ÜZENET A TÚLVILÁGRÓL

2021et írtunk. Emlékszem, Dr. Doreen Virtue egyik könyvének olvasásával végeztem. Akkoriban nagyon sokat foglalkoztam az Angyalok témakörével, és épp Doreen egyik könyvének végén olvastam, hogy lehet jelet kérni elhunyt szeretteinktől is … És üzenet sokféleképpen és formában érkezhet. Üzenhetnek az álmainkon keresztül, virágszirommal, tollpihével, kismadárral, pillangóval stb.… Ezek közül a pillangó tűnt a legfurcsábbnak számomra, fogalmam sincs miért… Üzenet a túlvilágról… Akkor kezdem az elején. 1996-ban elhunyt Édesapám. Hiába távozott el az élők sorából, mindig a közelemben éreztem. Később tudtam meg, hogy amíg nem engedjük el az elhunyt személyt, addig a közelünkben marad, és nem folytatja tovább az „útját”. Kvázi, ide kötjük magunk mellé. Évek kellettek, míg feldolgoztam a halálát, és bevallom, ma is nagyon hiányzik, csak már más szemmel nézek a történtekre. Különösen azóta, amióta megfejtettem a „jeleket”.------- Az álom:-- Halála után talán egy évvel arra ébredtem (?), hogy felülök az ágyon. Emlékszem, néztem a szobát, ahogy az éjszakában csak a körvonalak rajzolódtak ki a tárgyakból. Ekkor nagy fényesség támadt… (másnap azt meséltem, hogy biztos azt álmodtam, hogy a hűtő is a szoba berendezési tárgya volt, hiszen ha éjszaka kinyitod, az is fényességet varázsol :D.) A fény számomra megnyugtató volt. Pár pillanattal később már tudtam, hogy Apukám van mellettem. Gyermekként mindig a bal karján feküdtem. Most is így volt. Mintha belőle fizikailag csak a karja lett volna igazi, és más minőségben feküdt mellettem. De fizikailag éreztem a karját! És azt mondogattam: "De jó, hogy már meggyógyultál!" Másnap először vidáman ébredtem a halála óta…--------- Nagyon szkeptikus voltam a felsorolás olvasásakor amiatt, hogy pillangó is lehet "üzenet" tárgya. Hisz néha annyi pillangó röpköd az udvaron, melyik is lenne pont az ő üzenete? 2021. augusztus 12-én Doreen könyvét azzal a kéréssel tettem le, hogy Apukám üzenjen valamit, adjon egy jelet, amiből tudom, hogy Ő az! Aznap egy rendezvényen voltunk, tehát volt időm elfelejtkezni a kérésemről. Majd a hazavezető úton defektet kaptunk. Párom kínlódott a kerékcserével, én pedig sétálgattam az ismeretlen utcán.--------- Az egyik ház előtt fenyőbokrok voltok. Már messziről kiszúrtam valamit. Közelebb lépve megpillantottam „a” pillangót. De egy szúrós-tüskés fenyőbokron? Persze rájöttem, hogy ez sem lehet véletlen. Előkaptam a fényképezőmet, és serényen fényképezgettem. Ő pedig állta a vaku fényét, és délcegen állt modellt nekem. Majd videót is készítettem róla, nagyon közelről, és ő néha megrezzent, de ott maradt velem. A Páromnak is megmutattam, mert még mindig nehezen hittem el! És a történet itt nem ért véget…------ A Húgom vitt haza dekorációnak egy mágneses pillangót. A gyermek élénk érdeklődést tanúsított a pillangó iránt. Mondanom sem kell, hogy akkor tanult meg mászni, amikor a Húgom letette elé a pillangót, a gyermek „pill” kiejtésekkel, lábacskáit húzva odakúszott hozzá, és mintegy trófeaként a magasba emelte.