FÖLDRE SZÁLLT ANGYALOK

Azt mondják egy bájos kisgyerekre, hogy valóságos földre szállt angyal… és ki tudja, a nyelv bölcsessége mit takar. Vannak, akik kizárólag a szigorúan vett biológiára hagyatkoznak, ha az élet indulásának csodáját vizsgálják, vannak, akik hiszik, hogy test és lélek együtt indul útnak a születéskor. A testet két kis sejt egyesülése és kódjai építik, de vajon a lélek, ha van, honnan való?… ------- Gyermekeink, attól kezdve, hogy megszületnek, folyamatos tanulás állapotában vannak, tanulják a világot, ahol élünk... de vajon van-e egy olyan világ (dimenzió vagy állapot), amiről inkább ők tanítanak minket, egy olyan "világ", amire az évek során érzékenységünket, ha volt is, már elvesztettük? Mindig is nagyon foglalkoztattak az élet „nem látható” oldalát kutató klasszikus, nagy, ”honnan jöttünk-hová megyünk” kérdések. Tucatszámra olvastam össze ilyen témát érintő irodalmat, sok-sok értékes, elgondolkoztató és néhány kevésbé kiemelkedő, vagy divat-gyanús, kétes hitelű művet halálról, életen-halálon túlról, lélekről, sorsokról. Különösen azok az elbeszélések érintettek meg, melyek erőteljes spirituális, lelki mondanivalót hordoztak valami olyan titokról, amit - úgy tűnik - számunkra a színfalak mögött rejtettek el. A titok fátyla egy-egy epizódra fellebbent olyan emberek, azaz lelkek történetében, akik életük átlagos, megszokott tapasztalatain túl bizonyos események kapcsán különös, természetfeletti tapasztalások, információk részeseivé váltak.------- Az egész história egy délután indult, éppen az ebédlőasztal körül ültünk. A lányom akkor kezdett el visszaemlékezni arra, hogy egy nagy tűzben halt meg valamikor nagyon régen, a fiam pedig egy rémséges halál valósághű leírását adta a polgárháború idejéből. Megdöbbenve hallgattam őket, hiszen akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a gyermekek visszaemlékezhetnek előző életeikre.------- Mégis az általuk elmondottak hihetetlenül valóságosnak tűntek – pontosan ellenőrizhető részletekkel - a közléskor megnyilvánuló érzelmeik is hitelesnek látszottak és abban is biztos voltam, hogy efféléket nem láthattak a tévében és felnőttek beszélgetéseiből sem csipegethették fel. Az anyjuk lévén ebben biztos lehettem.------- A perdöntő bizonyítékot pár nap múlva kaptam meg, amikor észrevettem, hogy az előző életükre való visszaemlékezés hatására hirtelen mindkét gyermekem kigyógyult krónikus betegségéből…” Ilyen különösen olvasmányos és elgondolkodtató könyv volt számomra Carol Bowman Visszatérés a mennyekből című könyve, a családon belüli reinkarnáció eseteiről és egyéb gyermekek által közölt jelenségekről. A szerzőt kétgyermekes anyaként megélt furcsa tapasztalatai indították magyarázatok keresésére.------- Később Carol B. a kisgyermekek feltételezett előző életbeli élményeinek több éves kutatása során találkozott a családon belüli visszatérés eseteivel, ahol egy-egy elhunyt hozzátartozó és későbbi utód személyi-testi jegyeiben megnyilvánuló megdöbbentő hasonlóságok utaltak egy esetleges újraszületésre. Legtöbbször a családtagok hitetlenül és összezavarodva fogadták a jelenséget. --------A szerző így ír erről: „Ezek az esetek drámaian nyilvánították ki előttem a reinkarnáció személyes voltát, valamint azt, mennyire erősen élnek tovább a kapcsolatokban megélt érzések a következő életben is…” A szerzőnő a családon belüli újraszületés történetein túl tematikusan körüljár több különös gyermeki közléssel, tapasztalással foglalkozó jelenséget, olvasmányos stílusban elbeszélt történetekkel alátámasztva.------- E történetek kis főszereplői gyermeknyelven elmesélik, hogyan választották ki szüleiket „ott fenn”, mesélnek arról a helyről, ahonnan jöttek, vagy hogy mit csináltak az anyaméhben, a megszületésük előtt, milyen volt, amikor korábban nagyok voltak, olyan hozzátartozókkal való beszélgetésről szólnak, aki már meghalt.-------- A szülő csak akkor kezd talán gyanakodni, hogy nem átlagos handabanda, kedves mese, amit hall, amikor néhány információ döbbenetes módon valóságosnak bizonyul, annak ellenére, hogy a gyerek nem tudhatott róla. --------Carol B. szerint segít, ha a szülő nem utasítja el gyermeke fura tapasztalatait, mert ennek a - nevezzük - lélekemlékezésnek, jelenségnek gyakran célja van. Elég az elfogadás, ami adott esetben a gyermeknek érzelmi megnyugvást hoz és nem is hozakodik elő többet a történettel.-------- Lenyűgözve olvastam ezeket az összegyűjtött történeteket, mert nem pusztán emberi sorsokról, fájdalomról, örömről írtak, hanem valamiről, ami egy mélyebb, teljesebb nézőpontba helyezve azokat életen és halálon túl is összeköti. Mint egy kirakós játék elemei, a felszínen kusza rendetlenség, s ugyanaz értő kezekben jelentést hordozó képpé áll össze… Az ezekkel és hasonló jelenségekkel foglalkozó tudományok halálon túli életről, bardoról, ún. köztes létről, leszületések láncolatáról, a lélek céljaival még a másvilágon megtervezett életről írnak, a hipotézis szerint földi megtestesüléseink lelkünk fejlődését szolgálják. Történelmi kultúrák szokásaiban, mítoszaiban és hitvilágban is jelen van a másvilágba és újraszületésbe vetett hit, ami a létnek magasabb rendű jelentőséget tulajdonít. --------- Carol B. könyve azért is érdekes számomra, mert gyermeki megnyilvánulásokon keresztül vezet minket a titkok fátyla mögé. A gyermekek még nagyrészt kondicionáltságtól mentesen szemlélik a világot, s elméjükön jobban engedik átszűrődni egy magasabb tudatosság tapasztalatait. Angyalokkal társalognak, születés előtti idejükről mesélnek, látják a meghalt nagypapát, vagy előző életüket, valósággal ott van a mennyei tojáshéj szellemi altestükön. Azóta is izgat, vajon mennyire általános jelenség mindez. Hány családban fordul elő, hogy az édesanya jót derül nyiladozó értelmű gyermeke „fantáziatörténetein”, amik valahogy mégis meglepően bölcsnek tűnnek.-------- Vagy épp halálra rémül gyermeke egy-egy semmilyen élményével nem magyarázható érzelmi reakcióján. Vajon honnan lehet tudni, hogy egy-egy gyermeki megnyilvánulás honnan ered, tanult magatartás, vagy valami, jelen testén, személyiségén túlmutató dolog. Előfordul persze, hogy például erősen ezoterikus beállítottságú anyukák gyermekük viselkedésébe több természetfelettit magyaráznak bele, mint kellene… ---------- Azt hiszem, az a helyes, ha nyitottak vagyunk gyermekeink "hatodik érzékének" tapasztalataira, különös meséire, - némi egészséges racionalitással felvértezve – és örömmel fogadjuk, mint beavatást egy láthatatlan világ titkaiba, anélkül, hogy mindennek túlontúl nagy jelentőséget tulajdonítanánk; és egyszerű, türelmes, segítő szeretettel kísérjük őket kibontakozó kis életútjukon, akár ha az sokadik, akár az egyetlen e földön…