AZ "EMBER"

Ma éjszaka három kutyámmal elmentem meglátogatni Árnyékot(már írtam róla egy nagy farkaskutya). Egész nap esett az eső,minden vizes volt, így gumicsizmát húztam.A kutyáim is alig várták induljunk,láttam mennyire vágynak a határba.A falunkat elhagyva felnéztem a csillagos égre(ami felhőtlen volt) és megláttam a göncöl szekeret a tejút ezernyi csillagát és valami belső boldogság árasztott el.A levegő eső utáni kissé párás,kellemes és oxigéndús volt.A növényeken megcsillantak az eső cseppek,(a kukorica is már combközépig ér) és ezernyi illat terjengett a levegőben.A bodza (és más számos vadvirág) is most virágzik és fehér tányéros virága megvillant a sötétben,(ami látszólagos mert ha az emberi szem megszokja, már nincs is sötét). A kutyáim szőre is vizes volt de nem bánták nagyon élvezték a sok szagot,és előre rohangáltak.Elérkeztünk egy akác erdő széléhez ahol egy régi gyümölcsös elhanyagolt drótkerítése állt.A kutyáim nagyon idegesen és szimatolva csaholva rohantak oda és ott láttam meg a kis őzikét holtan(nem sokáig élvezte az életet) egy régi otthagyott hurokban(a nyakát a rángatástól... hiszen élni szabadulni akart... véresre dörzsölte a drót ). Szeme kifordulva tele üveges fájdalommal és eltorzult arcvonása nehéz haláltusáról tanúskodott.Körülötte minden letaposva,(az őz nyáron jellemzően magányosan, vagy kis családi csoportokban él, például suta a gidáival)az anyja próbálta kiszabadítani de az "EMBER" találékonyabb volt az acél drót nem engedett és végigküzdötte,nézte kicsinye halálát.Nem tudom mi késztet egyeseket a hurkolásra és hogyan élné meg ezt a fájdalmat ha neki is megkötnék a kezét és egy ilyen hurokban végezné.Még a kutyáim is csak nézték és nem nyúltak hozzá,csak érezték a tragédiát, az állat okos. Lekötöttem a hurkot és egy mélyedésbe vittem a kis testet és zöld gallyakkal betemettem(a természet majd elvégzi dolgát). Elgondolkoztam azon mit élhetett át az őz mama tehetetlenségében.Már nem mentünk árnyékhoz kutyáimmal hazajöttem és még most is hatása alatt vagyok a történteknek."Az EMBER GONOSZ, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom".