Fura szerzet az ember (ha lehet így fogalmazni). Le is tud lombozódni, de össze is tudja szedni magát, ha a helyzet úgy kívánja. A sírástól a nevetésig minden fokozaton át tud menni, érzi ha fáj valami, de érzi azt is ha boldog és szárnyalni van kedve. Jól vagyunk "kitalálva", jól teremtett minket meg a jó Isten, az embernél csodálatosabb dolgot már alig tudott volna teremteni. Játszunk, számolunk, logikázunk ha úgy adódik, de tudunk kellő önmérsékletet is gyakorolni.
______________________________________________
Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
Ő az: ki a szürke
Tengeren átkel,
A téli viharban
Örvénylő habokon,
S Gaiát, a magasztos istennőt,
Zaklatja a meg-megújulót
Évről évre az imbolygó ekevassal,
Fölszántva lovával a földet.
Szárnyas madarak könnyűszivű
Népére, az erdő vadjaira
Készítik a hurkot,
A sósvizü tengerben lakozó
Halakat hálóval fogja meg
A férfi, ki ésszel él.
Szolgáivá tette okos leleménnyel
A hegyek meg a rétek állatait,
A lobogóhajú paripának és a bikának
Nyakába vetette igáját.
És a beszédet és a széllel
Versenyző gondolatot meg a törvényt
Tanulja, a városrendezőt,
Lakhatatlan szirteken
Tűző nap forró sugarát s a fagyot
Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,
Ha akármi jön, ám a haláltól
Nem tud menekülni,
De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.
Ha tud valamit valaki,
Mesteri bölcset, újszerűt,
Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.
Ki a földnek törvényeket ad,
Jogot, mit az isteni eskü véd,
Az a városban az első; de hazátlan,
Akinek jó, ami nem szép.
Tűzhelyemnél nincs helye.
Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik.
______________________________________________
Kimásoltam Szophoklész gyönyörű szavait az Antigonéból.
______________________________________________
Nem tudnám szebben megfogalmazni, amit akkor gondolok az emberről, mit a bejegyzés címében írtam. Egyszerűen csodálatosak vagyunk, vannak félénkebbek, bátrabbak, de mind egyformára vagyunk alkotva. Sokszor jut eszembe ez az idézet. Van, mikor csak merengek, s csodálkozva nézem embertársamat, aki nem is sejti, hogy figyelem. Figyelem milyen összeszedetten beszél, önfeledten nevet, mosoly ül az arcára, mikor a szeretteit meglátja, s belegondolok, hogy vagyunk megszerkesztve ilyen jól.
Jó, hogy így élhetünk, s adja a jó Isten, hogy mindenki találja meg, mit szíve kíván.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése