A PIECE OF MY SOUL

EGY DARABJA LELKEM egy darabja rám nézett... Lehajolt. Átkarolt. A magány legelviselhetetlenebb percében nem szólt semmit, csak ott volt! Némán. Esélyt adva! Az elviselhetetlenhez hozzátette a remény halvány kis sugarát. Tündöklőn. Fényesen.------- Tette ezt a maga akaratából. Nem kérve, nem várva érte semmit! A szeretet tiszta lángja volt. Pedig tudta, hogy nincs esélye arra, hogy megmutassa erejét! Lelkem egy darabja mégis ott volt! Küzdött. Harcolt.------- Újra és újra! Nem hagyta kialudni a lángot! Fátyol-takart szemeimben bízott, és bennem. Lelke egy darabjában! Hitt bennem és tudta, hogy nem hagyom cserben, a remény legkivetettebb percében sem! Könny. Láng. Remény. Magány. Egyszerre tombol lelkemben.-------- A hiány, mi idáig sodorta lelkem, hatalmasabb volt mindennél! Uralta érzéseim, nem hagyott döntenem. Tehetetlenség! Egyszerű, magát elhagyott élet kerített hatalmába... S láttam...! Láttam lelkem minden fájdalmát! Nincs láng, nincs remény! Csak könny és magány!------- Sorsom véget érni látszott... Akkor hirtelen rám nézett...! Megláttam Arcodat! Lelkem egy darabja nem szólt semmit, csak ott volt!----