Tanultunk kisdiákként, később diákként a suliban, majd felnőttként az egyetemen, főiskolán. Nagy erő van abban, ha valaki tudja képezni magát élete végéig. Mondják, hogy: -mindent el lehet venni valakitől, de a tudását azt nem. - A gondolataink megmaradnak, tovább fejleszthetők, ha van bennünk kitartás. Soha ne add fel önmagad fejlesztését, hiszen egyre modernebb világban élünk, gyorsul az idő is, amit tudnunk kell követni.
Kell, hogy legyen mindenkiben annyi energia, hogy amit szeret, vagy amit kell, azt sajátítsa el, és azt a tapasztalatot, amit tud, tudja átadni a következő generációnak. Még nagyanyáink korában volt olyan pl., hogy féltve őrzött recepteket szinte a sírba vitték magukkal, mert akkor efféle volt az élet. Ma már annyi, de annyi recept kering az interneten, öröm látni, hogy sokan igazán szeretik megosztani, amit tudnak, mások örömére is. Hogy hogyan tehetünk szert annyi energiára, ami mindennapos vendég lehet velünk, leírom a Testkontroll című könyv ide illő részét, ami az étkezést illeti:
________________________________________________________________
Tanulni, dolgozni is csak úgy tudunk, ha testünket, lelkünket, szellemünket jó formában tartjuk, és ezek között talán az első helyen áll az étkezés. Tudást csak akkor tudsz birtokolni, ha megvan a kellő energiaszinted, máskülönben gyengének érzed magad vagy fáradtnak. Persze kell sok mozgás, egy kis akarás, tanulni vágyás, és szeretettel kell a feladataidat végezni. Csak akkor lehetsz sikeres.
Aki megszerezte saját maga számára azt a tudást amivel elégedett, akkor is folyton folyvást gyakorolni muszáj, haladni a korral. Ha együtt tudunk lépni a fejlődéssel, miénk a világ. Ezért jó, ha egyre több tapasztalatot gyűjtünk, és unokáink is örülni fognak, ha őket is bevonjuk a gyakorlat megszerzésébe. Egy idő után majd ők fogják visszaadni azt a tudást, amit a nagypapáktól, nagymamáktól tanultak, s amit még saját maguk gyűjtöttek hozzá, a majdani gyerekeiknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése