Tudatosan élni a teljességünket.
Az ókori misztérium nemcsak a szellem kibontakozását tanította, hanem a létezést, a nagy témák megértését, az egyén és a kozmosz közötti egyetemes törvényeket és minden élet összetartozását is.
Az élet egy lüktető körforgás a fény és az árnyék, a szellem és az anyag között. Megtapasztaljuk a ciklusokat, az évszakok változásait, az ellentétes és az egymást kiegészítő erőket, az élet lépéseit – a fény és sötétség, az aktív és passzív, a férfias és nőies, és a nappal és éjszaka erői által.
A „nappal-erő” kibontakozó hatása a téli napforduló idején, karácsonykor kezdődik. A karácsony a szellem megnyilvánulása, az erősödő fény. Napról napra erősebb lesz a fény, a „nappal-erő” segíti a növekedést, és az élet egyre inkább „láthatóvá” válik, egyre inkább „megmutatkozik”. A belső rejtett mag, a gondolatok képességei megvalósulnak.
A nyári napforduló energiái összefogásra, egybegyűlésre, felismerésekre és eredményekre ösztönöznek. Az „éjszaka-erő” az az energia, ami befelé fordulni késztet, visszatekinteni és megnézni azt, amit elértünk. Ez egy erős központosító erő, egy összeolvadó eggyé válás.
A fény a szellem, a sötétség pedig az anyag szimbóluma. A lélek mint fény, kész belépni a látszólagos sötétségbe, hogy kipróbálja magát, tapasztalatokat szerezzen beburkolva magát az anyaggal.
Az ókori egyiptomi vallásokban Aton volt a napisten, aki napközben a sugaraival ragyogott, és segítette a kibontakozást. Éjszaka, a sötétség idején, Thot volt a holdisten, aki megvilágította és kísérte a tudattalan utakat.
A nyugati világban – az individualizált személyiségeivel – sokkal fontosabb a Nap, mint az érzékeny Hold. Hozzá vagyunk szokva, hogy számolunk, összeadunk, és nem engedjük, hogy a Hold-érzetek megzavarjanak minket. Ezzel szemben távol-keleti országokban a Hold tulajdonságait is beépítik a gondolkodásukba. Indiában különösen erős a Hold hangsúlya.
A teljességünkhöz éppúgy szükségünk van a Hold befogadó tulajdonságaira, mint a Nap aktív erejére. De az az illúziónk, hogy az ellentétes energiák nem tudnak egyesülni, mert a Nap és a Hold összeegyeztethetetlen alapelvek.
Azt képzeljük, hogy az ellentétes energiák – az anyag (Hold) és a szellem (Nap), az egyéni gondolatok és az objektív világosság, vagy az anyagi értékek és a finom anyagú létezés között – szemben állnak egymással.
Mégis a testünkben ugyanúgy megvan a szív (Nap) és a has (Hold), mint a fej és az emésztés területe is. Így, ha a fej és a szív gondolatait összekapcsoljuk az ösztönünkkel, megélhetjük a teljes tudatosságot. Mert a tudatosság kibontakozásához szükségünk van a tudattalan bevonására is, szükségünk van „mindkét fényünkre”.
A „gyógyító képességek” eredetileg a lunáris, női, intuitív és együttérző segítséget jelentették. Ám ezt napjainkra a férfias gondolkodásmód, a technológiai és biokémiai orvostudomány egyre inkább megváltoztatta. De az inga ismét mozgásba lendült, és a régi lunáris gyógyító képességek iránti érdeklődés megint növekszik. Tehát jönnek azok az idők, mikor a szoláris vívmányok, a mai orvostudomány tudása és a gyógyítás ősi tudománya össze fog kapcsolódni.
Teljességben élni minden területen, minden síkon, fénnyel minden utunkon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése