BE BLESSED.

ÁLDOTT LEGYEN. Egy fárasztó nap után - ha végre hazatérek - nincs ki meghallgasson, nincs kinek mesélek. Öröm vagy bánat ért, nem érdekel senkit. Apró-cseprő gondjaimról nem mondhatok semmit. Hej, pedig de szeretném, ha rám is figyelnének! - mikor csordultig töltenek, jó vagy rossz élmények - Csak a kisasztalom és a puha ágy, két jó barátom ki mesémre vágy.------ Asztalomon csábít papír és ceruza; csalogat, hogy írjak mindent le oda. Ágyikóm suttogja; "mesélj, mesélj, hallgatlak! Bújj ide hozzám, álomba ringatlak!..." Gondolataim, szinte szárnyakon repülnek! Ujjaim - cinkosként - írásba lendülnek... És csak írok, írok, fékeveszetten rovom a sorokat.! Könnyeim pecsétlik a papíron kimondott titkokat... Már nem is vagyok talán magamnak az ura, úgy magával ragad: gondolat, papír,ceruza.------ Csak szállunk együtt messzire, magasan és mélyen; egyszer lent a föld alatt, másszor fenn az égen! Villámként cikázunk jelen, múlt s jövőben. Nincsenek határok térben és időben!... Csillagréten száguldunk az ég mezején, a vén hold is ránk mosolyog egy felhő tetején... De jó így!... Jaj de jó! - együtt semmiként repülni! A gondokat és minden rosszat, messze elkerülni! És mire véget ér a mesebeli álom, meg nyugodva pihenek az ásítozó ágyon...------ Már nincs mit mondanom, nem is kell már sírni; áldott legyen mindörökké, ki megtanított írni!