2024. január 19., péntek

I WAKE DREAM

Ébren álmodom Azt álmodom, hogy fénynek születtem, Hogy beragyogjak mindent körülöttem. Ott vagyok az anya vajúdásában, Vele, ott várlak a szülõszobában. Mögöttem a sötét foltok elrejtõznek. Tudod, én érintelek meg legelsõnek. Majd megsimogatom szülõanyád arcát, ÉBREN ÁLMODOM---Fáradtságos de boldog mosolyát. Lassan kitárom neked a kék eget, E földön virágzó illatos réteket. Idõvel megmutatom az elsõ betûket, Eléd tárok egy új világot, a könyveket. Majd én a fény az univerzumba hívlak, Kíváncsian velem tartasz s én, bátorítlak. Látod a holdat, a csábító csillagokat, A verõfényes napot, az anyámat. Kézenfogva kísérlek az elsõ megmérettetésre.------ Az elsõ vizsgáidra, az elsõ szerelemre. A csalódásokra, az elsõ eltemetésekre. Ha sírsz, megtörlöm a szemed, Reményt adok, hogy újra kezdhesd.----- S majd, ha eljön a végórád, Ha belefáradsz, ha bevégesztetel, Akkor is csak ott leszek én a fény, Kézen foglak s mienk az ösvény!------ Végül, utóiratként megvallom: Veled együtt éltem és ragyogtam, Szemeidbe magam örökre beloptam, Megerõsödtem, hogy veled együtt bukjam. Én a fény, a bõséges de szerény. Mert lehet észre, sem veszel engem, Sikerült mindent úgy elrendeznem.------ Ebben az álomban nem vagyok más semmi, Csak fény, ki csak veled együtt tud élni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése