Csicsi Lopez, a hófehér cicalány december első napjaiban egy szombat délelőtt bukkant fel a házunk körül. Éppen vittem a reggelit a népes macska családnak, amikor a semmiből elő-, majd eltűnt egy fehér szőrgombóc. Apró, rövid lábaival szaporázta lépteit. Már-már kételkedtem, hogy valós-e, amit láttam, amikor újra megmutatta magát.
Horkolondi Dorombina és utódai komótosan eszegettek, amikor a jövevény is odafutott a méretes tálhoz és egy nagy falattal a szájában villámgyorsan elbújt a kartondobozok és egyéb lomok fedezékében.
Ez így ment napokig, mondhatni hetekig. A Lopez (lop ez) nevet ezért kapta tőlem.
Bármennyire szerettem volna, nem tudtam a bizalmába férkőzni. Mindent elkövettem...még a hátát sem érinthettem, mert mire hozzáértem volna, köddé vált.
..............................................................
Ma reggel, majdnem két hónappal a megjelenése után, csoda történt. Lopez kisasszony besétált a szándékosan résnyire nyitva hagyott ajtón. Én közben észrevétlen lestem, hogy mit szól ehhez az ismeretlen világhoz.
Ámult, bámult, szaglászott és járatta szemeit körbe-körbe. Felfedezte, hogy a padló egyes sávjai melegebbek. Csicsi Lopez megtalálta a nyarat a télben, elégedetten kinyújtózott és álomba szenderedett. Kis idő múlva hagyta magát megsimogatni és még dorombolt is!!! Kiérdemeltük a hófehér szőrgombóc eddig elérhetetlen bizalmát.
..................................
Dia mesél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése