AZ EGYIPTOMI PIRAMISOK REJTÉLYE.
...
Az egyiptomi történelem elemzése során világossá válik, hogy civilizációjuk nem teljesen "a nulláról" indult. Az egyiptomi civilizáció legnagyszerűbb remekei közül néhányat akkor hozták létre, amikor ez a nép még csak fejlődésének kezdetén volt. Ezért teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a „korai egyiptomiak” valakinek a technológiájára támaszkodtak, aki előttük ugyanazon a földrajzi területen élt. Mondjunk néhány példát.-------
...
Az egyiptológusok által készített történelemrekonstrukció alapján a "Dzsoser lépcsős piramis" egyfajta "érintőkő" az Egyiptomban található összes piramis számára. Ez az első olyan piramis, amelyről meglehetősen biztosak vagyunk abban, hogy ismerjük az építtetőt, a megrendelőt és a kivitelezés idejét. Dzsoser fáraó parancsára épült, nagyon híres hivatalos Imhotep terve alapján, ie 2630 körül. Ezen a piramison tehát mindenki eléggé egyetért.
...---------
Ebből arra következtetünk, hogy bármely piramis, amely elméletileg egyiptomi földön lenne, de „korábbinak” bizonyulna, mint a i.e. 2630 körül épült „Dzsoser lépcsős piramisa”, nem tekinthető „egyiptominak” abban az értelemben. ma ezt a kifejezést adjuk. Valaki építette volna, aki a fáraók előtt járt. A fáraók tehát csupán „birtokba vették” volna, és „az ő dolgaiknak” tették volna. Így alakultak a dolgok? Mondjunk néhány példát a tudomány legújabb eredményei alapján.---------
...
A görögországi Égei Egyetem Régészeti Tanszéke által az "Optikailag stimulált lumineszcencia (OSL)" módszerével végzett felmérés során kiderült, hogy a Qasr-el-Sagha templom mészkősziklája keltezhető. egészen i.e. 5550-ig. (átlagos keltezés: ie 4700 ± 850). Ez a templom akár 3000 évvel megelőzheti Djoser piramisát.--------
...
Ugyanezt a kormeghatározási módszert alkalmazva megállapították, hogy a Kis Piramis (Mykerinusz piramis) homlokzatának alapját fedő vörös gránit, amelyet ezzel a modern kormeghatározási rendszerrel vizsgáltunk, a legkorábbi dátumként 4400 Kr. e. (Átlagidőpont: ie 3450 ± 950). Ezt a sziklát akár 2000 évvel Dzsoser piramisának építése előtt helyezték el. És a piramis külső rétegéről van szó, amelyet később helyreállítottak. Lehet, hogy a „szíve” sokkal régebbi.------
Ki építette azokat és más építményeket, amelyeket általában „egyiptominak” nevezünk? Biztosan nem az általunk ismert "egyiptomiak"...
A Carl Sagan Intézet igazgatója szerint 5-10 éven belül rátalálhatunk a földönkívüli életre-----
A földönkívüli intelligencia keresését célzó tudományág (SETI) egyik legjelesebb képviselője a héten azt nyilatkozta a brit Telegraph lapnak, hogy az emberiség minden korábbinál közelebb áll ahhoz, hogy élet jeleit észlelje egy idegen bolygón, és ez elsősorban a James Webb űrtávcsőnek (JWST) köszönhető.-------
Lisa Kaltenegger, a Cornell Egyetemen működő Carl Sagan Intézet igazgatója szerint a 2021 decemberében útnak indított teleszkópot biológiai jelek, például élőlények által előállított metángáz észlelésére is tervezték, aminek köszönhetően a világűr felfedezésének aranykorába léptünk, és „idegen világok ezrei sorakoznak előttünk, amiket immár vizsgálni is tudunk”.--------
A kutató – sok más pályatársával együtt – a Trappist–1 nevű vörös törpe csillagot övező bolygórendszert tartja a legizgalmasabbnak, a mindössze 40 fényév távolságban található rendszerről ugyanis azt tartják, hogy vizet és potenciálisan életet rejthet – a rendszerben több bolygó is az úgynevezett lakható zónában van, ami lehetővé teszi, hogy folyékony víz alakuljon ki rajtuk.
A MÁSODIK FÖLD-----Már hivatalos: megtalálták a második Földet! Gyönyörű, és közel van
Földhöz hasonló bolygót fedeztek fel a Naphoz legközelebbi csillag, a Proxima Centauri, a Kentaur csillagkép vörös törpéje körül – közölték tudósok szerdán a Nature című tudományos folyóiratban.----------
Az asztrofizikusok szerint a Proxima b nevű exobolygó (Naprendszeren kívüli bolygó) olyan távolságra kering napjától, hogy felszínén folyékony halmazállapotú víz is előfordulhat, ami fontos feltétele az élet keletkezésének.--------
Soha ilyen közelségben nem bukkantak még a kutatók egy lehetséges második Földre!
A Proxima b lehet az első exobolygó, amelyet az ember is felkeres, haegyszer meglesz hozzá a technológia- közölte az AFP-vel a kutatók egyike, Julien Morin. A déli égbolton látható Proxima Centauri 4,24 fényévnyi távolságával a Nap legközelebbi csillagszomszédja.--------
Azt még nem tudni, pontosan milyen körülmények uralkodnak a bolygón, ez az animáció csak művészi elképzelés:
A MINDENSÉG SZERELME
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a hang, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagara várt még...
lassan, tompán, mélyéböl remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások...
Én nem kutattalak, mint csillagász az égen
egy új csillagot.-----------
Matematikával, képlettel, logikával
számítva ki, hogy másutt sehol, csak ott lehetsz,
csak ott vagy, ott, az idők kezdetétől,
társak között, még láthatatlanul.
Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt...------------
És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,
de még csak reszketés, sejtelem
voltál te is, voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,---------
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez az értelem kevés,
és nem oly céltudatos a megismerés, az elhatározás,
mint az órával mérhető idő,
s az órával mérhető elektromosság.
És mégis tudtalak,
fölfogtalak és vártalak,
tudtalak léttelenül,
mert kezdetben közös volt minden elem,
mert kezdetben én is a csönd virága voltam,
mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,
kezdetben csak a vágy volt,
ahonnan fölszabadultál...
NEKED ADOM A LELKEM.
Csendes az éj,az égen ezer Csillag,
a Hold égi utján felfelé ballag.
Telt arca fentről mosolyog,
benéz az ablakon,szeme ránk ragyog...---------
Hűvös az éj,gyere bújj ide mellém,
én vigyázom álmod ezen az estén !
Csendes már minden,a nappal véget ért,
helyét az estnek adta,aludni tért...------------
Bújj ide hozzám,és hunyd le a szemed,
felejts el mindent,én fogom a kezed.
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
feltárom előtted Lelkem kapuját...-----------
Valahol messze,egy Manó útra kel,
s az Éj-tündér most csak nekünk énekel.
Hallgasd csak Kedves,milyen szép ez a hang,
hallod már Te is,hogy cseng a kis harang...?----------
Hát hunyd le szemed és Te is láthatod,
az előttünk nyíló mesés világot,
ahol ezer csoda és varázslat vár,
szoríts magadhoz,gyere,induljunk már...---------
Nézd csak,ez az a hely,ahol minden más,
itt nincs Rossz,nincs Harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget...a Vágyak-Birodalma,
Lelkemnek mélye,az álmok világa...------------
Ez az a hely,amit magamban hordok,
ha Rád gondolok,mindig itt vagyok.
Együtt Veled...mert Rólad szól az álmom,
Tenálad fontosabb nincs e világon...!--------
Senki más nem látja,nem ismerheti,
álmaim kapuját fel nem törheti.
Mások előtt e helyet zárva tartom,
és a kulcsát most Teneked átadom...------------
Lesz majd egy Hang,mely mindent megmutat,
segít Neked,hogy megtaláld az utat,
ami elvezet Téged a Lelkemhez.
Csak gondolj rám,szoríts a szívedhez...!----------
Mert Te vagy az,kiről annyit álmodtam...
e mesés világot,Neked alkottam...!
ZÖLD RUHÁS LÁNY....
Volt egy férfi, aki nagyon szeretett volna megkapni
egy könyvet, de sehol sem találta meg. Elment egy
antikváriumba, ahol hosszú keresgélés után rátalált
a hőn áhított kötetre. Belelapozott, és feltünt neki,
hogy a könyv volt tulajdonosa, minden oldal mar-
gójára odaírta a saját gondolatait. Nagyon megtet-
szettek neki ezek a kommentárok,széljegyzetek, így
elhatározta, hogy megismeri azt,akiből ilyen érzése-
ket váltott ki a könyv története.--------- Egy lány sorai vol-
tak ezek. A cím megszerzése után dobogó szívvel
írta meg első levelét,melyre nemsokára megérkezett
a válasz is. Ezután a levelek jöttek, mentek, levele-
zésük folytatódott. Kölcsönös vonzalom, szeretet,
szerelem szövődött kettejük között. Így találkozót
beszéltek meg. Úgy tervezték, hogy a pályaudvaron
találkoznak, és majd a lány kezében egy szál rózsát
tart. A megbeszélt napon befutott a vonat.--------- A férfi
tekintetével a lányt kereste, de sehol sem látta.
Ekkor elment mellette egy csinos zöldruhás lány.
- Gyere velem egy kávéra! - szólt oda. A férfinek
nagyon tetszett a nő, már indult volna utána, ami-
kor eszébe jutott az a valaki, akivel évek óta le-
velezett és - bár sohasem látta - a lelkét már meg-
szerette. Így nem követte az ismeretlent. Lassan
kiürült a pályaudvar, így szomorú szívvel indult a
kijárat felé, amikor meglátott egy alacsony, ki-
csit kövérkés lányt, kezében egy szál rózsával.
Nézte a lányt, majd odament hozzá, és bemutat-
kozott. Megakarta fogni a kezét és - bár nem
ilyennek képzelte - nagyon megörült neki, át
akarta ölelni.---------- Ekkor megszólalt a lány: - Uram,
én nem tudom miről van szó, egy zöldruhás nő
adta a kezembe a rózsát és azt üzeni, hogy várja
a szemközti kávézóban.
A lány így tette próbára a férfit, hogy valóban a
lelkét szereti, amit megismert, vagy a külsősé-
gek érdeklik. A férfi kiállta a próbát!...
HOGY KI VAGYOK ÉN.......
Hogy ki vagyok én? Nem tudom, csak egy porszem a végtelen úton.. voltam boldog, szálltam az égre fel… s hittem azt, a szívem örökké kell, volt mikor azt hittem, minden így marad, hisz nem láttam mást csak két szemét a csillagos ég alatt. Volt mikor minden összeomlott, mikor azt vettem észre, már csak magányosan kóborolok, megyek, s nem nézek senkire, hisz csak könnyem csordul, le a semmibe. Hisz én aki az élettől mindent megkapott, most én vagyok… kit mindenki elhagyott, s csillogó szemem szép lassan megkopott.--------
Hogy ki vagyok én? Nem tudom, csak egy porszem a végtelen úton. Próbálom összetört cserepeim összeszedni, szívemet a fényben újra melengetni. A fényben járni, és nem vágyni másra, nem vágyni másra csak a pacsirta dalára, andalogni a napfényes réten, hozzád simulni, egy leterített kockás pléden. Fogni a kezed… s nem vágyni másra, csak szíved ütemesen lüktető dalára.--------
Hogy ki vagyok én? Nem tudom, csak egy porszem a végtelen úton. Egy álmodozó lány.. ki nem vágyik semmire… hisz megkaptam mindent, csak nem mentem vele semmire, volt napfény… volt hogy néztem a csillagot.. a csillagot, mely feletted is ugyan úgy ragyogott, nem maradt más csak az emlékezés, egy kép, mely örökké él.---------
Egy álom mely a szívemben ég.. egy álom, mely talán sosem jön el, egy vágy mely éjjelente átölel.
Hogy ki vagyok én? Nem tudom… csak egy porszem a végtelen úton…
Imhotep egy ókori egyiptomi polihisztor volt, aki a Kr.e. 27. században élt, az ókori Egyiptom 3. dinasztiája idején.
Az ókori egyiptomi történelem egyik legfontosabb alakjaként tartják számon.
Imhotep Memphisben, Egyiptomban született ie 2600 körül.
Apja Kanofer nevű építész, anyja Nuit istennő papnője volt.-------
Imhotep korai életútja nincs jól dokumentálva, de úgy gondolják, hogy átfogó oktatásban részesült különböző területeken, beleértve az építészetet, a mérnököt, a matematikát és az orvostudományt.
Imhotep Dzsoser fáraó főépítésze, orvosa és tanácsadója volt (uralkodott i.e. 2650-2575).--------
Nevéhez fűződik a szakkarai lépcsőpiramis megtervezése és megépítése, amely a világ egyik legkorábbi kőépítménye és a gízai piramisok elődje.
Imhotep innovatív tervezése és mérnöki képességei lehetővé tették számára, hogy olyan monumentális építményt alkosson, amely minden korábban építettet felülmúl.--------
Imhotep megtervezte és megépítette a lépcsős piramist, amely egy forradalmi építmény volt, amely a piramisok koncepcióját az egyszerű mastabákból hatalmas, tornyos emlékművekké változtatta.
Imhotep képzett orvos volt, aki számos orvosi szöveget írt, köztük az "Edwin Smith papiruszt", amely a legrégebbi ismert sebészeti értekezést tartalmazza.--------
Imhotep matematikus volt, aki kifejlesztett egy geometriai és aritmetikai rendszert, amely lehetővé tette számára, hogy kiszámítsa az összetett alakzatok területét és térfogatát.
Imhotep mérnöki szakértelme lehetővé tette számára, hogy bonyolult öntözőrendszereket, templomokat és egyéb építményeket tervezzen és építsen.
Imhotep költő és író volt, aki himnuszokat, verseket és más irodalmi műveket komponált.--------
Imhotep öröksége messze túlmutat saját életén.
Az ókori egyiptomiak istenítették, a bölcsesség, az építészet és az orvostudomány isteneként imádták.--------
Innovatív tervei és mérnöki készségei befolyásolták az ókori egyiptomi építészet fejlődését, és orvosi szövegei évszázadokon át hatást gyakoroltak.
Imhotepet ma az emberi történelem egyik legnagyobb elméjeként ünneplik, és munkái továbbra is csodálatra és félelemmel töltenek el bennünket.
Öreg és magányos vagyok, azt hittem, hogy egy kutya kitölti az életemet.
FIDO KUTYUS Az utcán találtam, koszosnak, éhesnek, simogattam, félelem nélkül követett.
Most ő a kutyám, én vagyok a gazdája.
Beszélek vele, ő kéznyalással válaszol nekem.--------
"Fido holnap nem lesz mit enni, vége a nyugdíjnak, várnunk kell!".
Elérkezik az az áldott nap, sorban, a többi nyugdíjassal, az idő által összetört librettóval, szorosan a kezemben, kivárom a soromat. Fido boldogan remeg.--------
Tudja, hogy ma többet és egy kicsit jobban fogunk enni.
Már tél van. Tűz nélkül hideg a házam. Közel van és melegít. A tavasz kezdete a napnak köszönetet mondva egyesül, míg szívemből egy ima születik: "Köszönjük Uram, hogy megalkottad a kutyát." 🐾🕊️💞
SUGÁROZZ!
Küldj egy mosolyt fel az égre,
Mert a nap tovább küldi az emberiségnek.
Mosolyod borítson be minden lelket,
A szivárvány színei ragyogjon be Téged.
Sugározd a szeretet fényét,
Szívből áradó melegségét.
Sugározd a boldogság erejét,
Küld el mindenkinek ezt az ereklyét.--------
Sugározd a szeretet szíved mélyébe,
A boldogság járja át minden testrészed.
Örömödben kiálts fel az égre,
Hogy mindenki hallja,boldog vagy végre.
REMÉLNI
...Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek vagy, ha engem nem szeretnek. Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól. Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek és sok embert el kell engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám.--------- Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam mikor kell harcolni s félre állni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek és csak a jó emlékeket őrizzem meg.--------Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok és a múltam, ott kell lenniük. Gyönyörű hegek. Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni...
Ankhsunamun Egyiptom királynője volt a 18. dinasztia idején, ie 1324-1321 körül.
Ehnaton fáraó és Nefertiti királynő lánya, valamint Tutanhamon fáraó féltestvére és felesége volt.
Úgy tartják, Ankhsunamun jelentős szerepet játszott az egyiptomi politikában az Amarna-korszak és Ay fáraó uralkodása közötti átmeneti időszakban.
Tutanhamon halála után úgy gondolják, hogy megkísérelte megszerezni a trónt azzal, hogy feleségül vette Ay-t, aki erős tanácsadó és vezír volt.
Ankhsunamun arról is híres, hogy lehetséges kapcsolatban áll a legendás Nefertiti királynővel, aki az anyja volt.
Egyes elméletek azt sugallják, hogy Ankhsunamun és Nefertiti ugyanaz a személy lehetett, vagy hogy Ankhsunamun átvette anyja személyazonosságát és szerepét Nefertiti eltűnése vagy halála után.--------
Az egyiptomi történelemben betöltött jelentős szerepe ellenére Ankhsunamun továbbra is rejtély marad, életével és uralkodásával kapcsolatban pedig továbbra is viták és találgatások témája a történészek és egyiptológusok körében.---------
Nevének jelentése az ókori egyiptomi nyelven: „Élete Amuné”, ami azt tükrözi, hogy az ő idejében újra hangsúlyt kapott Amun isten.
Valószínűleg Akhetaten városában született, amelyet apja Ehnaton alapított.
Diplomáciai levelezésben lehetett I. Suppiluliuma hettita királlyal, aki "Egyiptom királyának lányaként" emlegette.---------
Összességében Ankhsunamun története lenyűgöző bepillantást nyújt az ókori egyiptomi politika és a királyi intrikák összetett és gyakran titokzatos világába.
Unokám egyik barátjától "vettem" egy mókusbébit...egy nagy szél-eső vihar után talált rá. Eladta egy másik barátjának, de rávettem, hogy adja el nekem... nem akartam, hogy a tizenéves fiúk esetleg bántsák a kis srácot.
Egy szép puha takarót tettem az egyik újrafelhasználható élelmiszeres zacskóba...feljött a tetejére pisilni vagy kakilni...fecskendővel etetem kecsketejjel...tudtam az aspirációs problémát, miközben gazdálkodtam. sok éven át bárányt nevelni a piac számára.------ Körbevezettem a házban, és felakasztottam egy ajtóra vagy a fiók kilincsére, ahol voltam... azt hittem, 12 hetes... de még csak 6 hetes... az unokám útmutatási tanácsadójának volt egy barátja aki Mókusrehaber volt...néhány várossal arrébb! Rögtön felhívta, és indultunk...egy héttel más korú volt! Egy kis farmon élt...szerette az új testvéreit!! Amikor a szabadulásra készülődtek, egy nagy ketrecbe zárták őket az erdő szélén...majd amikor hozzászoktak. ..nyitva hagyta az ajtót... mindig kaptak ennivalót, mivel késő nyári alom volt... végül abbahagyták a ketrecben való alvást, de napi 2/3-szor visszajöttek enni... az első télen, mivel ezeknek a fiataloknak nem volt idejük diót és élelmet elásni a télre.------ Annyira hálás voltam neki, hogy csak egy vad Mókus lehetett... pedig szívesen megtartottam volna!!
Ma örökbe fogadtam egy embert...
"Megszakadt a szívem, amikor ilyen magányosnak és zavartnak láttam őt. Hirtelen megláttam vizes szemeit, ahogy az enyémbe nézett. Ezért teljes erőmből ugattam, és utána mentem, követve házról házra. Végül elég közel kerültem hogy megérintse az orrommal a kezét. A férfi elmosolyodott, és éreztem, hogy hideg szíve felmelegszik.--------
Közelebb léptem az arcához, és éreztem, hogy folyni kezdenek a könnyei. Ránéztem mire ő egy gyönyörű mosollyal válaszolt. Izgatottan ugrottam az ölébe, megígértem, hogy jól leszek, örökké szeretni fogom, és soha nem hagyom el. Milyen szerencse, hogy elment ott, ahol én voltam, és így találkozhattunk. Én is szerencsésnek éreztem magam.-------
Annyi ember járt már ott, de csak ő, csak ő nézett rám. Örülök, hogy döntött, és hogy meg tudtam menteni az életét.
Örökbe fogadtam egy embert."
HULLÓ CSILLAG
Álmomban önmagamat láttam repülve,
hulló csillag fényében szálltam a Földre.
Vágyaim a fénnyel suhantak a mélybe.
Bánatot elfojtó, örök sötétségbe.-------
Míg zuhantam, csak egy pillanatot kértem:
A Boldogság istene jöjjön el értem,
lássam, egy villanás szikrázó fényében,
mi az, mi elkerült egész életemben.-------
Simítson jó áldást elfáradt lelkemre,
söpörje könnyemet az üres éterbe.
Vigyen magával az öröm szigetére,
röpítsen magasra, messzi végtelenbe.-------
Szépen szálltam egyedül, térben lebegve,
- nem kaptam áldást elrontott életemre.
Boldogság istene elkerült engemet,
- talán nem is hallotta könyörgésemet.-------
Amíg röpültem, a sok emlék kísértett,
már majd' becsaptak a boldognak hitt évek.
Ölelő karok, kedves, szép ígéretek,
mosolyok, csókok, vágyak, el nem ért tervek...-------
Lázas szenvedély vakított, míg elhittem,
eljött végre az örök boldogság értem.
De hamis álmom fátylát a szél letépte,
s egyedül zuhantam az ismeretlenbe.-------
Hű társam, a magány kísért végig engem,
álmomban is vigyázott rám, ott volt velem.
Véle osztottam meg minden töprengésem,
ő volt, ki letörölte a hulló könnyem.-------
Csöndes áldást adott - semmit nem kért érte,
hallgatott, s közben csak bús dalát zenélte.
Együtt leszünk mi már álomból ébredve,
kezét szorítom, s ölelem őt, szeretve.
DIPLOMA- IGEN VAGY NEM?
Sokan azt mondják pénzkidobás, tele az ország diplomás munkanélkülivel...
Vagy: érettségivel is van állásom, minek akkor a diploma...
Ismerős? Szerintem sok embernek az lehet.-----
Még mielőtt bárki megvádolna, nem dolgozom a felsőoktatásban, és egyik főiskolának sem akarok/szeretnék reklámot csinálni. Egyszerűen csak szeretném leírni, hogy én miként látom a felsőoktatás szükségességét, avagy hiányát ma Magyarországon.
Persze nálam sem ment egyről a kettőre. Valószínűleg nem én vagyok, és nem is én leszek az első, aki az érettségi után úgy gondolja soha többet iskolapadot! Nálam sem volt ez másképp. Ma már tudom, nem tettem helyesen. Persze az érettségit és a főiskolai éveket összekötő "hintapalintában" voltak nagyon szép éveim.-------
Sokat utaztam, jó munkahelyem volt, de valahogy úgy éreztem, többre vagyok hivatott.------
Huszonhét évesen szántam rá magam a továbbtanulásra. Szülői presszió nem volt, csak nagyon örültek, hogy végre elszánom magam. A máig is nagyon divatos kommunikáció szakot választottam egy budapesti főiskolán. A nyílt napon elmondta egy volt hallgató, amit én is átéltem ezután: "Nagyon jó volt idejárni, jó tantárgyak, jó tanárok, jó közösségi élet, de a vizsgaidőszakok húzósak lesznek".-------
Gondolom, nem mondok ezzel újat, hiszen ez valószínűleg minden iskolában így van, legalábbis ami a vizsgaidőszakot illeti. Jó kis osztály jött össze, és amitől féltem, hogy rengeteg újgazdag, elkényeztetett fiú/lány lesz, nem igazolódott be. Legalábbis nem levelező tagozaton. (Nappalin annál inkább).-------
Sem általánosban, sem középiskolában soha olyan jó osztályközösségünk nem volt, mint egy - ki gondolta volna - levelező rendszerű főiskolai képzésben. Tudnék erről napestig írni, de nem cifrázom. Egyszerűen: tök jó volt.-------
A három év eltelt gyorsan, közeledett a vége, és a mindent eldöntő vizsga, amitől - most már bátran állíthatom - legalább annyira félünk akkor ott, mint az érettségitől a középiskolában. Mint akkor is, most is kiderült azonban, hogy hacsak az ember le nem lövi a vizsgabiztost, nem valószínű, hogy megbuktatják. Ettől függetlenül, tanulni kell. Sokat.--------
Igazából fogalmam sincsen, hogy az államvizsga drukkja összehasonlítható-e mással? Tulajdonképpen minden vizsgától félünk. Ez azonban mégis más: az embernek felnőtt élete lesz! A szó mindenféle értelmében.--------
Az államvizsgán egy hallgató kb. öt percig vizsgázik, és bátran állíthatom, hogy ebben az öt percben tényleg nem tudjuk, hol is vagyunk valójában. Magunk előtt öt fejet látunk, miközben magassarkú cipőben, nejlonharisnyában, vagy a fiúk öltönyben-nyakkendőben "küzdenek".--------
Aztán a bizottság megköszöni, és következik az újabb idegtépő várakozás a végéig, mikor már mindenki felelt, és megtudjuk, hogy diplomások lettünk-e vagy sem.-------
Felemelő érzés, mikor a jó hírt - melyre legkevesebb három évet vártunk, kifizettünk egy csomó pénzt, éjszakákat és nappalokat tanultunk át, és sokszor nevettünk vagy sírtunk egy-egy zh. vagy év végi vizsga sikeressége vagy sikertelensége láttán - megtudjuk.-------
Hazudnék, ha azt írnám, nem voltak éjszakai tanulások, sírások, nevetések... Vagy nem voltak olyanok, amikor legszívesebben feladtuk volna.-
Aztán újabb erőt és energiát kapunk, hogy honnan nem tudom, és rájöttünk, talán megéri.-
A sikeres államvizsga után pedig nem kérdés, hogy MEGÉRTE.
Egyedülállóként szültem
Én amolyan vagány kismamának számítottam, merthogy a terhességem alatt kiderült, hogy apuka biztosan nem lesz, és valahogy mégsem estem kétségbe. Kicsit csodálkozva néztek rám a környékbeliek, hogy még nagy pocakkal is bakancsban és szegecses bőrdzsekiben mászkáltam. Páran összesúgtak a hátam mögött, hogy biztos borzalmas anya leszek így. Azért remélem jól csinálom :)
Egyedülállóként szültem-------
Még a 20-at sem töltöttem be, amikor kiderült, babám lesz. Nem volt tervben, egy friss kapcsolatban voltam, mindössze két hónapja ismertük egymást. Egy pillanatra kicsit megijedtem, hogy most vajon mi lesz. Mert ki akartunk menni külföldre dolgozni, de még az előző munkahelyemen voltam (szerencsére még nem mondtam fel), ahol úgy tudtam, terhesen nem lehet dolgozni, nekem meg fogalmam nem volt róla, hogy ha nem lehet dolgozni, akkor mit lehet csinálni. Megijedtem azért is, mert én nagyon szerettem bulizni, havonta egyszer a legjobb barátnőmmel nyakunkba vettük az országot és mentünk éppen oda, ahová a kedvünk tartotta. Meg hát azért az a két hónap ismeretség az nem sok mindenre elég. Nem azon aggódtam, hogy talán nem is leszünk már sokáig együtt, hanem azon, hogy olyan kevés időnk jutott arra, hogy csak egymásra figyeljünk. De nagy volt a szerelem, és mindketten rajongtunk a gyerekekért, így arra jutottunk, hogy megtartjuk.-------
A szüleim ellenezték, amit meg is értek, hiszen gyakorlatilag mindketten ott laktunk anyukámnál. Én hivatalosan is, a párom meg egyszerűen mindig ott aludt, meg mindig ott voltunk. De megvoltak a nagyon szép terveink, hogy milyen lesz a közös jövő, ő ki is ment külföldre, hogy megkeresse azt, ami ehhez kell. Én is vele tartottam, bár tudtam, hogy nem maradhatok sokáig. De akkor már nagyon nem szívesen mentem. Állandóvá vált a veszekedés, soha semmiben nem voltunk egy véleményen. Egyszer a tettlegességig fajultak a dolgok. Túl sok volt már a rovásán. Nem részletezném, legyen elég annyi, hogy a volt párom egyszerűen a tartozékaként kezelt, nem mint önálló személyt és minősíthetetlenül viselkedett velem folyamatosan.--------
Elkerülhetetlen volt a szakítás.
Egy percig sem bántam, olyan felszabadult lettem, mint előtte nagyon régen. Akkor persze már 5 hónapos terhes voltam, már nem volt visszaút, de nem is akartam. Boldog voltam, hogy anya lehetek és annak is örültem, hogy itthon vagyok, a barátaim és a szüleim is mellettem álltak, mindenki felajánlotta a segítségét. Ettől kezdve a terhességem teljesen normális volt, semmi gond nem volt a világon. Csak az zavart, hogy sokkal fáradékonyabb lettem, de próbáltam élni a megszokott életem, jöttem-mentem, igaz, a bulikat már kihagytam, mert nagyon zavart, hogy nekem le kellett szokni a cigiről, és mások meg vígan pöfékelnek.-------
Néha jött egy-egy telefon vagy ordenáré hangvételű e-mail az extől, de semmi egyéb. Ez így ment egészen 2007 október 26-ig. Akkor arra ébredtem reggel, hogy a terhességem 38. hetének a közepén fájásokat érzek. Nem voltak túl erősek, és igazából nem is zavartak, csak nem voltam benne biztos, hogy mi is ez. Felkeltettem anyukámat, hogy szerinte mi lehet ez. Ő meg csak nézett rám mosolyogva, hogy bizony érkezik a kiscsemete.-------
Emlékszem, szép pénteki nap volt, még ujjatlan ruhában mentem be a kórházba, meg rövidnadrágban, de haza már télikabátban mentünk. A kocsiban még elintéztem pár telefont, le kellett mondanom az aznapi programjaimat, mert persze én minden napra megbeszéltem találkozókat a barátaimmal, nem tudtam ülni a fenekemen :) A kórházba kilenckor érkeztünk meg. Bementünk anyukámmal a szülőszoba folyosójára és szóltam egy nővérkének, hogy szeretném, ha valaki megnézne, mert azt hiszem jön a baba. Rögtön jött is az ügyeletes orvos, a nyomában 8(!) szülész-tanulóval. Bevittek a vizsgálóba, körbeálltak és a doki meg is állapította, hogy már igencsak nyitva van a méhszáj, úgyhogy irány átöltözni hálóingbe, borotválás aztán átkísérnek. Beöntést nem is kaptam már, pedig én szerettem volna, de azt mondták, arra nincs idő. A tanulók majd' kitépték egymás kezéből a borotvát, olyan lelkesek voltak, én meg ezen szórakoztam magamban.--------
Na, átkísértek a szülőszobára és felfektettek a szülőágyra. A szülésznő kérdezgette az adataimat, közben az orvos ezzel szinkronban szintén kérdezett tőlem mindenfélét, és a szülésztanulók is mindenféle instrukciókat adtak, hogy most emeljem a derekam, meg szorítsam össze a kezem, hát csak úgy kapkodtam a fejem...------
Végre minden megvolt, akkor kértem, hogy szóljanak anyukámnak, mert szeretném, ha bent lenne. Egy tanuló kiment érte, utólag anyukám (aki nagyon fiatalos, és gyönyörű szép) elmesélte, hogy háromszor is lement mellette a srác, mire megkérdezte, hogy esetleg nem tudja, hol van a leendő nagymama. Amikor már anyukám is bent volt velem, én a világon semmitől sem véltem, úgy megnyugodtam, hogy bármit csinálhattak volna velem. Egy darabig jól elbeszélgettünk, közben nézték a babát monitoron. Egy óra múlva jött az orvos, hogy megnézze mi van, akkor úgy döntött, hogy burkot repeszt. A magzatvíz nem volt egészen tiszta és a picurka sem akart beékelődni, és még az is gond volt, hogy találtak a gátamnál valami kis apró fertőzést, amit előtte nem láttak, így majdnem császár lett. De aztán a főorvos lejött megnézni, és azt mondta, nem kell ide császár, ezt a babát meg lehet szülni természetesen is. Ettől kezdve az ügyeletes orvos csak velem foglalkozott, nem is láttam lemenni sehová. Nekem nagyon szimpatikus volt, szeretem a fiatal orvosokat, valahogy sokkal lendületesebbek.-------
Kaptam infúzión oxitocint, meg epis érzéstelenítést, de én nem sok hasznát vettem, mert a tolófájásoknál ez nem hatott, ami előtte volt, az meg számomra teljesen kibírható volt. Na de a tolófájások már igen durvák voltak. Kiderült, hogy szegény pici babámnak a nyakára van tekeredve a köldökzsinór, és nem is feküdt jól, Beékelődött a feje, de válla nem vízszintesen, hanem függőlegesen volt, tehát oldalasan akart kijönni. Mit ne mondjak, nagyon fájt, amikor őt forgatták belül, és az volt a legrosszabb, hogy a köldökzsinór miatt hiába nyomtam minden egyes fájásnál teljes erőmből, nem tudott szegény kijönni. Pedig az orvosom állandóan biztatott meg dicsért, hogy milyen nagyon ügyesen nyomok, pedig sokan akik jártak terhestornára, nem csinálják ilyen jól, én meg nem jártam és mégis mennyi erő van bennem. Ha ezt nem mondta volna, én biztos nem bírtam volna ilyen sokáig mindent beleadva nyomni. A végén már így is azt mondtam, hogy nem bírom tovább és valaki csináljon már valamit. Hát csináltak is, a másik orvos, aki ott volt, felpattant mellém az ágyra, és egy akkorát könyökölt a hasamba, hogy azt hittem, nekem most végem, én itt megfulladok és kibeleznek. De abban a pillanatban azt is éreztem, hogy mindjárt szétszakadok alul, ugyanis már a kis feje búbja kint volt az apróságnak, és az nagyon feszített. Mondtam is, hogy most már szedjék ki, mert ez már több a soknál, aztán a következő fájásnál nyomtam egyet és azt éreztem, hogy valami kicsusszan, hallottam a hangot is, hogy valami nyálkás dolog jön ki, és nagyon nagy megkönnyebbülést éreztem.-------
Utána arra emlékszem, hogy anyukám azt mondja lelkendezve, hogy oda nézz, ott a kisbaba! Én mindössze az egyik kis lábát láttam, mert éppen a mérlegre tették rá, és épp csak egy picit sírt, olyan illedelmesen, hogy "na ne aggódjatok, lélegzek, tessék, sírok nektek, de ennyi legyen elég". Az orvos pedig azt mondta, hogy "Nahát, egy kisfiú!", merthogy mindenki azt mondta, hogy lány lesz. Hát néztem egy nagyot, hogy hogyhogy kisfiú, erről eddig nem volt szó, de már mondtam is, hogy akkor lehet beírni, hogy Krisztián. És már adták is oda, egy zöld lepedővel tekerve, ott volt az én csepp kisfiam, még csupa véresen, nyálkásan, de már rám nézett a nagy kék szemeivel és komolyan mondom, amikor azt mondtam neki, hogy "Szia kisbaba, én vagyok az anyukád", akkor mosolygott.--------
Annyira szép volt, pedig elég furcsa kis feje volt, mint egy kis süveg, és egészen olyan volt az arca, mint az apjának amikor mérges, de valami hihetetlen gyönyörű volt. Utána odaadták anyukám kezébe is, aztán elvitték megfigyelni, anyukám meg felhívta apukám,hogy jöjjön be mert megvan a kisember. Összesen két éjszakát töltöttünk a kórházban minden gond nélkül, aztán jöhettünk is haza. Azóta Krisztián már majdnem hét hónapos, nagyon szép, mosolygós és barátságos kisfiú. Az apukája összesen kétszer látta, azóta el is tűnt. Nekünk nem hiányzik, mi így vagyunk egy boldog család.
A BÖLCSÖDE - BESZOKTATÁS
A bölcsőde nem kötelező, mégis sokan választják ezt az intézményt. Legtöbbször anyagi megfontolásból, de van, aki azért, mert látja gyermekén, hogy igényli a hasonló korúak társaságát.------
Sok szülő már előre bebiztosítja a helyet magának, ahol gyermekét majd elhelyezheti, ez a jobb megoldás, hiszen időben kezdődhet a beszoktatási folyamat.-------
A bölcsőde - beszoktatás
Vannak, akik hirtelen határozzák el magukat. Általában ez abból adódik, hogy a szülő nehezebben válik el gyermekétől. A védtelen gyerekek felé sugárzott aggodalom érthető, melyik szülő az, aki nem érez ilyet? Viszont, ha jó előre tájékozódunk ezen intézmények működéséről, az ott dolgozók szakértelméről, talán könnyebb az elválás is.---------
Érdemes előre tájékozódni, hogy lássuk, milyen szokások vannak egy bölcsődében, illetve, hogy elmondhassuk a saját csemeténk milyen gyermek is valójában? Nagyrészt ez fog hozzájárulni ahhoz, hogy a beszoktatós gyermekhez hogyan közelítsen egy gondozónő. Ezek a kezdet előtti ismerkedések elengedhetetlenek a szülő és gondozó közti harmonikus kapcsolathoz is.--------
Fontos hogy a szülő tudja, egy bölcsőde nem a szükséges rossz, hanem egy kölcsönös megoldás arra, hogy ő függetlenebb lehessen, míg gyermeke jó kezekben van.-------
Manapság a bölcsődék sokkal nyitottabban működnek. Nincsenek elvárások a gyermekkel szemben, megtarthatóvá válik az egyéni fejlődés, nem kötelező jellegű, hogy szobatiszta legyen, mire bölcsibe megy és természetes az is, hogy sok gyermek még nem beszél. A jól képzett gondozónő tudja, hogy mindenki a saját ritmusában fejlődik, és ebben segít.-------
Mindenképpen előnyként könyvelhetjük el, hogy a közösség nem lesz számára idegen-ráadásul egy 2-2,5 éves gyermek igényli is hason korúak társaságát-hamarabb tanulja meg, hogy vannak szabályok, korábban áteshet a rettegett gyermekbetegségeken is.--------
A beszoktatás ideje, gyermekünktől függ. Mindenképpen áldozzunk erre időt, hiszen ennek hiánya nagyobb kárt okozhat, mint ami előnyünk származna a bölcsődébe járástól.--------
Eleinte mi magunk is menjünk és maradjunk is ott gyermekünkkel, napról napra távolabb ülve tőle. Engedjük, hogy maga fedezze fel az új közeget és pár nap múlva kerüljünk ki a látótávolságából. Egy-két hét elteltével, már hosszabb időre is magára hagyhatjuk, fokozatosan elérve az ebéd illetve alvásidőt. Fontos, hogy mi magunk elfogadjuk ezt a helyzetet, ne idegeskedjünk, ha sír a gyermek, a legrosszabb pedig az, ha egyenesen vele sírunk. Mindig legyünk vele megnyugtatóak, az otthoni beszélgetéseket és élményeket ne azzal töltsük ki, hogy készítjük a gyermeket a másnapra.--------
Legtöbbször a szülők beleesnek abba a hibába, hogy ajándékokkal halmozzák el a gyermeket, amikor értük mennek. Ez az egyik legrosszabb, amit tehetnek, hiszen így a gyermekben nem az marad meg, hogy ez egy napi feladat, hanem az, hogy ha végigcsinálja a napot, akkor megjutalmazzák.---------
Ha nem sikerül a beszoktatás és nem életbevágóan fontos, hogy gyermekünk beszokjon, valamint máshogy is meg tudjuk oldani a felügyeletet, akkor pedig merjünk lépni ez irányba is!
KÉSÖI TALÁLKOZÁS
Mikor egy emberrel későn találkozol,
s meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz...
s hiányolsz,
úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét...
Jegye más vonatra szól...
Tudod, hogy ő is néz, s elkapott tekintetében,
mintha magával vinné álmaid kulcsát... mindazt, mit vársz.
Úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét...
Hidd el, ki igazán rád vár, ő megtalál.. nem tűnik el.
Időben ott leszel, nem késhetsz, nem késel el... ő rád talál.
Vele találkozol.
S meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz... s hiányolsz.
Úgy tűnik éppen, épp csak egy perc kell, épp csak egy perc,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s megfogja felé nyújtott kezed.
Jegye tiéd mellé szól...
SZERETET
"Gondolataimban kicsit elmerengtem -
Hogy adjak rímet,e nemes érzelemnek?
Ami azt a nevet kapta, mi cseng, és nevet,
Amiért érdemes élni, az a szeretet!------
Nem lehet belőle eleget kapni,
Mert e szép érzelem nem tud kifogyni.
Ne engedd pislákolni, heves lánggal égjen!
Hogy a szíved többé semmitől sem féljen.-------
A félelmet a szeretet űzi ki belőled,
Sötétség, bú, magány, soha nem győzhet.
Mert e nemes érzelemnél nem erősebb semmi,
Szeretettel, lehet nagy csatákat nyerni!--------
Legyél olyan ember minden pillanatban,
Aki szeret mindig tettel, gondolattal.
Nem mindig kell szóval kifejezni,
Öleléssel, csókkal is lehet szeretni.---------
Kit szerethetsz, nincs az korlátozva,
Minden élőlénynek szüksége van arra.
Életet visz a szeretet minden teremtménybe,
Így kerülhetsz a gyűlölet ellen fölénybe.---------
Eltűnik a hideg, kőkemény szíved,
Nem leszel bánatos, komor, és rideg,
Mert a szeretet fel olvasztja lelked,
Igaz boldogságod szeretetben nyerted!
Ezt valószínűleg meg kell osztani, hogy mindannyiunkat emlékeztessen.
Azok számára, akik azt hiszik, hogy Oroszország egészen a világ másik felén van... Körülbelül 55 mérföldre van tőlünk, a Bering-szoros szűk pontján.
Azonban az Alaszka és Oroszország közötti víztömegben, amelyet Bering-szorosként ismernek, két kis sziget található, amelyek Big Diomede és Little Diomede néven ismertek. Elég érdekes, hogy a Big Diomede Oroszország, míg a Little Diomede az Egyesült Államok tulajdona.
A két sziget közötti vízszakasz mindössze 2,5 mérföld széles, és télen valójában befagy, így gyakorlatilag az Egyesült Államokból Oroszországba sétálhat ezen a szezonális tengeri jégen.
A bolygó legmélyebb és legnagyobb természetes kútját Xiaozhai Tiankengnek hívják. Fengjie-ben, Chonqinun községben található, Kína szívében. Ez a csodálatos kút teljesen természetes, 662 méter mélységet ér el, 626 méter hosszú és 537 méter szélességű. De ami a legszembetűnőbb, nem csak a méretei vagy a szinte függőleges falai, hanem az élet felrobbanása, aminek otthont ad.----
Xiaozhai Tiankeng az, amit a geológusok víznyelőnek vagy víznyelőnek neveznek, a föld depressziója, amelyet többek között a víz hatására generáltak. Ebben az esetben egy barlang tetején alakult ki, ahol egy összesen 8,5 kilométeres földalatti folyó ad otthont, és egy látványos vízesésbe folyik. Hatalmas mérete teszi a maga fajtájává, tiankengként ismert víznyelővé, a világ legnagyobb és legmélyebbé.
Xiaozhai Tiankeng méretén kívül lenyűgözi a benne rejlő biológiai sokféleséget. Bázisa olyan nagy, hogy közel 1300 növényfajnak, például ginkgónak és vadállatoknak ad otthont. A legelbűvölőbb „bérlők” közül, akik földalatti erdejükben sétálnak, kiemelkedik a ködpárduc (Neofelis nebulosa), egy összetéveszthetetlen szőrmacska, amely 1,1 méteres, általában fákon pihen.-------
Ez a tiankeng egy hatalmas, 280 km2-es karsztos területen fekszik, amelyet mészkő alkotott. Szakértők szerint az 511 és 662 méter mély víznyelő az elmúlt 128 000 évben alakot öltött. Története nagy részében, amíg a barlang teteje be nem omlott, hatalmas földalatti barlang volt. Vannak még más figyelemre méltó méretű tiankengek is, például a Dashiwei, amelyek Kínában találhatóak. Érdekes módon, mérete ellenére Xiaozhai Tiankeng viszonylag nemrég kezdett el tanulni, bár a helyiek már ősidők óta ismerik.
MULTUNK, JELENÜNK
Hiszem, hogy minden napunk meg volt tervezve még a születésünk előtt.
Isten tudta és pontosan eltervezte, mi fog történni velünk.-------
Mások szerint magunk választottuk, hogy részt veszünk életünk megtervezésében, hogy szembenézhessünk, feldolgozhassuk problémáinkat, levonhassuk a tanulságokat.--------
Egy bizonyos. Múltunk nem véletlen, és nem tévedés. Ott voltunk, ahol lennünk kellett, megéltük a pillanatokat, a szükséges emberek társaságában. Magunkénak tudhatjuk történetünket, annak minden fájdalmával, tévedésével, tragédiájával, örömével, boldogságával együtt. Kizárólag csak a miénk.----------
De ma pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell, a jelen történései között.
Érezd a mát! Szívd magadba az élet szépségeit, a tanulságokat, élvezz ki minden boldog percet, bátran vedd el amit a mai nap kínál neked.
VÁLTOZÁS
Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is… Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy------
a) ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy
b) ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásokban.-------
Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én…?”
