a kislánya kedvenc étele. Már alig várta, hogy mehessen érte, és megmutathassa nekik az új otthonukat. Pár órával ezelőtt még minden reményvesztettnek tűnt, pár órával ezelőtt még nem tudta, hogyan és merre tovább. Lehunyta szemét a pihe puha ágyban, a meleg lakásban, és végtelen hálás volt, amiért a lelkiismeretére hallgatva visszaadta a pénztárcát a jogos tulajdonosának. Az ő élete megoldódott. De vajon hány ember van jelenleg ugyanebben a helyzetben ebben az országban? Ő nem alamizsnát és segélyt kért. Ő dolgozik, csak a hiszékenysége csapdájába esve elveszített mindent, ha csak átmenetileg is. Ő dolgozik, tisztességesen neveli a kislányát, mégsem tudott sehová se fordulni, amikor összedőlt a világ. Mindenki csak mutogatott. Most már biztonságban vannak, a kislánya, ő és a kutyái. Nem kell menniük az Illatos útra, és a kislánynak nem kell állami gondozásba kerülni. Ezen a borongós, szomorkás őszi napon egy hölgy, egy úr, egy kislány, aki mit sem sejtett a történésekből, és három kutyus megtapasztalhatta a csodát!

HENRY KISSINGER--WEF

Ukrajnának el kellene fogadnia, hogy feladja területe egy részét, hogy békeszerződést kössön Oroszországgal, és azonnal véget vessen a most már három hónapja tartó háborúnak – erről nem Putyin, Sojgu vagy esetleg valamelyik kínai vezető beszélt, hanem Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter. A Nobel-békedíjas diplomata a svájci Davosban, a Világgazdasági Fórumon (WEF) tartott beszédében kijelentette: a tárgyalásokat a következő két hónapban meg kell kezdeni, mielőtt ez olyan felfordulást és feszültséget okoz, amelyet nem lesz könnyű leküzdeni. A volt külügyminiszter óva intette Ukrajnát attól, hogy a szabadságért vívott háború átcsapjon egy Oroszországgal szemben folytatott háborúba. A helyzetet nagyon józanul megítélő Kissinger meglepően őszintén elmondta azt is, hogy Oroszország 400 éve Európa nélkülözhetetlen része, és a kontinens számára kritikus időkben „kiegyensúlyozó hatalomként” lépett fel. A diplomata szerint a nyugati országoknak nem szabad elfelejteniük Oroszország fontosságát Európában, és nem szabad, hogy „a pillanat hangulata elragadja őket”. Nos, biztos vannak, akik úgy gondolják: a Nobel-békedíjas diplomata gondolatait elintézhetjük azzal, hogy ezt csak egy 98 éves (éppen holnap lesz 99 esztendős) öregember mondta. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy aki ezt a magyarázatot adja Kissinger beszédére, az hatalmasat téved. Kora ellenére ugyanis Kissinger a mai napig tényező az USA-ban, és amit ő mond, arra oda szoktak figyelni. Sőt, azt gondolom, hogy amit ő mond, az más irányba terelheti, de legalábbis eltérítheti az amerikai külpolitikát. S hogy Kissinger nincs egyedül, arra a példa egy a The New York Times hasábjain megjelent vezércikk, amely az orosz-ukrán háborút és az USA abban betöltött szerepét boncolgatja. Ebben a szerző például arról írt: Amerikának nem érdeke, hogy totális háborúba bocsátkozzon Oroszországgal, még akkor sem, ha a kialkudott béke megkövetelheti Ukrajnától, hogy néhány nehéz döntést meghozzon. Írtak arról is, hogy az amerikaiakat megérintette ugyan Ukrajna szenvedése, de az USA partjaitól távol zajló háború támogatottsága nem folytatódik a végtelenségig. – Az infláció sokkal nagyobb probléma az amerikai szavazók számára, mint Ukrajna, és a globális élelmiszer- és energiapiacok zavarai valószínűleg tovább erősödnek – tették hozzá. S felhívták a figyelmet a fájó realitásokra is: „Nem reális cél Ukrajna döntő katonai győzelme Oroszország felett, amelyben Ukrajna visszaszerzi az Oroszország által 2014 óta elfoglalt összes területet.” Rámutattak arra is, hogy „ha a konfliktus valódi tárgyalásokhoz vezet, akkor az ukrán vezetőknek kell meghozniuk azokat a fájdalmas területi döntéseket, amelyeket bármilyen kompromisszum megkövetel.” S végül hangsúlyozták azt: ahogy a háború folytatódik, Joe Bidennek azt is világossá kell tennie az ukrán elnök és népe számára, hogy az Egyesült Államoknak és a NATO-nak megvannak a határai, hogy szembenézzen Oroszországgal, és határai vannak a fegyvereknek, a pénznek és a politikai támogatásnak. Úgy hiszem, elég világos üzenet. S fontos megjegyezni, hogy nemcsak az USA-ból érkeznek Ukrajna számára fájdalmas hangok, egyes európai vezetők is elkezdték szembesíteni Ukrajnát a szörnyű valósággal. A Neokohn.hu emlékeztetett arra: a hónap elején a színészelnök némi ingerültséggel utalt arra, hogy Emmanuel Macron francia elnök arra kérte őt, hogy a béke fejében adjon át földet. Emellett Mario Draghi olasz miniszterelnök és Olaf Scholz német kancellár szintén arról beszélt a közelmúltban, hogy „tűzszünetre” törekednének, ami az orosz csapatokat ukrán területen hagyná, és növelné annak esélyét, hogy Oroszország a béketárgyalások során megtarthatja az elfoglalt területeket. Hogy ezek az írások, nyilatkozatok elszigetelt kitörések, vagy lassan elkezdték szőni az ukrán elnöknek a selyemzsinórt, majd a következő hetekben, hónapokban derül ki. Ologyimir Elenszkij (a Z és a V jelképek Ukrajnában nem kívánatosak) és más ukrán vezetők persze most még mindig arról beszélnek, hogy egy talpalatnyi földről sem mondanak le a béke érdekében, de egy dolgot a színészelnöknek tudomásul kell vennie. A darabokat a rendezők rendezik, a színészek csak eljátsszák. Arra pedig csak a legnagyobb színészeknek volt és van lehetősége, hogy a darabba – egy picit – belenyúljanak. Úgy vélem, Ologyimir Elenszkij pedig ebben a darabban nem sztárszínész, csak egy mellékszereplő, alig több mint egy statiszta-----A szomorú az, hogy (Z)elens(z)kij-ben annyira túlteng az egó, és a szereplési vágy, hogy képtelen emberi áldozatot meghozni a béke érdekében (és itt ne azt értse semki, hogy embert kell megölni ezért, hanem kicsit elgondolkodnia az elmúlt hónapok, évek történésein, az áldozatok számán, és azon, amilyen lehetett volna Ukrajna, és amilyenné vált.) Úgy tűnik a látszólag maximalista (Z)elens(z)kij képtelen kompromisszumot kötni, hírből sem ismeri ezt a szót. Miért? Mert van az a pénz. Van az a csillagászati összeg, amiért ne ismerje a kompromisszumot, a humán-és gazdasági tényezőket. Egy szóval jellemezhetném a külvilág felé mutatott jellemét, illetve kettővel: politikai pszichopata. Már ha létezhet ilyen értelmesnek vélt fogalom. Remélem, valaki rám cáfol.

HEAVENLY ERROR

MENNYEI TÉVEDÉS Ez egy kedves, humoros történet a véletlen hasonlóságokról, amit még régebben hallottam valahol. Kitalált történet, de azért szerintem egyszer érdemes elolvasni. Fogadjátok és olvassátok szeretettel! Egy öregember feljut a Mennyországba. Jézus ott üldögél a bejáratnál és megszólítja az öregembert: -Köszöntelek a Mennyországban öreg! Tudnom kell néhány dolgot rólad, hogy hívnak? -Józsefnek, válaszol az öreg. Jézus elgondolkodik. -Micsoda véletlen, amikor még éltem, az én apámat is Józsefnek hívták. Az öreg mesélni kezd: -Tudod, volt egy fiam, nagyjából egykorú lehet veled. Jézus azt mondja: -Nagyon érdekes...én is fiatal koromban jöttem el otthonról. Az öreg folytatja: -Igen, az én fiam is fiatal korában került el otthonról. Elment a barátaival, valami misztikus dologba keveredett és furcsa dolgok történtek vele. Jézus csodálkozik: -Újabb hasonlóság...milyen érdekes, pontosan ez történt velem is. Mivel foglalkoztál odalent a földön? Az öreg válaszol: - Ács voltam. -Micsoda hihetetlen véletlen, az én apám is ács volt. Nem gondolod, hogy te meg én esetleg.... Mire az öreg: -Nem, tudod az én fiam nem úgy született, ahogy a gyermekek általában, hanem mennyei csoda által. -Velem is ugyanígy történt - bizonygatja Jézus. Az öreg ránéz: -Tudod, én mindenképpen felismerném a fiamat, mert olyan kis lyukak vannak a kezén és a lábán. Jézus magára mutat: - Olyanok, mint ezek? Az öreg megdöbben: - Képtelen vagyok elhinni. -Pedig el kell hinned. Olyan sok a hasonlóság, hogy bizonyára József vagy, az én igazi apám. Az öreg felkiált: - Kisfiam, Pinocchio!

BEST OF METAL

WHO BEHAVES ON FACEBOOK?

Ki hogyan viselkedik a facebookon?:):) A leskelődő: Soha nem ír ki semmit, de mindent elolvas - A híresség: 4586 ismerőse van minden ok nélkül - A gémer: Egész nap Farmville-ezik vagy Mafia Wars-ozik és ötpercenként küld meghívókat - A próféta: Minden postjában megemlíti Istent - A suicid: Utálja az életét és minden mást, ahogy ez érződik a melankolikus hanglejtésből az ÖSSZES postjában - A gyűjtő: Sosem postol, de a legvéletlenszerűbb csoportokba is belép - A reklámozó: Folyamatosan meghívókat küldözget - A lájkoló: Sosem postol, de minden sz@rt lájkol - Az utálkozó: Minden postja arról szól, hogy valaki utálja, és mérget mer venni arra, hogy tönkre akarják tenni az életét - Az analfabéta: Minden 2 percben postol, de írásait nem tudod elolvasni, mert nem hajlandó a ma ismert nyelvek egyikén sem helyesen írni. - A drámaherceg/hercegnő: A postjai tartalma kimerül annyiban, hogy "jaj!, nem!" vagy "takarodj!", de ha megkérdezed mi a baj, azt mondja "semmi, semmi..." - A gumihumorista: Mindig vicceskedni próbál, de sosem jön össze neki - A hírolvasó: Folyamatosan kiírja, kivel, hogyan és mit csinál - A kakas: Minden reggel szükségesnek érzi, hogy kiírja, "Jó reggelt, barátok, jó reggelt fészbuk!"

"NO DEATH HERE"

“ITT NINCS HALÁL”: VISSZAÜZENTEK A TÚLVILÁGRÓL A TUDÓSNAK, AKI FELVETTE A KAPCSOLATOT A HALOTTAKKAL A végső bizonyíték a túlvilág létezésére…? Azok az üzenetek, amelyeket a kutatónak a másik világból sikerült kapnia, nem különböztek tartalmukban. Mindegyik üzenet rövid volt, mintha az onnan érkező hangok nem fednék fel minden titkukat. 1959-ben Friedrich Jürgenson filmet készített a művészetről. A dokumentumfilmes úgy döntött, hogy kimegy a városból, hogy felvegye a madárdalt egy BASF tekercses magnóra. Amikor Jürgenson otthon hallgatta ezt a felvételt, a madarak éneke mellett olyan hangokat is hallott, amelyeknek nem kellett volna a szalagon lenniük. Valaki azt súgta neki: “Friedel, hallasz engem? Itt a mama.” Friedrich Jürgenson először azt gondolta, hogy a magnója nem működik megfelelően. Újra lejátszotta, de ugyanazt a suttogást hallotta. Hogy észlelje, Jürgensonnak erőltetnie kellett a fülét. Ebben a suttogásban a dokumentumfilmes néhány éve meghalt édesanyja hangját ismerte fel. a magnójával, és így különböző nyelveken kapott újabb üzeneteket a halottaktól. Friedrich Jürgenson ezt a jelenséget azzal próbálta magyarázni, hogy egyes rádióállomások hullámai hallhatók a felvételén. Hamarosan azonban minden feltételezés, amellyel a kutató igazolhatta volna e hangok megjelenését, elenyészett. Jürgenson számára minden világossá vált, és magabiztosan kezdett beszélni arról, hogy üzeneteket kap egy másik világból. A kutató abban reménykedett, hogy most az emberiség képes lesz megfejteni a halál rejtélyét. Mielőtt megjelentette első könyvét, és beszámolt volna a világnak felfedezéséről, Jürgenson több éven keresztül kísérleteket végzett és új magnófelvételeket készített. Azok az üzenetek, amelyeket a kutatónak a másik világból sikerült kapnia, nem különböztek tartalmukban. Mindegyik üzenet rövid volt, mintha az onnan érkező hangok nem fednék fel minden titkukat. Ekkor tartotta első sajtótájékoztatóját, a hallgatósága pedig elképedt, megijedt és meglepődött, de voltak köztük olyanok is, akik komolyan érdeklődtek Friedrich munkája iránt, mint a Max Planck Intézet, a Freiburgi Egyetem, és kevésbé ismert szervezetek, mint pl. a Paranormális Jelenségek Nemzetközi Társasága és az amerikai Parapszichológusok Szövetsége. Kezdetben Jürgenson egyszerűen egy mikrofont használt a magnóhoz, és hagyta, hogy forogjon. Tisztán és hangosan beszélt, amíg a szobában volt, és szünetet tartott saját kijelentései között, hogy a hangok is hallhatók legyenek. A hangok vegyes nemzetközi nyelven szólaltak meg. Jürgenson képes volt felismerni a svéd, német, orosz, angol, olasz stb. nyelveket. E hangok nyelvét “poliglottnak” nevezte. Az egyik felvett hang tanácsára a rádió jeleinek rögzítésébe kezdett. Kikísérletezte a beállításokat, és 1445 és 1500 kHz között találta meg a legkedvezőbb pozíciót. Valójában az 1485,0 kHz-et azóta is “Jürgenson-frekvenciának” nevezik. Jürgenson “Hangok az űrből” című könyvének megjelenése után Konstantin Raudive tudós úgy döntött, hogy személyesen ismerkedik meg a szerzővel. Jürgenson technikáját is tanulmányozta, hogy ellenőrizhesse a könyvben leírt vizsgálatok eredményeit. Raudive első önálló erőfeszítései nem jártak eredménnyel. De egy napon a tudósnak sikerült megkapnia az első üzenetet. Egy női hang a kazettán azt mondta: “Menj aludni, Margaret!” Friedrich Jürgenson módszertanától vezérelve Konstantin Raudive-nak több ezer üzenetet sikerült rögzítenie a másik világból. A tudós sokkal pozitívabb lett, hogy hallotta a halottak hangját, miközben néhányan a nevüket kiáltották, és arról számoltak be, hogy az élet egy másik dimenziójában vannak. A kapott üzenetek között volt ilyen: “Te meghaltál, de mi élünk,” “Hallgatsz a halottak tömegére,” “A halottak élnek, Konstantin,” “Itt nincs halál. A világ a halál.” Raudive-nak sikerült hírt kapnia az elhunyt édesanyjától, aki gyermekkorában úgy szólította fiát, ahogyan szerette. Egy sikeres kísérletsorozat után Raudive megírta az “Áttörés” című könyvet, amit a másvilágból érkező hangok jelenségének szentelt. Jürgenson munkásságánál nem kisebb megdöbbenést kiváltó könyvében a tudós a kapott üzeneteknek csak egy részét tette közzé, ami 27 ezer hangüzenetet jelent. A tudományos közösség nem minden képviselője hitt a Konstantin Raudive által készített felvételek hitelességében. A kutató felvételeit alapos elemzésnek vetették alá. A szakértők nem vonták kétségbe a hangok jelenlétét a szalagokon, de sokan úgy vélték, hogy mindezek a “fehér zajok” véletlenszerűen elfogott rádióhullámok. A kétségek eloszlatására nem sokkal halála előtt Konstantin Raudive más kutatók jelenlétében megismételte kísérleteit. A kísérletet egy stúdióban végezték. Voltak olyan berendezések, amelyek blokkolták az elektromágneses hullámok véletlen interferenciáját. Három készülékről készültek mágnesszalagos felvételek, amelyek vezérlése Raudive számára tilos volt, csak utasításokat adott. A felvétel tizennyolc percen belül készült, és a stúdióban tartózkodó tudósok egyike sem észlelt semmilyen idegen hangot. A Raudive magnóján lévő kazettát hallgatva azonban a kutatók több tucat üzenetet találtak. Néhány hangot olyan tisztán lehetett hallani, hogy nem volt szükség erősítésre. A tesztet végző tudósok nem tudták a létező fizikai kifejezésekkel megmagyarázni a történteket, és nem tudták megállapítani a rögzített hangok eredetét. A síron túli hangok jelenségének további elemzése azt mutatta, hogy pozitív eredményeket érnek el azok a kutatók, akik nem tagadják a másvilág létezését. Ugyanazok a tudósok, akik tagadják a hangok létezésének valóságát, nem tudnak kapcsolatot teremteni a halottakkal.

“BIRTH IS NOT THE BEGINNING. DEATH IS NOT THE END ”

“A SZÜLETÉS NEM KEZDET.

A HALÁL NEM A VÉG” – GEOFFREY HODSON KUTATÓ SOKKOLÓ FELFEDEZÉSE Titkok szigete szerző: TITKOK SZIGETE 2 HÉT EZELŐTTSHARE Ez mindent megváltoztathat az életről és a halálról…! “Mindig ez a téma váltja ki a legnagyobb érdeklődést, hiszen ki ne élte volna át a veszteség keserűségét, és egyben a vágyat, hogy megtudja, hová mennek azok, akiket szeretünk, és hová kell egyszer mennünk. Ilyen időkben az ilyen munkák megnyugtatóak. A tisztánlátó kutatások ezen feljegyzését a halál utáni élettel kapcsolatos ismeretek bővítésének reményében adják ki.” Geoffrey Hodson kortársai amellett érveltek, hogy a kutató elképesztő képességekkel rendelkezett, és ezek segítségével tanulmányozta és írta le azt a finom világot, amelyben minden élőlény lelke születik és él. Nyilván nehéz lesz hinni benne, de maga a kutató is kételkedett a tényben. Hodson azt mondta, hogy a világ, amelybe mindannyian eljutunk életünk vége után, nem is annyira ismeretlen. A kutató szerint az ember minden alkalommal felkeresi ezt a világot alvás közben. Amikor a fizikai test alszik, az ember ébren van abban a testben, amelyben a földi élet befejezése után is marad. Geoffrey Hodson csak abban találja meg a különbséget az alvás és a halál között, hogy alvás közben nem szűnik meg kapcsolatunk a sűrű testtel. Mi történik az emberrel abban a pillanatban, amikor a kapcsolat a fizikai testével örökre megszakad? Geoffrey Hodson szerint a tisztánlátás segítségével végzett kutatásoknak köszönhetően felfedezte, hogy az esetek többségében az ember nincs is tudatában annak, hogy földi élete befejeződött. Megjelennek elméjében életének eseményei minden győzelemmel és veszteséggel, valamint azokkal az eredményekkel, amelyekhez ezek vezettek. A kutató szerint nagyon fontos az ilyen áttekintés pillanata, hiszen ebből meríti az ember a megélt élet bölcsességét. Az áttekintés után a teljes öntudatlanság ideje következik. Ez a szakasz személyenként egyedi, és akár 48 óráig is tarthat. Ezt követően az ember új életre ébred, gyakran anélkül, hogy észrevenné, mi történt. Ebben a pillanatban az emberrel találkozik valamelyik rokon vagy asszisztens, aki támogatja az újonnan érkezőt, amíg hozzászokik az új életéhez. Az új világba való beilleszkedés után az ember továbbra is folytatja azt a dolgot, amely a legnagyobb érdeklődést keltette fel a földi élete iránt. A tudósok például folytatják kutatómunkájukat, amelynek eredményei mára egyre termékenyebbek. Mert az új világban új ismereteket fedeznek fel az anyag szerkezetében és az evolúcióban, amelyek a földi életben rejtőztek. Ugyanígy a földi életben a festészet iránt szenvedélyes emberek továbbra is a szépségre törekszenek, a gondolat hatalmas erejével új alkotásokat hoznak létre. A zenészek felfedezhetik a művészet mélyebb megértését. A gondolat hatalmas ereje a másik világban nemcsak új műalkotásokat hoz létre, hanem azokat az előnyöket is, amelyek leginkább érdekeltek minket a földi életben. Például a ruhákat és az ékszereket akaraterővel azonnal megváltoztathatjuk. A vér ugyanígy jön létre. Igaz, Geoffrey Hodson szerint a finom világban nincs rá szükség. Ami az élelmet illeti, a másik világban is elveszíti jelentőségét. Minden, ami a finom test számára szükséges, felszívódik a környező légkörből. Ez automatikusan megtörténik, mint a lélegzetvétel a sűrű világban. Geoffrey Hodson szerint az ember másvilági életének érzelmi összetevője és körülményei attól függnek, hogy az ember milyen életmódhoz ragaszkodott a sűrű testben. A barátságos ember egy barátságos világban ébred fel, és egy pesszimista és büszke ember számára az új világ elhagyatottnak és komornak tűnik. Minden érzelem, amely a földi életben uralkodott az emberben, egy másik világban, korábban ismeretlen erővel tapasztalható meg. Például, ha egy személyt élete során valamilyen kielégítetlen vágy miatt gyötörtek, ez a gyötrelem különösen éles lesz az üldözőjében a finom világban. De ez a szenvedés nem tart örökké. Hodson szerint ezeknek akkor lesz vége, ha elfogy az ezen vágy kielégítésére fordított energia. Ha az ember áthalad a szenvedésen és leckét tanul belőlük, azt örökre megtanulja. A tanulság hatással lesz a következő életére. Ebben az ember undort fog érezni azokkal a vágyakkal és bűnökkel szemben, amelyek miatt szenvednie kellett a finom világban. Így az ember felemelkedik önmaga spirituális megismerésében. “Egy szeretett személy elvesztése elkerülhetetlenül nehéz, de kiderül, hogy gyakorlatilag nincs min szomorkodni. Mert a halál felszabadulás és átmenet egy jobb élet felé. A születés nem kezdet. A halál nem a vég. Az első és a második is csak ismétlődés az életek sorozatában, aminek köszönhetően közeledünk a belső tökéletességhez,”

SIGNS OF DEAD FOREIGN CIVILIZATIONS IN OUR GALAXY

HALDOKLÓ IDEGEN CIVILIZÁCIÓK JELEI A GALAXISUNKBAN – A TUDÓSOK ELŐÁLLTAK A VÉGSŐ BIZONYÍTÉKOKKAL? Titkok szigete szerző: TITKOK SZIGETE 1 ÉV EZELŐTTSHARE Valami olyat találtak amit még soha senki. Előálltak egy teóriával, mely mindent megmagyarázhat. Szinte biztos, hogy nem egyedüli értelmes lények vagyunk a kozmoszban. A kozmosz hemzseghet az idegen fajoktól, és az, hogy mi mégsem találtunk még rájuk, egyetlen dolog miatt lehet. Amiatt, hogy ezen civilizációk nagy része már kipusztult, vagy haldoklik. Olyan katasztrófákkal és tömeges kihalással, önpusztítással küzdenek, mely “lefoglalja” minden erejüket, így nem foglalkoznak a kapcsolatfelvétellel más bolygókkal. Egyes tudósok ugyanis azt állítják: a Fermi-paradoxon feloldása abban rejlik, hogy valamennyi minket fejlettségben megelőző civilizáció paradox módon a fejlettsége ellenére kipusztíthatta önmagát. Vagy olyan dologra vállalkozott, ami veszélybe sodorta az egész civilizációt, esetleg el is törölte őket. Például feketelyukakkal kísérleteztek, ami aztán egy egész bolygót magába szippantott. Vagy a téridő szerkezetén kísérleteztek, ami aztán minden élőt “a semmivé tett egyenlővé”. Más civilizációkat a mesterségesen keltett szennyezések okozta klímaváltozás miatt elpusztuló bolygójuk ölt meg. Megint mások egyszerűen evolúciós úton haltak ki, vagy globális járványok végezhettek velük. A galaxisunk most is tele van ezen civilizációk maradékaival. Lényegében egy hatalmas, kozmikus temető kellős közepén vagyunk, és mi még nem értünk el egy olyan szinten, ahol kellően nagy veszélyt jelentenénk önmagunkra és a bolygóra, éppen ez a túlélésünk eddigi záloga is egyben.---A fizika lehet, hogy ugyanúgy működik, de az is lehet hogy nem. Az unverzumnak csak egészen kicsi százalékát ismerjük, a többire csak következtetünk abból, ahogy az ismert bolygók anyagog viselkednek Ezekre az ismeretlen energiákra, anyagokra a tudósaink úgy hivatkoznak, hogy sötét energia, sötét anyag. Tudják, hogy van, de a tudomány meg tudja fejteni, talán majd egyszer a távoli jövőben lesz megfejtés, de addig, amíg nincs, addig semmire nem mondhatjuk, hogy lehetetlen. Amióta a kvantumfiika is bejött a tudományos ismereek sorába, bizony sok meglepő és ijesztő dolgot sejthettünk meg az emberiség által még meg nem ismert világből. Aki még nem ismeri annak ajánlanám Héjjas István:" Buddha és a részecskegyorsító" című könyvét. Amellett, hogy érdekes nsgyon hasznos olvasmány is, mert nem kell atomfizikusnak lenni, hogy azember megértse az ott leírtakat

CURTIS IN UKRAINE WAR

Húsdarálóba küldtek minket - újabb külföldi harcos nyilatkozott az ukrán körülményekről A 30 éves Curtis két hónapot töltött Ukrajnában, miközben külföldi csapatok egységei mellett több fronton is ádáz harcokban vett részt – írja a brit iNews. A brit fegyveres erők veteránja egy önkéntesekből álló szakasz tagjaként, akik közül néhányan brit gyártmányú NLAW-rakétákkal voltak felfegyverezve az orosz tankok és páncélozott járművek megsemmisítésére, a fővároshoz, Kijevhez közeli Irpinyben volt bevetésen, ahol elkeseredett harcok folytak. Egységükből két grúz harcos meghalt egy tüzérségi támadásban. Miután a háború elején az orosz ejtőernyősök által elfoglalt Gosztomel repülőtérre vezényelték, 10 napot töltött kórházban, miután légzési nehézségekkel küzdött egy incidens után, amely két harcostársát megölte, és többeket súlyosan megbetegített. A katonák állítólag attól tartottak, hogy az oroszok valamilyen vegyi anyaggal permetezhették le az elhagyott fegyvereiket, miután elűzték őket a légibázisról. Ezt az állítást nem ellenőrizték, de ezeket további vádak követték, miszerint Oroszország vegyi fegyvereket használt a háború során. A berkshire-i Readingből származó Curtis, aki a múlt héten tért vissza az Egyesült Királyságba, de vissza akar menni Ukrajnába, hogy folytassa a harcot, úgy véli, hogy az általa megismert nem ukrán nemzetiségű harcosok “80 százaléka” már távozott [Ukrajnából], arra hivatkozva, hogy a fegyverek és a hírszerzés hiánya miatt “vakon mennek a hadműveletekbe”. “PAPÍROK NÉLKÜL KÜLDENEK KI HARCOLNI, AMI A LEGNAGYOBB PROBLÉMÁNK. ÍGY A CSALÁDJAINKAT NEM FOGJÁK KÁRPÓTOLNI, HA A LEGROSSZABB BEKÖVETKEZIK” – MONDTA. “A fickók balra, jobbra és középen halnak meg feleslegesen, szükségtelen műveleteken… olyan helyeken, ahol már így is veszélyben vannak. Emberek halnak meg.” A harcos eredetileg az ukrán idegenlégióhoz csatlakozott, miután márciusban, az inváziót követően Nagy-Britanniából oda utazott, később pedig átállt a fegyveres erők mellett harcoló egységhez. AZT ÁLLÍTOTTA, HOGY AZOK A CSAPATOK, AMELYEKKEL EGYÜTT HARCOLT UKRAJNÁBAN, ELUTASÍTOTTÁK A BRIT VAGY AMERIKAI ÖNKÉNTESEK TAKTIKAI TANÁCSAIT, ÉS EHELYETT “CSAK ÚGY LEKÜLDTÉK AZ EMBEREKET A HÚSDARÁLÓBA”. Miután belépett Ukrajnába, Curtis és a fegyveres erők más veteránjai elhagyták a lengyel határ közelében lévő katonai bázist, ahol külföldi önkénteseket szállásoltak el, akik közül sokan nem rendelkeztek katonai tapasztalattal, miután aggodalmakat fejezték ki a biztonsági ellenőrzés hiánya miatt, és attól tartottak, hogy a közösségi médiában közzétett posztok felfedik tartózkodási helyüket. Tíz órával a távozásuk után a kiképzőközpont egy részét egy orosz rakétatámadásban megsemmisítették, több tucat ember halálát okozva. Miután Irpinyben brit társaival, valamint grúz és svéd zsoldosokkal együtt harcolt, a mintegy 200 fős csapat egyik tagja volt, amelyet a Gosztomeli repülőtérre küldtek a tisztogatási műveletben, miután azt felszabadították az orosz csapatoktól. “A mi embereinket azért küldték oda, hogy szerezzenek be minden használható felszerelést” – mondta. “Két srác hozzáért valamihez, az a hír járja, hogy a repülőtér alatt bunkerek vannak, és sok felszerelést és lőszert az aszfalt alatt tároltak. “Az oroszok ott lent lehettek, és úgy gondoljuk, hogy amikor kijöttek, valamilyen vegyi csapdát hagytak hátra, és a srácok megérintették azt.” “Két fickó meghalt álmában, öten pedig elég súlyosan megbetegedéssel kerültek a kórházban. Körülbelül nyolcan vagy tízen voltunk, én magam 10 napig voltam kórházban légzési problémákkal.” “Személyesen nem voltam ott, de sok olyan felszereléshez hozzáértem, amit a srácok használtak. 24 órán belül a légzésem iszonyatosan rossz lett.” Őt és más önkéntes harcosokat később a belorusz határhoz vezényelték, miután a légióból a fegyveres erőkhöz mentek, és azt mondták nekik, hogy készüljenek fel egy újabb orosz támadásra Kijev elfoglalására. A fiúkat figyelmeztették, hogy orosz helikopterek légitámadására számíthatnak, és felfegyverezték őket a Belfastban gyártott NLAW rakétákkal, valamint Javelin páncéltörő fegyverekkel és Stinger légvédelmi rakétákkal. ÚGY VÉLI AZONBAN, HOGY AZ EMBEREKET “ÉRTELMETLEN” MŰVELETEKRE KÜLDTÉK, AMELYEK A CSAPATOK ÉLETÉT KOCKÁZTATTÁK, MIVEL TÜZÉRSÉGGEL LŐTTÉK ŐKET. “Voltak srácok, akik sisak nélkül mentek a frontvonalra” – állította. “Vakon mentünk be a műveletekbe. “Voltak brit és amerikai különleges erők, akikkel összefutottunk. Ismerik a kockázatot, nem azért vannak ott, hogy meghaljanak, de olyan helyekre mennek, ahol nincs hírszerzés. Folyamatosan távoztak, mert elegük volt ebből.” Curtis egy hete repült vissza az Egyesült Királyságba, miután 60 napot töltött Ukrajnában. Még mindig úgy véli, hogy “helyesen cselekedett”, amikor csatlakozott a harchoz, de szeretné, ha a jövőbeni önkéntesek tisztában lennének azzal, hogy mire vállalkoznak. Curtis reméli, hogy a történetének megosztásával másoknak is segít, hogy “megalapozott döntéseket hozzanak” – mondta.

DARK-DRONE-DRUID CHANST

WITH THIS ARTICLE,A FINNIS BLOGGER SHOCKED THE WORLD:

Ezzel a cikkel sokkolta meg a világot egy finn blogger: Vajon Oroszország "agresszióinak" az eredményei? Fél Európa és Ázsia egy része ennek a bizonyos államnak a kezéből kapta az állami státuszát. Emlékezzünk, ki is ez: - Finnország 1802-ben és 1918-ban (1802-ig sosem volt saját állama). - Lettország 1918-ban (1918-ig sosem volt saját állama). - Észtország 1918-ban (1918-ig sosem volt saját állama). - Litvánia 1918-ban visszaállította állami státuszát Oroszországnak köszönhetően. - Lengyelország kétszer is Oroszország segítségével állította vissza az államot, 1918-ban és 1944-ben. Lengyelország megosztottsága a Szovjetunió és Németország között csak rövid távú! - Románia az orosz-török háborúk következtében született, Oroszország akaratából lett szuverén 1877-1878-ban. - Moldova mint állam a Szovjetunióban született. - Bulgária felszabadult az Oszmán Birodalom elnyomása alól és visszaállította függetlenségét az orosz fegyverek győzelmét követően az 1877-1878-as orosz-török háborúban, amelynek ez volt a célja. Köszönetképpen a bolgár állam két világháborúban is részt vett az oroszellenes koalíciók részeként. Bulgária ma már NATO tagja, és az USA-nak vannak bázisai a területén. 1945 után egyetlen orosz katona sem maradt a területén... -Szerbia mint szuverén állam is ennek a háborúnak a következményeként született. - Azerbajdzsán mint állam először csak a Szovjetunió keretében öltött formát. - Örményországot fizikailag nem őrizték meg és élesztették újra a Szovjetunió részeként. - Grúziát fizikailag megőrizték és államként élesztették újra az Orosz Birodalom jóvoltából - Türkmenisztánnak soha nem volt állami státusza, és csak a Szovjetunióban alakította ki. - Kirgizisztánnak soha nem volt állami státusza, és csak a Szovjetunión belül alakította. - Kazahsztánnak sosem volt állami státusza, és csak a Szovjetunión belül alakult ki. - Mongólia sosem volt állami státusza, és csak a Szovjetunió segítségével alakította ki. - Fehéroroszország és Ukrajna is először érte el az államiságot a Nagy Októberi Forradalom után a Szovjetunió köztársaságok keretében. És csak 1991-ig (Oroszországtól is) nyerték el a teljes függetlenséget. Szintén figyelembe kell venni Oroszország-Szovjetunió szerepét az olyan államok születésében és megalakulásában, mint Kína, Vietnam, Észak-Korea, India, Görögország (a törököktől vette át 1821-ben Oroszország), Algéria, Kuba, Izrael, szöveg, mozambik, stb. Ez egy olyan furcsa "agresszió" amit az oroszok történelmileg demonstráltak! Ennek az országnak a fontos hozzájárulásával még Svájc is független lett Franciaországtól. Vagy inkább Suvorovnak köszönhető (217 éve) és azóta Svájc soha (! ) harcolt; Ez is megtörtént: - Ausztria felszabadítása a Harmadik Birodalomtól 1945-ben; - Csehszlovákia felszabadítása a Harmadik Birodalomtól 1945-ben; - II. Katalin álláspontja 1780-ban a Fegyveres Semlegesség Ligája létrehozásával és az Észak-Amerikai Egyesült Államok hatékony támogatásával a Nagy-Britanniától való függetlenségükért folytatott küzdelemben. - Oroszország az elmúlt 2 évszázadban kétszer is függetlenséget adott a legtöbb európai államnak Hitler és Napóleon pusztulása után; - Sztálin álláspontja az Egyesült Államokkal és Angliával folytatott tárgyalásokon, amely lehetőséget adott Németországnak, hogy az 1945-ös vereség után megtartsa állami státuszát; - Gorbacsov álláspontja, amely lehetővé tette a két német 1990-es újraegyesítését szükségtelen problémák nélkül; - Segítség a Szovjetuniótól Egyiptomig, ami után képes volt fennmaradni és megszilárdítani függetlenségét az Izraellel, Nagy-Britanniával és Franciaországgal vívott háborúban 1956-57-ben. - A Szovjetunió 1967-es beavatkozása, amely véget vetett az Izrael és Egyiptom közötti háborúnak (valójában megmentette az arabokat a vereségtől 1967-74-ben). - Az unió meghatározó szerepe, amely biztosította Angola függetlenségi meghódítását 1975-ben. És végül, az igazgató. A Szovjetunió volt az, amely a második világháború megnyerése után kulcsszerepet játszott a legtöbb nyugat-európai gyarmat függetlenségének biztosításában az Unió által elindított globális dekolonizáció folyamatában. Oroszország egész történelme azt mutatja, hogy bármilyen kormány és rendszer alatt következetes volt a nemzetek és népek függetlenségének és önrendelkezésének elveinek tiszteletben tartásában. Minden lehetséges módon hozzájárult egy többpólusú világ létrehozásához bármikor, bármikor. Sajnos nagyon gyakran egyszerre áldozta fel a saját érdekeit, és ha Oroszország anya politikája legalább töredék erejéig hasonló lenne Nagy-Britanniaéhoz, akkor most a fél világ része lenne a C Orosz birodalmi Nemzetközösségének, és d az orosz nép luxusban fürödne, mint Szaúd-Arábia sejkjei, más gyarmatosítóktól felszabadított államok, országok és fővárosaik kárára. EZÉRT KÖTELES A FÉL VILÁG OROSZORSZÁGNAK AZ ÉLET KOFINJÁN. És ezért vagytok mindannyian olyan bűnösök ennek a nagyszerű országnak! A 20 millió szovjet állampolgár emlékére, 10 millió keresztényt és muszlimot öltek meg, kínoztak meg, erőszakoltak meg, elégettek, éheztettek és irtottak ki a nácik ! .. Most, jobban, mint valaha, elengedhetetlen mindent megtenni, hogy a világ ezt soha ne felejtse el, mindig emlékezzünk a szovjet emberek hozzájárulására Európa fasizmustól való felszabadításához.

USA AND UKRAINE

7000 kézifegyver. 50 millió (kézifegyver-)lőszer. 75 ezer repesz- és golyóálló mellény. Meg nem nevezett mennyiségű, M18A1 Claymore gyalogsági akna. C-4 robbanószerek és más, meg nem nevezett típusú robbanószerek. 200 darab M113-as páncélozott szállító harcjármű. 17 darab, szovjet gyártmányú Mi-17-es helikopter. 700 darab Switchblade kamikaze drón. 121 darab Phoenix Ghost kamikaze drón. Meg nem nevezett mennyiségű RQ-20 Puma felderítő drón. 5500 darab Javelin típusú páncéltörő rakétaindító. 19500 páncéltörő fegyver. M141-es bunkerromboló rakétarendszerek és PSRL-1-es rakétagránátvetők. 1400 Stinger vállról indítható légvédelmi rakétavető. A lista ennél is terjedelmesebb, de nem is írom tovább. Mit gondoltok, mit soroltam itt fel az előbb? Természetesen nem mást, mint az USA nagylelkű hozzájárulását az orosz-ukrán háborúhoz. A világbéke örökös és legnagyobb hírnöke mindent megtesz, hogy minél előbb rendeződjön a két ország között kialakult konfliktus. Ennek érdekében már 4 milliárd dollárnyi „biztonsági támogatást” nyújtott az ukrán félnek fegyverek formájában, ezt a keretet pedig, ha a kongresszus is fejet hajt Biden elnök 20 milliárd dollárra igyekszik feltornázni a közeljövőben. Beláthatatlan összegek. Ha ki akarom számolni, hogy forintban mit jelent ez a 4 milliárd dollár, vagy 20 milliárd dollár, akkor kezelhetetlen mennyiségű nulla jelenik meg a számológépen. Szégyen belegondolni, hogy mindez, ez a rengeteg pénz, amiből életeket lehetne menteni és újjáépíteni, ami milliók sorsát írhatná át, arra megy el, hogy Amerika egy idegen országban, egy másik kontinensen vívja meg hatalmi harcát Oroszországgal. Szégyen és gyalázat! Ha lenne emberség Joe Bidenben és az általa vezetett nagyszerű országban, akkor segélyeket küldene, gyógyszer biztosítana, támogatná a civil lakosság kimenekítését, hozzájárulna a menekültek ellátásához azokban az országokban, ahol ténylegesen lecsapódik a háború nyomása, nem pedig fegyverrel locsolná a tüzet ott, ahol már így is, úgy is lángol minden, közben pedig egy ország emésztődik fel! Lehet bármit mondani, lehet nem egyetérteni velem, lehet Magyarországra követ dobni, amiért mi nem szállítunk fegyvert, de én egyszerűen hiszem, hogy ez így helyes! Mert, amit Amerika tesz az egyenesen gonosz, aljas és számító, amit pedig az Uniós társaink, az egyszerűen csak butaság! Nem hihetjük el, hogy Ukrajna győztesen jöhet ki ebből a háborúból úgy, hogy a segítség annyiban merül ki, hogy bepumpálunk a rendszerben egy vagyont érő arzenált, aztán távolról nézzük, hogy boldogul-e vele a szedett-vedett hadsereg egy világhatalommal szemben! Az eredmény egy elhúzódó, véres háború, ami megsemmisít egy teljes nemzetet és megsebzi Európát! Ukrajna már vesztett. Akkor veszett, mikor Amerika beáldozható bábujává vált! Amit pedig megtehetünk, hogy valódi támogatással mérsékeljük a veszteségeket! Ehhez nem kell fegyver!

WAR

Na kinek jó a háború? Na ki robbantotta ki ezt a háborút egyetlen puskalövés nélkül? És ezért ki követ el mindent a háttérbe, hogy minnél jobban kiszélesedjen és elhúzódjon? Az akinek érdekében áll kirobbantani a III. Világháborút is! Míg Európa harcban áll, Ő hátulról támogatja a feleket, akár némi emberáldozatot is meghozva! E-közben a gazdasága, a gazdagsága növekszik és persze területileg teljesen elhatárolódik, mint ahogyan azt már jópárszor megtette a történelem folyamán! Még a Brit kémek is tudják, hogy az Ukrán-Orosz háború kinek jó. Most írtatok először használható információt arról, hogy a háborúnak mi a lényege. Remélem örül neki mindenki, aki az USA-nak és az slepjének szurkol. Mennyi ártatlan Ukránnak kellet meghalni, szenvedni ahhoz, hogy az USA gazdasága erősödjön? Tapsoljatok, ezekszerint mindegy milyen áron, de a gazdaság dübörögjön. Putyin gyilkos, agresszor, főbűnös, lehet, de a pad másik oldalán akad még hely és oda már a "segítők" oldaláról kell a bűnösöket oda ültetni. Az a gazdaság, amit emberek vérével kell erősíteni, az halott. A jogállamiságért harcoló EU-s vezetők ehhez aszisztálnak, ez az igazi szégyen.

THE MIND OR THE HEART DECIDES.

Az ész vagy a szív dönt Sokszor hallani zátonyra futott párkapcsolatokról, ahol egyik vagy másik fél félrelépése miatt ért véget egy sokáig jól működő kapcsolat. Mi lehet az oka annak, hogy valaki félrelép és miért bocsátunk meg, ha utána úgysem bízunk a párunkban? Érdekes kérdések és érdekes válaszok. Mire képes a szerelem? Az ész vagy a szív dönt Nemrégen egy közeli barátom számolt be arról, hogy a barátja megcsalta őt, nagyon meglepett a dolog, hiszen a pasijáról soha nem gondoltam volna, hogy képes hasonlókra. Az a tipikus ártatlan pasi kinézet:) De nem így van sajnos:( Kiderült, hogy mit tett, persze a szembesítésnél tagadta, de végül kénytelen volt bevallani a "bűnét". Nem véletlen tettem zárójelbe, ugyanis nézőpont kérdése, hogy bűnről beszélünk-e.A sztori folytatása az volt, hogy természetesen bocsánatot kért, ahogy azt illik, el is érte, amit akart, hiszen a barátnőm megbocsátott neki. Na most jön az, hogy jól tette-e vagy sem?! Mindenkinek joga van az életben eldönteni, hogy hogy is cselekszik, tanácsot adhatunk, de más helyett nem dönthetünk. Kérdezem én, hogy egy megcsalás után ugyanolyan tisztalappal indul a másik, mint egy kapcsolat elején? Szerintem nem, mert ha egyszer nem veszi fel a telefont vagy ki van kapcsolva vagy bármi más, akkor csak a legrosszabb gondolatok fognak előtörni. Itt is beigazolódott, amit gondoltam illetve mondtam, nem volt meg a bizalom és a barátnőm is félrelépett. Megbeszélték nagy viták után, majd ismét megtörtént a kibékülés. Ez már több hónapja volt, de a barátnőm nagyon bizonytalan volt, emésztette magát. Az a jó kapcsolat, ami régen volt, mára teljesen megváltozott, s csak szenvedés volt a párocskának:( S a féltékenység miatt a fiú ismét másnál kereste a boldogságot, szóval minden maradt a régiben:( Kiderült, tagadott, majd megvolt a nagy vita. Szakítottak és mindezt több, mint fél év után. Ilyenkor mondaná egy apa, hogy én előre megmondtam, de most oktassam ki a barátnőmet? Nem, talán majd tanul a saját hibájából. Nem tudhatja senki, hogy mikor kerül hasonló szituációba. Borzalmas lehet megtudni, hogy valaki játszik az érzéseiddel:( De azt sem tudhatjuk, hogy mi hogy döntenénk hasonló helyzetben, mert most könnyű lenne azt mondani, hogy én biztosan nem bocsátanám meg, ha megcsalna, de abban a szituációban nem lehet ezt ilyenre biztosra mondani. Gyakran hangoztatják, hogy kell adni egy második lehetőséget, de minek? Ha az életben adott egy kihagyhatatlan lehetőség, de ezzel kockára tenni a biztosat?! Jók a közmondások: Járt utat a járatlanért el ne hagyj! Bevallom, hogy egyik szerepbe sem szeretnék belekerülni. Nem lennék egyikre sem büszke. Ezzel kapcsolatban a másik lényeges, hogy létezik olyan, hogy azért csalunk meg valakit, mert valami akkor nem stimmel a kapcsolatunkban vagy már nem működik jól? Akkor véget kell vetni neki! Egy szakítás is tud nagyon fájni, de legalább az utolsó tisztelet afelé, akit szerettünk hosszú időn át. Ha pedig éppen mélyponton van a kapcsolat, akkor meg kell beszélni. Mód mindig van rá, csak akarni is kell! Remélem ez a kis történet segít azoknak, akik egyik vagy másik szerepben vannak!

SEX AND THE CITY

Pasikról, érzelmekről, szerelemről, szexről. A XXI. századi párkapcsolatok. Hogyan éljük meg mi, nők a kapcsolatokat? A szerelem is már csak egy divatcikk? Létezik még igazi férfi? Hogyan éljük meg az örömöket, a bánatot, a szakítást, a szexet, hogyan éljük meg, hogy a mai világban, ahol már egy nő is azt teheti amit akar, szavazhat, dolgozhat, gyakran sikeresebbek mint a férfiak, egy olyan kis szó a szerelmünktől, hogy "vége", a padlóra küld minket? Mi is a szerelem? Azt gondoltam, személyes élményeim hatására, megosztom a gondolataimat a női társadalommal. Eljutottam egy pont után már oda, hogy képtelen vagyok megérteni a férfiakat. Biztos már sokan voltunk úgy, hogy úgy éreztük, nem vesznek minket emberszámba, mi vagyunk azok akinek a konyhában a helyük, mi csakis hülyeségekről beszélhetünk stb. Tegnap csalódtam egy nagyot abban a férfiben akit szeretek. Igen, most már biztosan mondhatom, hogy szeretem, de erre csak akkor jöttem rá, amikor ő közölte velem, hogy lehet neki jobb lenne egyedül. De ő szeret. Elgondolkoztam, vajon mit is jelent a szerelem szó. Ha valakit szeretünk, nem az lenne az ésszerű, hogy akkor vele akarunk lenni, vele akarjuk leélni az életünket, megosztani vele minden pillanatot? Vagy a mai világban a "szeretlek" egy annyira elcsépelt fogalom, hogy már azt sem tudjuk mit jelent igazán, és csak a partnerünk lelki világának megnyugtatására használjuk? Érdekes a helyzet, amikor álmaink pasija, akit szeretünk kiborul, hogy ő nem így képzeli el az egészet, teljesen maga alá kerül, de arra van még ereje, hogy ugyanazon az estén, fél órával azután, hogy a szerelmének azt mondta, hogy talán szakítsunk, rámásszon és szeretkezzenek. Hova jutott a szerelem? Vagy ez lenne az? A szerelem az, ha valakivel lefekszel, miközben nem tudod vele elképzelni a közös jövőt? Cupidó nyila már újabban nem a szívünket célozza meg, hanem...? Barátnőm esetében ez fordítva történt. Ő közölte barátjával, hogy nem biztos magukban. A barátja kiborult. A barátnőm mindezt a buszon mesélte el nekem, miután elmondtam neki, velem mi történt. Érdekes volt végighallgatnia a másik oldalt. Meg is bánta, hogy olyanokat mondott a barátjának. De mi lenne a helyes megoldás? Próbáljuk meg visszaszerezni életünk párját vagy hagyjuk őt elmenni és vessük be magunkat az életbe?https://www.youtube.com/watch?v=nXTtA5bKHrM