LORD, GIVE ME REAL THINGS

URAM ADJ VALÓS DOLGOKAT, ne vesszek el a pixelekben. Add valódi bőr érintését, valódi szem kontaktusát, mindig azt válasszam surrogó képek helyett.------ Add a cipőről lepucolt sár mocskát, hogy kezem műve legyen a tisztaság. Add a kislányom fabr-----ikálta gyurmafigurát, azt érezzék elfásult ujjbegyeim. Add a rendrakás fáradságát és kilátástalanságát a halmozódó űrszemét közönye helyett.----- Add a hasadó répa hersenését, hogy közegellenállásban haladjak előre az ebéd felé.------ Add a pattogó tűz hosszas bámulását, hogy tudjam, nem gombnyomásra születik a sugárzó hő.------ Add az asztaltársaság amorf zsivaját, mindenki külön kis véleményét, tekintetek tétova pásztázását. Add a hasított fa reccsenését, a benne rejlő tűz ígéretét, hogy idővel, száradás múltán napvilágra csalogathassam.------ Add a mindent porig égető naplemente kérlelhetetlenségét és múlékonyságát, hiszen ha most nem nézem, tíz perc múlva már eltűnt mindörökre.------ Add a szavak teléreit, forgassam kezemben e fura kőzeteket, keresve, hol fénylik fel rangrejtett gazdagságuk.----- Add a rád szánt idő teljességét, sűrűségét, mintha lassított filmen vagy mélytengerekben búvárkodva közelítenék hozzád, hagyva időt mindenre, kivárva, míg szólítasz, míg ölelsz, míg jelenléted tömény közeggé sűrűsödik, mígnem beburkolnak ígéreteid, és félreérthetetlenül csírázni kezd a reménység."