Nagyon szép szöveg Jacques Prévert írt. Gyönyörű és annyira igaz:
,, Még csak most kezdődik a nap és már este hat óra van
Hétfő és már péntek van
... és már véget is ért a hónap.
... és lassan vége az évnek..
... és már 30, 40, 50 vagy 60 év telt el az életünkből.
... és rájövünk, hogy elvesztettük a szüleinket, barátainkat.
... és rájövünk, hogy már túl késő visszamenni...
Szóval... azért próbáljuk meg, hogy a legtöbbet hozzuk ki a hátralévő időnkből...
Ne hagyjuk abba az olyan tevékenységek keresését, amelyeket élvezünk...
Vigyünk színt a szürkénkbe... Mosolyogjunk az élet apró dolgaira, amik balzsamot hoztak a szívünkbe.-------
És mindennek ellenére továbbra is nyugodtan kell élveznünk a hátralévő időt. Próbáljuk meg kizárni az "utánát"....------
Majd utána csinálom
Majd elmondom utána....
Majd átgondolom utána...
Mindent későbbre hagyunk, mintha az "utána" a miénk lenne.-------
Mert amit nem értünk, az az, hogy:
utána kihűl a kávé....
akkor megváltoznak a prioritások...
utána megtörik a varázslat...
utána elmúlik az egészség...
aztán a gyerekek nőnek...
aztán a szülők megöregszenek....
utána az ígéreteket elfelejtik ...
akkor a nappal éjszakává válik...
és utána véget ér az élet...
És akkor gyakran túl késő...
Szóval ne tartogassunk semmit későbbre...
Mert ha mindig várunk, a legjobb pillanatokat is elveszíthetjük...
a valaha volt legjobb élmény,
a legjobb barátok,
a valaha volt legjobb család...
Ma van az a nap... Itt az idő...
Már nem vagyunk abban a korban, amikor megengedhetjük magunknak, hogy holnapra halasszuk, amit azonnal meg kell tenni... ”
Lássuk, lesz-e időd elolvasni ezt a bejegyzést...
Vagy talán otthagyod... "később" ...Soha nem fogod meg osztani TÜNDE NAGY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése