Szívemben fájdalom
Forró fülledt az éjszaka, s én aludni vágyom,
De csak álmatlanul forgolódom, elkerül az álom.
A nyitott ablakhoz lépek, bámul rám a sötétség,
Nem ciripel egy tücsök sem, alszik minden szépség.
Valahol a távolba´ egy vonat füttye szól,
Kihalt utcák magányában csak a csönd kóborol.
A hold álmosan egy felhő mögül néz rám,
Kevés csillag ragyog ezen az éjszakán.
A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy érzem, a szerelem csupa keserűség.
Elhagyatva, megcsalva, kifosztottan állok.
Hazug ez a világ, megcsaltak az álmok.
Talán könnyebb lenne, ha gyűlölni tudnálak.
De a magányom szinte üvölt utánad.
S bár még bennem lüktet a megcsalás fájdalma.
Mégis hozzád száll lelkem halk sóhaja.
El kell feledjelek. El kell engedjelek.
Csak az emlékeimben lehetek majd veled.
Viaskodik bennem az ész és az érzelem.
Pedig tudom jól, hogy hazug e szerelem.
A hajnal felváltja a szomorú éjszakát.
S messzire űzi az éjszaka démonát.
Vidám madárdallal köszönti a napot.
Elsápaszt néhány hunyorgó csillagot.
A kelő nap magába csókolja a harmatot,
S ragyogó kékre festi az égboltot.
Elringat a hajnal, s én elálmosodom,
Halott angyalok álmait álmodom...
Kinyitom a szemem. Megszakad az álmom.
PAIN IN MY EYES>Lecsukom, de hiába, tovább nem álmodom.
Pedig visszavágyom az álmok színes mezejére.
Az álombéli szerető lágy ölelésébe.------
Nem rég még valóság volt, mi ma már csak álom,
Forró csókodnak csak emléke él számon.
Nem rég még öleltél, becéztél Kedvesem,
Ma illatodat párnámon hiába keresem.-------
Nélküled kelek, emlékeddel fekszem,
Hiányod sikolya itt lüktet még bennem.
Hazug mosollyal ajkamon hirdetem,
Már nem fáj, már elmúlt a szerelem.-------
Felkelek, arcomra álarcot sminkelek,
Ne lássák, hogy alatta mennyire szenvedek.
Hazudom, hogy vége, s már nem fáj emléked,
Magamnak is hazudom, hogy feledtelek Téged.------
Csak este, ha álomra hajtom le a fejem,
S a tudatom feletti kontrollt elveszítem,
Pillekönnyű szárnyán hozzád repít álmom,
Akkor vallom csak be, az az én világom.--------
Mert ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod,
Hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Üres lelkemben csak néma sóhajok,
És a soha valóra nem váltható álmok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése