HALÁL

A halál árnyékában állt a lány,
Szerette őt, mégsem tudta mire vár.
A sötétség borította el a szívét,
Megérezte hát a halál keserű ízét.
Nem kell félni. - suttogta a halál.
Gyere nyugodtan, hisz mindenki vár rád.
Te már úgysem leszel hús és vér,
Téged már senki sem ért.
Nem értik, ki vagy, s miért vagy,
Csak ha megszólalsz,
akkor fut át rajtuk a pillanatnyi fagy.
A fagy, mi halál után tűnik fel.
Láthatod. Ebből a sírból már nem kelsz fel!
Jöjj hát velem! Be a sötétbe!
És biztos lehetsz, hogy megkapod, mit vágysz örökre.
Gyere hát nyújtsd felém kezed,
Mi ha valaki hozzád ér, könnyedén megremeg.
Megremeg, ki gonosz volt az életben,
S ki már soha többé nem létezhet.
Ha velem jössz, megszűnik az érzés,
És nem lesz többé az a sok kérdés.
Érted már nem aggódik senki,
Nem éri meg ezen a világon lenni.
Gyere hát, hisz vár rád a pokol,
A mennyben nem fogadnak be úgysem,
hisz ott mindenki téged okol.

A SORS ELVÉGZI DOLGÁT...

Az öregség blogomban írtam...."Két napja meglátogattam a beteg ismerősömet Erzsike nénit( sokszor kedves volt velem sokat tanultam tőle az élet dolgairól) 78 éves,enyhe szélütést kapott de most tiszta volt a tudata.Beléptem a szobába ott ült az ágy szélén, hosszú ősz haja kibontva vállát érte,majd meglátott megfogta kezem és csak sírt és sírt. Éreztem komoly fájdalom van lelkében, és reszketett a sírástól. Az élet elbánik velünk mondta és nem szeretnék otthonba kerülni..Mennyi gyönyörű virág kertjében udvarán mind az Ő keze nyoma de már nem tudja élvezni ..kinéz a szoba ablakán és sír..három gyereket és jó pár unokát felnevelt szeretettel,most Szüksége lenne rá, de a sors másképp rendelkezett. Egy órán keresztül vigasztaltam de nem sok eséllyel..sorsával már megbékélt és odaát várja a boldogságot,szüleivel,férjével rokonaival" és MEGTÖRTÉNT, véglegesen átment nem kell már otthonba mennie.A sors elvégezte dolgát....Az öregek otthonába pár éve,akarata ellenére beraktak egy nénit és megtagadta a táplálékot,hiába mondta a doktornő hogy ennie kell mert meghal...Ő ezt szerette volna és tudatalattija elvitte Őt oda ahova vágyott és meghalt.Az emberi lélek érdekes és megtalálja a megoldást a mély fájdalomtól való szabadulásra....Erzsike néni,Nyugodjál békében... Már nincs remény az életre,
az Úristen magához kéretett!
Nincs több panasz. Szótlan megyek.
S magammal viszem a létemet...

ÁLOM...álom voltál...

Vártam egy napot és újra egyet
süvítve zúgtak jeges szelek
tudtam, már nem jössz, hiába vártam
keringve furcsa világod felett

Valahol mélyen hófelhők alatt
temetted napjaink melegét
részegülten az új napoktól
nevetve mondtad: hát véget ért

és bort töltöttél, míg virágod
végig simította tenyered
késpengéjeként belém vágott
semmim sincs, csak rémült hiányod

rohantam volna vissza már
süvítve zúgó jeges szelek
tudatták, többé nem lehet
örökös lesz az álmodás

Álmodlak téged nappal, éjjel
álmodlak csitult szenvedéllyel
álmodom kezed arcomon
álmomban álmod álmodom

mert nincsen, nem lehet folytatás
hisz álom voltál és semmi más

AZ ÖRÖK BÁNAT.....

Az örök bánat
A kétezer éves bánatot
átélem, magamban hordozom
s őt, aki egykor sírba szállt
apjaként újból gyászolom

Oly szánandó, ami megmaradt
gyöngyök, szegényes csöppnyi játék
ám őnéki mindez kincse volt
mamától meseszép ajándék

érzem rajtuk a cirógatást
dédelgetést, álomba ringatást
hallom a sok hallgatott mesét

őrzöm kis keze tűnt melegét
nem az enyém, mégis siratom
s nem segít idő az örök bánaton

A LEGSZEBB VERS.....

A legszebb vers, mit alkothat egy költő
talán egy régi könyv legmélyén lapul
a polc szegletén, csak úgy odavetve
ismeretlenül és olvasatlanul

Elsárgult lapok, mik őrzik a múltat
záródnak rá, mint a koporsófedél
de százévenként feltárják a titkuk
alkony múltával, ha ránk zuhan az éj

És fölcsendülnek ékes, tiszta rímek
lüktet az ütem, mint lüktetett a szív
ész és szenvedély nász tüzében égnek
majd száz évre újra bezárul a sír

NAPJAIM..

Mostanában kerékpárral többször is ellátogattam a faluból kivezető útra( Tsz telep) ahol a csapadékvíz elvezető árok épül,beszélgettem a munkásokkal (megvicceltem Őket munkavédelmisnek ki adva magam,majd hátba vágtak a lapáttal...).Láttam hogy sisakban lapátolnak...mondom "minek az a sisak" előírás és viselni kell.Készítettem fotókat is mondván megbízott a polgármesteri hivatal ellenőrizzek...bevették.A munkával jól haladnak és tegnap esett az eső igy le lett tesztelve a lejtése is .Komoly gépekkel dolgoznak kicsit feltartják a forgalmat de szépül a falú és ez jó. Sajnos öregszik településünk lélekszáma ugyanis 18 úszülött és 29 fő az elhalálozottak száma,megjelent az önkormányzati levél az elmúlt évről.Meglátogatott Közi barátom kicsit elborozgattunk beszélgettünk(több évtizeden át munkatársak voltunk) hálistennek jól van(volt egy szív mütétje)A munkahelyemen már többször voltam bent mgígértem a kollégáknak meglátogatom őket,örömmel vettem tudomásul hogy megvan az új kolléga aki a helyemre került...gratulálok..sok sikert és hallottam átszervezték a karbantartó Kft...kicsit váratlanul ért a hír, de az élet megy tovább és minden változik.Több településen is jártam,még templomi misén is vasárnap, készitettem fotókat amit a You Tube-on papikfl néven megtekinthető.A cry baby pedálom szuper gyakran gitározom a szomszédok nem kis örömére.A kerti munkákkal végeztem és már végérvényesen itt a tavasz a fiatalok már feljárnak a falu parkjába.

LOVAK VÁGTÁJA....

Sötét paripa száguld
az árnyas nyárfák alatt,
lovasa hajtja,
bár a ló már fárad.

De nem állhat meg,
mert farán ostor csattog,
az ösvényen itt-ott
élénk vércsepp csillog.

Előttük szürke mén,
ő is véres farral,
lovasa azt is
hajtja vadult arccal.

Nem bírja a szürke
megbotlik egy kőben,
lovasát ledobja,
hogy az csakúgy nyekken,

jön a sötét,
alig bírja szusszal szegény,
lovasától megijed
a szürke mén,

feltápászkodik, de
alig bírja már a lába,
de itt maradni már
nem mer szegény pára,

visszanyerít még,
hogy hallja még a sötét,
őt is verik,
ne hagyja, hogy növeljék a sebét,

de a sötét nem hall,
büszkén hordja fejét,
hagyja, hogy a másik lovast
utána kötözzék,

indulnak az úton,
a szürkét nem keresik,
az is indul tovább,
amint elhalnak lépteik,

de alig tesz pár lépést,
sikoly tör a csendbe,
s egy fáradt nyerítés
hallatszik el messze.

A szürke óvatosan
indul a hang felé,
és távolról látja,
fekszik a sötét mén,

lovasa és rabja
eltűnt az erdőben,
ő több sebből vérzik,
segítsége nincsen.

"Ezt akartad?"
Kérdi szánva őt a szürke.
"Én mondtam, hogy baj lesz.
Mit reméltél tőle?"

De a sötét nem szólt,
csak a szeme beszélt,
ő is bánja már,
de van-e még segítség?