EGY HALOTT EMLÉKÉRE!Beléptem a szobába, könny hullt arcomon,
Ez csak fájdalom, tiszta fájdalom.
Nézni azt, ami elmúlt, elveszett,
Szinte megölték ezzel lelkemet.
Már nem ragyognak a díszek, fények,
Belül hideg vagyok, nagyon félek!
Kopott minden szín, nincsenek érzések,
Jajgatnak bennem fájdalmas kérdések.
Miért kellett ennek így lennie, miért velem?
Ennyit érdemlem, ennyi csak az életem?
Hinni akar az ember a jóban vérző szívvel.
Könnycsepp után markoló kézzel...
Forrás: www.poet.hu magyar versek46951943780208_642294820369496230_n.jpg"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése