FAMILY COHESION

A család összetartása, ez volt a legjobb segítség Sokszor omlottam össze az évek, évtizedek alatt. Ilyenkor nagyon nem volt kedvem semmihez, azt hiszem, hogy volt már mindenki közel hasonló helyzetben. Stressz a munkahelyen, egy sikertelen nap, összetorlódnak a feladatok aznapra. Nálam szinte bármi kiváltotta régebben ezt az összeomlást, ilyenkor nem tudtam mit tenni, várni kellett, hogy elmúljon a rosszullétem. Közben a napok jöttek szépen sorban, ahogy az a naptárban meg van írva. Láttam, hogy a körülöttem lévők jókedvűen, vidáman, tele optimizmussal végzik a munkájukat, ki tudnak kapcsolódni, amikor csak akarnak, én meg azt sem tudtam, mihez kezdjek magammal, hogy egy napot végig tudjak élni. Ritkán mozdultam ki itthonról, nem volt senkihez sem kedvem szólni. Éreztem, hogy változtatni kell, vagy ha nem tudok változtatni, keresnem kell valakit, aki mellém áll és segít. A családi légkörben, itthon találtam meg azt a nyugalmat, ami hiányzott. Segítettek akkor is, mikor unták már, hogy mindig csak panaszkodom. Így láttam be idővel, hogy a saját hajamnál fogva kell kihúznom magam a csávából, mert ha nem teszem meg az első lépést, sosem kezdek el gyógyulni. Nagyon hálás vagyok, amiért ilyen szerető családom van. Mindig ott voltak mellettem, és segítettek ráébrednem saját erőmre, ők voltak, akik elindítottak az úton, ahol helyt kell állnom. Igyekszem is azóta lelkesen, hogy vissza tudjak adni valamit abból a sok szeretetből, amit tőlük kaptam. Mindenkinek szüksége van valakire. Senki nem élhet remete módjára, nem így van kitalálva az élet, csak kevesen képesek arra, hogy kizárólag egymagukban, távol a világ zajától éljenek. De nincs is rá szükség, hiszen itt vagyunk egymásnak, fogadjuk el ha valaki segíteni akar, mikor rászorulunk.