ÉRZÉSEK Érzések…. Érzéseket keresek…amik nagyon hiányoznak belőlem, vagy már nagyon régen elfelejtettem mi is az, csak egy üresség… ami körbevesz… csak a levegő, amiben lebegek, de semmi kézzelfogható nincs már bennem… Egy élő halott… létezem, mert itt vagyok, lélegzem, táplálkozom, alszok, pihenek ha elfáradok, gyerekeket nevelek…kiszolgálom a családot, de ennyi? Erről szólna csak az élet? Nem tudom… valahogy másképp gondolkodom… olyan mintha egy darab hiányozna belőlem… De mi?----- Már nagyon régen keresem… valahogy úgy érzem nincs velem minden rendben… mindenem megvan ami kell… és én? Mégsem vagyok boldog! Miért érzem magam olyan üresnek? Mi az, ami hiányzik? Nem lehet szavakkal kifejezni…de még is megpróbálom leírni… azt, amit én keresek…amire a legjobban vágyom, amit a legeslegjobban szeretnék! Csak egy érzés… Egy apró, talán mások számára észre sem vehető gesztus, csak egy pillanat az egész, de lehet, hogy nekem ez a pillantás, ez a bizsergés, ami hiányzik, amire vágyom, ami kell… Érzés? Hogy is fogalmazzam? Amit szeretnék… szállni szeretnék a széllel, dalolni a madarakkal…úszni a mély tengerben,versenyt futni az idővel… és legyőzni…------ Olyan valamire vágyom, ami itt van előttem…de még sem érem el… pedig nyúlok érte, már szinte remegek a gondolattól is… még sem az enyém… pedig nagyon szeretném… egy apró mosoly… egy kis kedvesség… egy pici odafigyelés… és mind itt van előttem… de nem érzem…. valami gátol benne… Miért? Miért nem tudom megfogni? Miért nem lehetek szabad? Pedig most futnék, szaladnék szétnyitott kézzel… feléd, a lelkem érzi, hogy itt vagy és vársz rám…figyelsz, de még sem vagy velem… pedig egyre jobban érzem a szívem vadul kalapál ha rád gondolok, az egész testem bizsereg…. és csak várok…várok… de te még sem jössz, csak messziről figyelsz… Létezel egyáltalán? Vagy csak a gondolatom játszik velem?Miért? Csak ezek a megmagyarázhatatlan dolgok , a miértek, amikre sohasem jön a válasz…pedig csak szét kell nézni…minden ott van előttünk…és még sem látjuk… ezek az érzések… egyre erősebbek lesznek…szinte már fáj, nagyon éget… most lenne jó ha itt lennél… nem csak a távolból figyelnél… mert tudom te is érzed amit én…te is érzed azt a vágyat, hogy megismerj, hogy átölelj,de nem… te nem jössz, állsz és csak némán figyelsz… néha egy-egy apró gesztus, egy pici morzsa ami jut belőled… elteszem az álmaimba, egyszer majdcsak megvalósul… és az álomból valóság lesz… nagyon szeretném…------- Miért nem közeledsz? Már kész vagyok, csak rád várok… már szinte megőrülök attól a tudattól, hogy itt vagy mellettem, és mégsem érinthetlek meg…csak nézlek, csak hallom ahogy beszélsz, és kész… nekem ennyi jut belőled… De ez az érzés, nagyon fáj, mert ha rád gondolok… úgy érzem megint élek, lüktet a vér az ereimben, erősebben ver a szívem… nem kapok levegőt… és nem jön ki hang a torkomon… legszívesebben odabújnék hozzád… de nem tehetem, csak gondolatban játszom veled…hogy milyen lehet veled?Milyen az érintésed? Milyen a csókod…vágyom rád! De Te… ezt észre sem veszed… semmit nem sejtesz, mi zajlik le bennem, mert én nem szólok, néma vagyok… és félek… Ez az ami hiányzik… egy szóval…. a SZERELEM!