Egyszer volt, hol nem volt...több, mint hatvan éve történt az Üveghegyeken innen.December van és Jézuskavárás izgalma hatja át a gyermekek szívét...
A havas falu csendes, téli nyugalomban piheni ki a tavaszól késő őszig tartó munkák fáradalmait. Azért most sem tétlenkednek az emberek. Jönnek a szomszédok, komák. A hajnal csendjét a disznóvágás zaja töri meg. A gazdasszony tartja a nagy tálat. Ég a szalma, mindenki tudja a dolgát.
Ünnep lesz.
Törik a dió száraz héja, forog a mákdaráló. A lisztes zsák egyre soványabb, az asztalon sorakoznak a tészták. "Szalakális" csillag, angyal kristálycukros pompában vár.
Sepernek, sikálnak, kilincset szidoloz nagymama. Mosás után a szenes vasaló nyomán simul a ránc. Frissül a ház. Fénylik a réz. Ragyog a lélek.
" Fenyüfáért" megy nagyapa.
Pista bátyó szerint a Jézuska már az Üveghegyeken jár...
A kis Kató gondol egyet, elmegy meglesni. Felveszi félcipőjét, elindul le a ker'be, mert bizonyára arra lehet az Üveghegy. Megy, egyre messzebb, a hideg hó mélyül, a bokája vizes. Az idő telik az Üveghegy meg mintha már látszana...
A délutáni alkonyban a kályhában ropog a tűz. Kató a meleg dunyha alatt izzadja ki lázas kalandját. Köhög, prüszköl.
Ünnep lesz.
Kató hallgatózik, leskelődik. Mintha valaki átsuhant volna a veranda homályán. Kitárja az ajtót, szemét tágra nyitja, a boldog várakozás öröme megérkezett. Rekedt hangjával azt kiabálja: - "Anyukám! Megjött a Jézuska!"
( Dia mesél )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése