Életem legszörnyűbb története

Szeretném veletek megosztani életem legszörnyűbb történetét. 18 éves voltam akkor, boldognak kellett volna lennem, örülni a fiatalságnak, buliknak, de én a szörnyeteg karjaiba rohantam inkább. Aztán megmenekültem…horrorfilmbe illő történet főhősnője voltam, a való életben. Életem legszörnyűbb története--- Én meg kis hülye 18 éves voltam, még bőgtem is... pedig dehogy akart elhagyni, csak jól érezte magát, ha bánthatott! 2 évet voltunk már együtt, amikorra már csakis sírásból álltak a napjaim, mert nem volt olyan nap, amikor nem bántott volna! A szüleim már ki sem bírták állni, mert látták, hogy mit csinál velem, de sosem engedtem, hogy beleszóljanak az életembe! Mígnem 2022-ben elmentünk Sanyival nyaralni 1000 kilométerre a városunktól, messze a tengerre! Na, ott is csak kínozott... életem legszörnyűbb nyaralása volt az! Hazafelé már azt hajtogatta, hogy ez volt az utolsó, hogy együtt voltunk, többé nem jön el hozzám, elhagy, vége! Persze megalázkodtam neki, könyörögtem, hogy ne! Még aznap, amikor hazaértünk a tengerről, este eljött és szakított velem…én meg azt hittem meghalok, egy világ omlott össze bennem!------ De 2 nap alatt a szakítás után éreztem, hogy annyira nyugodt vagyok, szinte fellélegeztem, miközben azért nagyon-nagyon szerettem! DE legalább nem kínozott senki!------- Mígnem harmadnap éjszaka kopogott a szobám ablakán, én kimentem, ki akart békülni és mondta, hogy eladták a házat és elköltöznek Újvidékre, menjek vele. Még aznap éjszaka összecsomagoltam és megszöktem otthonról!----- Aztán egy napon teherbe estem! Határtalanul boldog voltam, akartuk ezt a gyereket. Vagyis úgy mondanám, ő csupán csak egy gyenge pillanatában akarta, aztán már nem, de én nagyon-nagyon örültem, hogy babát várok! Úgy éreztem, most már bármi történjen, nem vagyok egyedül! Ha szomorú vagyok, ha sírok is és szenvedek, de akkor sem vagyok egyedül többé!------- Telt múlt az idő, Sanyi anyja mindinkább össze akart veszíteni bennünket! Amikor Sanyi dolgozott, az anyja bántott folyamatosan, irigyelte, hogy annyira szeretem a fiát, de az égvilágon semmi nem volt jó, amit én csináltam! Aztán mikor Sanyi hazajött, akkor meg ő bántott, és nekem ott senkim sem volt, sem ismerősök, sem barátok, sőt még telefonálnom sem volt szabad a szüleimnek, mert az sokba kerül! Aztán egy este az anyós kihívta a rendőröket minden indok nélkül, hogy rakjanak ki minket a házából, mert mi zavarjuk őt, még, hogy én, de hogy a saját fiát is kidobassa a rendőrökkel, hát az már sok volt! Én cigány vagyok,akkor 3 hónapos terhes voltam!------Szülés után el akarta venni a gyerekem.Na az volt az a pont, amikor tudtam, hogy a gyermeket még csak a nevére sem fogom íratni, nem voltunk megesküdve és tudtam, akkor már biztos voltam abban, hogy elhagyom én még a baba születése előtt. Még akkor nem menekültem meg, hisz a vonatállomás onnan 6 kilométerre volt, buszjárat sem ment, stoppoltam, stoppoltam 9 hónapos terhesen! Hála Istennek megálltak és elvittek egy darabon, aztán stoppoltam tovább... mígnem végre hazaértem, hála azoknak az embereknek, akiket életemben sosem láttam és mégis megálltak és elhoztak engem! Ezt a történetet még a szüleimnek sem meséltem el soha! Anyám teljesen tönkrement idegileg ettől az én kis kiruccanásomtól! Nem mondtam, hogy hogyan sikerült végre hazajönnöm, csak annyit mondtam, hogy sose többet nem akarom látni SANYIT! Na, akkor éreztem, hogy megmenekültem, SOHA TÖBBET ILYEN KAPCSOLATOT!