OLD- TIMEY CHRISTMASES. - 1960

Régi-régi karácsonyok Több mint 60 évvel ezelőtti karácsonyok emléke idéződött fel bennem. Nagyon jó emlékezni, ugyanakkor sajnálatos a jelenlegi trend a karácsonnyal kapcsolatban. Régi-régi karácsonyok----- Nézegetem a nagy közösségi portált, és egyre több karácsonnyal kapcsolatos poszt jön szembe. Eszembe jutnak régi-régi karácsonyok, amikor én még kislány voltam, és hittem a Jézuskában.------- A családom hattagú volt, négyen voltunk testvérek és természetesen a szüleink. Én voltam a legfiatalabb négyünk közül, és szomorúan szembesülök ismét a jelennel, hogy már csak ketten vagyunk a nővéremmel a hatból.------- Nálunk a szenteste - már amennyire emlékszem - úgy zajlott, hogy engem, a kicsit, el kellett távolítani otthonról, hogy Anyu, az angyal :) szorgoskodni tudjon. Egyik évben pl. moziba vittek a nagyok 24-én délután. Nagy szó volt ez a hatvanas évek elején. Akkoriban mindig volt hó karácsonykor, tehát a szánkózás is gyakori program volt. Emlékszem a csendre, a hulló hóra, a csípős, füst illatú levegőre, a házak ablakából kiszűrődő fényekre. Leskelődtünk, hátha meglátunk valahol egy feldíszített fát. Mentünk, hógolyóztunk és időnként lepottyant mellettem egy-egy szaloncukor, amit ugye a testvéreim dobtak oda elém. :) Aztán rögtön megmagyarázták, hogy valakinek már viszik a fát az angyalok és biztosan arról pottyant le. Ők az angyalok énekét is hallották, sőt, néha a felettünk elsuhanó angyalt is látták. Nekem sose sikerült se látni, se hallani. :)------- Aztán hazamentünk, s addigra finom illatok lengték be a házat, készült a vacsora, ami hagyományos ételekből állt. Leginkább rántott halra és krumplisalátára emlékszem, valamint a bejglire. Menni kellett fürdeni, majd ünneplőruhát vettünk fel. Az izgalom nőtt, mindenki készülődött. Aztán egyszer csak csengőszó hallatszott, és akkor bemehettünk az első szobába, ahol a zongorán állt a karácsonyfa, és az ágak végén gyertyák égtek. Csak a lobogó lángok világítottak. Álltunk, nyilván tágra nyílt szemmel, néztük a fát, majd Anyu elkezdett énekelni.------- Mi csatlakoztunk hozzá és olyan karácsonyi énekeket énekeltünk, amit a templomban szoktak. Pl. Csendes éj, Pásztorok, A kis Jézus megszületett. Én ezt elég hamar meguntam, és lestem a zongorán lévő ajándékokat s találgattam, vajon melyik az enyém? A fán üvegből készült díszek voltak, és kommersz szaloncukor, alatta azonban mosolygott pár darab narancs, pont annyi, ahányan voltunk. Aztán Anyu elfújta a gyertyákat, boldog karácsonyt kívánt, majd megkaptuk az ajándékunkat. Igen, NEM ajándékainkat! Legtöbbször egy darab ajándék volt fejenként, maximum könyv volt még ráadásnak. Nem volt az az eszetlen halmozás, mint napjainkban.------- Két ajándékra emlékszem kristálytisztán. Az egyik egy nagy, négyszemélyes szánkó volt. Az négyünk ajándéka volt, ráfértünk mindannyian. Másnap a kertben hagytuk, reggelre ellopták. Volt sírás, de mindhiába, azon a télen már nem szánkóztunk.------ A másikhoz meghatározó élmény fűződik. Volt egy nagy faládánk, ami egész évben pihent, csak nyáron volt "szolgálatban", amikor leköltöztünk Balatonfenyvesre. Ilyenkor abba pakolt Anyu sok szükséges holmit és a posta szállította le, mert autónk nem volt, vonattal közlekedtünk.------- A láda az év többi hónapjában amolyan lomos szerepet töltött be. Egyszer, úgy 6-7 éves korom körül turkáltam benne, valami játékhoz hasznosítható dolgot kerestem, és akkor találtam ott a kacatok alatt elrejtve egy hófehér, fekete orrú-szemű szivacs mackót. Az én korosztályom biztosan emlékszik rá. Vékony fehér szivaccsal bevont maci volt, ami idővel persze megsárgult, de nekem akkor ez volt életem nagy álma. Talán a Jézuskának is megírtam az az évi levélben. Izgatottan dugtam vissza a lomok közé, és boldogan vártam a születésnapomat. Azt hittem, arra vették meg nekem. Aztán jött a döbbenet, a felismerés, a csalódás, a gyermekkor vége: a maci karácsonykor ott ült a zongorán, elhozta tehát a Jézuska. A spájzból, a lomos ládából.------- És akkor ott, szenteste összeállt bennem a kép, hogy nem csak képzelődtem mikuláskor, hogy a piros ruhában Anyu van. Becsapva éreztem magam nagyon. Hát ezért tudott rólam mindent pontosan a fehér szakállas! Ettől kezdve más értelmet nyert a karácsony, elveszítette a korábbi varázsát. Pedig mennyire jó volt hinni a csodában!