A GYPSY NAMED MOSQUITO...

SZUNYOG--- Valahol a nyolcadik kerület mélyén, ahová még a nyomor is csak elképedni járt, élt egy Szúnyog nevű cigány. A nevét vézna alakjáról, görbe hátáról és a hegedűje hangjáról kapta. Minden este a báró nevű kocsmában játszott, hol egy kis pénzért, hol egy kis ételért. Senki nem tudta honnan is lett erre a világra, egyszerűen csak itt termett és valahogy megszokták, mint ahogyan mindent megszoknak az emberek.------- A környékbeliek vele húzatták, ha jó kedvük volt, ha bánat gyötörte őket, vagy ha csak látni akarták azt a nyomort, amit ő testesített meg egész kiállásával. Ilyenkor nagyon megnyugodtak, hogy lám, csak jobb az életem, mint azé a szerencsétlen púpos Szúnyogé, aki már szinte állni sem tud, de egész éjszakákat tud végig muzsikálni, hogy kiszolgálja mindazok lelkét, aki csak felkérte rá.------- Senki nem kérdezte meg, ki is ő valójában, vagy hogy van-e bánata, érzett-e boldogságot hosszú élete során, csak letették az asztalra azt a jussot, amit neki szántak, és ő húzta, csak húzta, míg a lelküket is ki nem sírták.------- Egy napon két jól öltözött férfi lépett a kocsmába. Szúnyogot keresték, aki alig látszott ki a rengeteg korsó és cigarettafüst mögül. - Maga az a Szúnyog? -Én vagyok tisztelettel- felelte -Velünk jön!------- Egy autóba tuszkolták és felhajtottak a Bimbó utca tetejére, ahol egy gyönyörű szobában találta magát. Körös-körül festmények, családi képek, arany tárgyak és nehéz szekrények, benne százával sorakozó könyvek voltak. Ott állt a szobában, vele szemben egy hatalmas, puha fotel, amilyet ő még nem is látott, de hiába is vágyott volna utána, hisz hely sem volt, ahol állnia kellett volna.------- -Hát te vagy az-szólalt meg a díszes ruhájú nemes úr, aki épp a szobába lépett. Leült a fotelbe és végigmérte a remegő lábain egyensúlyozó cigányt. -Biztos jó orvos lehetsz, ha idáig eljutott a híred- kezdte -, ma meghalt az anyám.- - Részvétem nagyságos úr- felelte Szúnyog.----- -Azt akarom, hogy játssz nekem, akár egész éjjel, és a földre dobott egy száz pengőst. Az csak fogta a hegedűjét, és ámulva nézte a papírpénzt, amit jó, ha egyszer is látott életében. -És mit játszak a tekintetes úrnak? -Mindegy, amit csak ismersz. Én különben nem szívlelem az effajta zenét, de hátha elmúlik tőle az a gyötrő valami.------ Szúnyog csak játszott, csak játszott órákon keresztül étlen és szomjan, szinte az ájulás határán. A nemes úr csak ivott és hajigálta elé a pénzeket. -Még egyet! Még egyet!- kiáltotta, míg végül a szerencsétlen prímásnak eleredtek a könnyei. --------Többször az ájulás kerülgette, de erőt vett magán és csak húzta és húzta olyan erővel, amennyire csak bírta. Eszébe jutott azon az éjjelen minden bánata, amit ott őrizgetett a vonóban, hogy egyszer, és épp a mai napon, a világba kiáltsa magát. Szinte végig élte újra az önnön születését, ahogy a nyomorba teremtetett, hogy onnan soha, de soha fel ne kászálódjon, sőt!! Nagyurak cipőtalpát kell viselje egy élten keresztül, ami csak a nevében az.. mert egy ilyen forma halandónak.. csak a lábon haldoklás jut.. Végig hallgatta a bűnös anya összes jajjszavát amikor koldust teremtett erre a mocsok, lelketlen világra, hogy végül belehalljon másnapra, egy újabb haldokló teremtésébe.------- Reggelre már zokogva játszotta a legszebb melódiákat, míg végül elhúzta a legutolsó hangot a kopott hegedűn. A nemes úr részegen ült a nehéz fotelben és már szólni sem volt ereje, csak a halomba álló pénzre mutatott. De Szúnyog nem hajolt le érte, csak a fotel elé lépett, és hol a papírkupacot, hol az urat nézte.------ Ekkor zsebébe nyúlt, és elővett egy aprócska fémpénzt és a kupac tetejére dobta. Sírni akart, de már nem tudott... pedig még ott volt vagy húsz év, elsirtalanul. Csak állt.. szédült.. s minduntalan az úr cipőjét nézte.----- Végül megszólalt:----- -Hát, nemes uram, én bizony többé meg nem hajlok senki elött, úgyhogy ezt a sok pénzt tegye vissza a többi közé….. Ez meg itt az én vagyonkám…. ezt is tartsa meg, a tanításért, mert ma éjjel rájöttem, hogy én is ember vagyok….. Azzal megemelte a kalapját és eltávozott.-SEBESTYÉN JÓZSEF--MARIKA NÉNI