Boldogság 50 körül/után... Azt hiszem, hogy mi egymásban találtuk meg azt az örömöt, amit mások oly sok éven át hiába keresnek. Az ismerőseink többsége azt hiszi, hogy ha körülveszi magát csilingelő-bilingelőkkel (ezen a fogyasztói társadalom csodáit értjük), ha elutazik egzotikus tájakra, akkor majd boldog lesz.
Nem! A boldogság önmagunkban rejlik. Amikor belenézek Kedvesem szemébe, megszűnik körülöttünk a világ, és csak azt látom, hogy fokozatosan felderül az arca, minden ráncocskája mosolyog és a szemében egy olyan különleges fény gyúl, amitől elgyengülök. A szemeink hosszú-hosszú időn át képesek beszélgetni egymással, miközben egymást simogatjuk, ahol érjük. Mindez nem heves, inkább nagyon lassú, ahogy az ember kiélvez minden falatot kedvenc ételéből. Természetesen szavakkal nagyon nehéz visszaadni egy érzést, erre talán a költők képesek, akik már annyian és oly sokszor megénekelték ezt!
A mi együtt töltött időnknek a lényege a boldog időtlenség. Van, hogy úgy telik el egy nap, hogy csak azt vesszük észre, hogy ránk esteledett. Nem is tudom, hogy ezeknél az együttléteknél hol kezdődik a szex.
Nekünk minden tetszik egymásban: ahogy a pohárért nyúl, ahogy alszik, önfeledten. A testi szerelem az egymásba tekintetébe olvadástól a beteljesülésig majdnem ugyanaz a jó érzés! Nem tudom megmondani, hogy egy nap alatt hányszor vagyunk egymáséi, mert azt mondhatnám, hogy csak egyszer, de az reggeltől estig tart. Mindent mondhatnék. De mi egymáséi vagyunk akkor is, amikor nem vagyunk közel egymáshoz! Mi az együtt töltött idő közben jókat beszélgetünk, becézgetjük egymást és örülünk, örülünk, örülünk. Mi soha nem kíváncsiskodunk egymás dolgai iránt, így aztán legbensőbb titkainkat is elmondjuk egymásnak. Azért persze mindkettőnknek megvan a saját énje, amit nagy-nagy tiszteletben tartunk. Feltétel nélkül megbízunk egymásban.
Sajnos nem tölthetjük minden egyes napunkat egymást átölelve, de ezek az egybefonódva töltött órák annyi energiát adnak mindkettőnknek, hogy utána megy minden, mint a karikacsapás! Szinte szárnyakat kapunk, jó ötleteink támadnak. Másképp látjuk a világot, amióta egymásra találtunk: nem vesszük észre a sok mocskot magunk körül, csak a szépet. De még az is más színben ragyog. Mindenkit megértünk, mindenkinek megbocsátunk, és belül van a béke.
Azt hiszem, ezt nevezik szerelemnek. ZORIA
2012. június 6., szerda
SZERELEM ÖTVENEN TUL...
Én így érezem... Soha senki ne adja fel. Mindenkit utolér. Az időskori szerelemben az a szép, hogy megtanuljuk egymást jobban "becsülni". Szexben? Mi már mindent tudunk és még semmit nem felejtettünk.
Boldogság 50 körül/után... Azt hiszem, hogy mi egymásban találtuk meg azt az örömöt, amit mások oly sok éven át hiába keresnek. Az ismerőseink többsége azt hiszi, hogy ha körülveszi magát csilingelő-bilingelőkkel (ezen a fogyasztói társadalom csodáit értjük), ha elutazik egzotikus tájakra, akkor majd boldog lesz.
Nem! A boldogság önmagunkban rejlik. Amikor belenézek Kedvesem szemébe, megszűnik körülöttünk a világ, és csak azt látom, hogy fokozatosan felderül az arca, minden ráncocskája mosolyog és a szemében egy olyan különleges fény gyúl, amitől elgyengülök. A szemeink hosszú-hosszú időn át képesek beszélgetni egymással, miközben egymást simogatjuk, ahol érjük. Mindez nem heves, inkább nagyon lassú, ahogy az ember kiélvez minden falatot kedvenc ételéből. Természetesen szavakkal nagyon nehéz visszaadni egy érzést, erre talán a költők képesek, akik már annyian és oly sokszor megénekelték ezt!
A mi együtt töltött időnknek a lényege a boldog időtlenség. Van, hogy úgy telik el egy nap, hogy csak azt vesszük észre, hogy ránk esteledett. Nem is tudom, hogy ezeknél az együttléteknél hol kezdődik a szex.
Nekünk minden tetszik egymásban: ahogy a pohárért nyúl, ahogy alszik, önfeledten. A testi szerelem az egymásba tekintetébe olvadástól a beteljesülésig majdnem ugyanaz a jó érzés! Nem tudom megmondani, hogy egy nap alatt hányszor vagyunk egymáséi, mert azt mondhatnám, hogy csak egyszer, de az reggeltől estig tart. Mindent mondhatnék. De mi egymáséi vagyunk akkor is, amikor nem vagyunk közel egymáshoz! Mi az együtt töltött idő közben jókat beszélgetünk, becézgetjük egymást és örülünk, örülünk, örülünk. Mi soha nem kíváncsiskodunk egymás dolgai iránt, így aztán legbensőbb titkainkat is elmondjuk egymásnak. Azért persze mindkettőnknek megvan a saját énje, amit nagy-nagy tiszteletben tartunk. Feltétel nélkül megbízunk egymásban.
Sajnos nem tölthetjük minden egyes napunkat egymást átölelve, de ezek az egybefonódva töltött órák annyi energiát adnak mindkettőnknek, hogy utána megy minden, mint a karikacsapás! Szinte szárnyakat kapunk, jó ötleteink támadnak. Másképp látjuk a világot, amióta egymásra találtunk: nem vesszük észre a sok mocskot magunk körül, csak a szépet. De még az is más színben ragyog. Mindenkit megértünk, mindenkinek megbocsátunk, és belül van a béke.
Azt hiszem, ezt nevezik szerelemnek. ZORIA
Boldogság 50 körül/után... Azt hiszem, hogy mi egymásban találtuk meg azt az örömöt, amit mások oly sok éven át hiába keresnek. Az ismerőseink többsége azt hiszi, hogy ha körülveszi magát csilingelő-bilingelőkkel (ezen a fogyasztói társadalom csodáit értjük), ha elutazik egzotikus tájakra, akkor majd boldog lesz.
Nem! A boldogság önmagunkban rejlik. Amikor belenézek Kedvesem szemébe, megszűnik körülöttünk a világ, és csak azt látom, hogy fokozatosan felderül az arca, minden ráncocskája mosolyog és a szemében egy olyan különleges fény gyúl, amitől elgyengülök. A szemeink hosszú-hosszú időn át képesek beszélgetni egymással, miközben egymást simogatjuk, ahol érjük. Mindez nem heves, inkább nagyon lassú, ahogy az ember kiélvez minden falatot kedvenc ételéből. Természetesen szavakkal nagyon nehéz visszaadni egy érzést, erre talán a költők képesek, akik már annyian és oly sokszor megénekelték ezt!
A mi együtt töltött időnknek a lényege a boldog időtlenség. Van, hogy úgy telik el egy nap, hogy csak azt vesszük észre, hogy ránk esteledett. Nem is tudom, hogy ezeknél az együttléteknél hol kezdődik a szex.
Nekünk minden tetszik egymásban: ahogy a pohárért nyúl, ahogy alszik, önfeledten. A testi szerelem az egymásba tekintetébe olvadástól a beteljesülésig majdnem ugyanaz a jó érzés! Nem tudom megmondani, hogy egy nap alatt hányszor vagyunk egymáséi, mert azt mondhatnám, hogy csak egyszer, de az reggeltől estig tart. Mindent mondhatnék. De mi egymáséi vagyunk akkor is, amikor nem vagyunk közel egymáshoz! Mi az együtt töltött idő közben jókat beszélgetünk, becézgetjük egymást és örülünk, örülünk, örülünk. Mi soha nem kíváncsiskodunk egymás dolgai iránt, így aztán legbensőbb titkainkat is elmondjuk egymásnak. Azért persze mindkettőnknek megvan a saját énje, amit nagy-nagy tiszteletben tartunk. Feltétel nélkül megbízunk egymásban.
Sajnos nem tölthetjük minden egyes napunkat egymást átölelve, de ezek az egybefonódva töltött órák annyi energiát adnak mindkettőnknek, hogy utána megy minden, mint a karikacsapás! Szinte szárnyakat kapunk, jó ötleteink támadnak. Másképp látjuk a világot, amióta egymásra találtunk: nem vesszük észre a sok mocskot magunk körül, csak a szépet. De még az is más színben ragyog. Mindenkit megértünk, mindenkinek megbocsátunk, és belül van a béke.
Azt hiszem, ezt nevezik szerelemnek. ZORIA
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése