HÉT FÁTYOLTÁNC..

Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol Nem tudom, hogy honnan származik ez az írás, de megfogott. Különösen igaznak találom a mai világban, ahol a külsőségek egyre fontosabbak a belső értékekkel szemben. „Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezned a lelkét.... Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tiéd. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljes ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van..." Szerintem mi nők tudjuk ezt, de a férfiaknak mindenképpen el kellene olvasnia, hogy jól tudjanak bánni velünk, és ne okozzanak annyi fájdalmat. Persze vannak kivételek, de még ők sem értik mindig a nőket, és nem tudják, hogy a könnyek lehetnek igaziak, és hogy mennyire meg lehet bántani őket, mennyire tudnak szenvedni. A szenvedő nőknek pedig sok erőt és kitartást, és nem vagytok egyedül... LOLA

FÖLDRE SZÁLLT ANGYALOK

Azt mondják egy bájos kisgyerekre, hogy valóságos földre szállt angyal… és ki tudja, a nyelv bölcsessége mit takar. Vannak, akik kizárólag a szigorúan vett biológiára hagyatkoznak, ha az élet indulásának csodáját vizsgálják, vannak, akik hiszik, hogy test és lélek együtt indul útnak a születéskor. A testet két kis sejt egyesülése és kódjai építik, de vajon a lélek, ha van, honnan való?… ------- Gyermekeink, attól kezdve, hogy megszületnek, folyamatos tanulás állapotában vannak, tanulják a világot, ahol élünk... de vajon van-e egy olyan világ (dimenzió vagy állapot), amiről inkább ők tanítanak minket, egy olyan "világ", amire az évek során érzékenységünket, ha volt is, már elvesztettük? Mindig is nagyon foglalkoztattak az élet „nem látható” oldalát kutató klasszikus, nagy, ”honnan jöttünk-hová megyünk” kérdések. Tucatszámra olvastam össze ilyen témát érintő irodalmat, sok-sok értékes, elgondolkoztató és néhány kevésbé kiemelkedő, vagy divat-gyanús, kétes hitelű művet halálról, életen-halálon túlról, lélekről, sorsokról. Különösen azok az elbeszélések érintettek meg, melyek erőteljes spirituális, lelki mondanivalót hordoztak valami olyan titokról, amit - úgy tűnik - számunkra a színfalak mögött rejtettek el. A titok fátyla egy-egy epizódra fellebbent olyan emberek, azaz lelkek történetében, akik életük átlagos, megszokott tapasztalatain túl bizonyos események kapcsán különös, természetfeletti tapasztalások, információk részeseivé váltak.------- Az egész história egy délután indult, éppen az ebédlőasztal körül ültünk. A lányom akkor kezdett el visszaemlékezni arra, hogy egy nagy tűzben halt meg valamikor nagyon régen, a fiam pedig egy rémséges halál valósághű leírását adta a polgárháború idejéből. Megdöbbenve hallgattam őket, hiszen akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a gyermekek visszaemlékezhetnek előző életeikre.------- Mégis az általuk elmondottak hihetetlenül valóságosnak tűntek – pontosan ellenőrizhető részletekkel - a közléskor megnyilvánuló érzelmeik is hitelesnek látszottak és abban is biztos voltam, hogy efféléket nem láthattak a tévében és felnőttek beszélgetéseiből sem csipegethették fel. Az anyjuk lévén ebben biztos lehettem.------- A perdöntő bizonyítékot pár nap múlva kaptam meg, amikor észrevettem, hogy az előző életükre való visszaemlékezés hatására hirtelen mindkét gyermekem kigyógyult krónikus betegségéből…” Ilyen különösen olvasmányos és elgondolkodtató könyv volt számomra Carol Bowman Visszatérés a mennyekből című könyve, a családon belüli reinkarnáció eseteiről és egyéb gyermekek által közölt jelenségekről. A szerzőt kétgyermekes anyaként megélt furcsa tapasztalatai indították magyarázatok keresésére.------- Később Carol B. a kisgyermekek feltételezett előző életbeli élményeinek több éves kutatása során találkozott a családon belüli visszatérés eseteivel, ahol egy-egy elhunyt hozzátartozó és későbbi utód személyi-testi jegyeiben megnyilvánuló megdöbbentő hasonlóságok utaltak egy esetleges újraszületésre. Legtöbbször a családtagok hitetlenül és összezavarodva fogadták a jelenséget. --------A szerző így ír erről: „Ezek az esetek drámaian nyilvánították ki előttem a reinkarnáció személyes voltát, valamint azt, mennyire erősen élnek tovább a kapcsolatokban megélt érzések a következő életben is…” A szerzőnő a családon belüli újraszületés történetein túl tematikusan körüljár több különös gyermeki közléssel, tapasztalással foglalkozó jelenséget, olvasmányos stílusban elbeszélt történetekkel alátámasztva.------- E történetek kis főszereplői gyermeknyelven elmesélik, hogyan választották ki szüleiket „ott fenn”, mesélnek arról a helyről, ahonnan jöttek, vagy hogy mit csináltak az anyaméhben, a megszületésük előtt, milyen volt, amikor korábban nagyok voltak, olyan hozzátartozókkal való beszélgetésről szólnak, aki már meghalt.-------- A szülő csak akkor kezd talán gyanakodni, hogy nem átlagos handabanda, kedves mese, amit hall, amikor néhány információ döbbenetes módon valóságosnak bizonyul, annak ellenére, hogy a gyerek nem tudhatott róla. --------Carol B. szerint segít, ha a szülő nem utasítja el gyermeke fura tapasztalatait, mert ennek a - nevezzük - lélekemlékezésnek, jelenségnek gyakran célja van. Elég az elfogadás, ami adott esetben a gyermeknek érzelmi megnyugvást hoz és nem is hozakodik elő többet a történettel.-------- Lenyűgözve olvastam ezeket az összegyűjtött történeteket, mert nem pusztán emberi sorsokról, fájdalomról, örömről írtak, hanem valamiről, ami egy mélyebb, teljesebb nézőpontba helyezve azokat életen és halálon túl is összeköti. Mint egy kirakós játék elemei, a felszínen kusza rendetlenség, s ugyanaz értő kezekben jelentést hordozó képpé áll össze… Az ezekkel és hasonló jelenségekkel foglalkozó tudományok halálon túli életről, bardoról, ún. köztes létről, leszületések láncolatáról, a lélek céljaival még a másvilágon megtervezett életről írnak, a hipotézis szerint földi megtestesüléseink lelkünk fejlődését szolgálják. Történelmi kultúrák szokásaiban, mítoszaiban és hitvilágban is jelen van a másvilágba és újraszületésbe vetett hit, ami a létnek magasabb rendű jelentőséget tulajdonít. --------- Carol B. könyve azért is érdekes számomra, mert gyermeki megnyilvánulásokon keresztül vezet minket a titkok fátyla mögé. A gyermekek még nagyrészt kondicionáltságtól mentesen szemlélik a világot, s elméjükön jobban engedik átszűrődni egy magasabb tudatosság tapasztalatait. Angyalokkal társalognak, születés előtti idejükről mesélnek, látják a meghalt nagypapát, vagy előző életüket, valósággal ott van a mennyei tojáshéj szellemi altestükön. Azóta is izgat, vajon mennyire általános jelenség mindez. Hány családban fordul elő, hogy az édesanya jót derül nyiladozó értelmű gyermeke „fantáziatörténetein”, amik valahogy mégis meglepően bölcsnek tűnnek.-------- Vagy épp halálra rémül gyermeke egy-egy semmilyen élményével nem magyarázható érzelmi reakcióján. Vajon honnan lehet tudni, hogy egy-egy gyermeki megnyilvánulás honnan ered, tanult magatartás, vagy valami, jelen testén, személyiségén túlmutató dolog. Előfordul persze, hogy például erősen ezoterikus beállítottságú anyukák gyermekük viselkedésébe több természetfelettit magyaráznak bele, mint kellene… ---------- Azt hiszem, az a helyes, ha nyitottak vagyunk gyermekeink "hatodik érzékének" tapasztalataira, különös meséire, - némi egészséges racionalitással felvértezve – és örömmel fogadjuk, mint beavatást egy láthatatlan világ titkaiba, anélkül, hogy mindennek túlontúl nagy jelentőséget tulajdonítanánk; és egyszerű, türelmes, segítő szeretettel kísérjük őket kibontakozó kis életútjukon, akár ha az sokadik, akár az egyetlen e földön…

AGYI INFARKTUS..

A mai nap meglátogattam osztálytársamat(osztálytalálkozó szervezésében)aki sajnos agyi infarktust kapott,a kisvárdai kórházban.Az egyik főnővér sietett segítségemre(köszönettel tartozom kedvességéért,még oda is telefonált az osztályra) mivel nem tudtam melyik osztályon fekszik.A számítógépes rendszer megtalálta és így már megtudtam látogatni.Az osztálytársam aludt finoman megsimogattam a kezét(tudatalattimmal energiát küldtem testén keresztül) és felébredt,szemében azonban már kihunyt az értelem,az agyában hiába kereste arcomat, már nem talált meg emlékeiben.Nem ismert meg. Szomorú hogy pár nappal előtte még beszéltünk és a sors egy pillanat alatt megváltoztatta életét és kiszolgáltatottá tette.A kezelő orvosával is váltottam pár szót,a beteg állapotáról.Ami a legmegdöbbentőbb hogy ez bármelyikünkkel megtörténhet és semmit nem tehetünk ellene.Remélem az osztálytalálkozóra már rendbe jön,addig is szeretet kell küldenünk,hogy átsegítse őt e nehéz időszakon.

A BOLDOGSÁG KÚTJA

Boldogság kútja Létezik egy kút, a boldogság kútja, szeretettel várja, kit hozzá visz útja. Kútjának vize szüntelenül csobog, szomjazók szíve boldogságtól dobog. Ki belőle iszik, az nem szomorkodik, vidáman megy tovább, hívja a délibáb. A boldogság kútját virág veszi körül, vándor, ki arra jár, az életnek örül. Csobogó tiszta víz reménnyel van teli, jámbornak gondját tova hessegeti. Ha utad oda visz, szíved újra hisz... Igyál hűs vizéből, Az Élet nedűjéből! FARKAS ANNA

BIZALOM...

A bizalom olyan dolog, ami ha hiányzik egy kapcsolatból, akkor az nem jó. Akkor szakítani szoktak, vagy összeveszni, vagy egyszerűen csak nem kerülnek közelebbi viszonyba egymással, mert ugye a bizalom nem csak a párkapcsolathoz kell. De hogyan lehet megbízni valakiben? Sokat gondolkoztam ezen, mert szerintem ezt vagy megtanulja az ember gyerekkorában, vagy soha! Én nem tanultam meg, sőt inkább az ellenkezőjét tanították, ezért soha, senkiben nem bízom meg semmilyen formában! Nem azért, mert nem akarok, hanem mert egyszerűen nem megy. Nem bízom a páromban, mert annyiszor csalódtam már, sokszor megbántottak, pedig én csak arra vágytam, hogy szeressenek! Előző barátom rendszeresen hazudozott nekem, ígérgetett, aztán nem tartotta be. Adtam neki még egy esélyt, ő megint ígért és megint nem tartotta be. Ezért is szakítottunk, mert állandóan becsapott. Szakítás után be akarta mocskolni a nevem, úgyhogy most még annyi bizalom sem maradt felé, mint egy ismerősre, akit csak ritkán látok. Még annyi se! Ugyanezt csinálta édesanyám is, mikor kicsi voltam. Ha jó kedve volt szépen beszélt, játszott velem, ha nem, akkor meg minden ok és figyelmeztetés nélkül péppé verte a fejem, meg a tesómét. Sosem lehetett tudni, hogy ha hazajön, akkor mi vár ránk. Verés, vagy simogatás? Nem lehetett bízni benne! Édesapám dettó. Ő nem vert meg minket soha, de ő is csak ígért, és nem tartotta be. Mondta: hazajön délután. Nem jött, csak este, részegen. Emlékszem, hogy mindig vártam, hogy mikor jön már haza. Nagyon apás voltam kiskoromban, ez később megmaradt annyiban, hogy mindig őt vártam haza, de benne is csalódnom kellett. Még így is csalódom benne, hogy már nem lakom otthon. Tavaly amikor jelenlegi páromat szerettem volna bemutatni neki karácsonykor, felhívtam, hogy este megyünk. Gondoltam, majd összekapja magát, felöltözik, megfésülködik stb. de nem. Szétterülve, ittasan, ápolatlanul fogadott minket, mintha nem is érdekelné, hogy ott vagyunk. Az én pofámról meg égett a bőr. Anyám is leégetett, mert nem bír magával, produkálnia kell magát. Úgyhogy megint csak arra a következtetésre kellett jutnom, hogy nem bízhatok bennük még egyetlen napra sem! Akkor sem, ha az karácsonykor van. Idén nem is találkoztam velük ünnepekkor, de még így is csalódnom kellett apámban, mert azért én küldtem üzenetet, de nem válaszolt rá, nem hívott fel se karácsonykor, se újévkor, se névnapomkor! Minden egyes ilyen húzás azt erősíti bennem, hogy nem lehet megbízni senkiben! Testvérem ugyanazt tanulta meg, amit a szüleim űznek: csak és kizárólag magával foglalkozik, csak magáról képes beszélni, egyáltalán nem érdekli, hogy a húgával, vagy mással mi van! Sajnálom, mert hiányzik a testvérem, amikor még nem volt neki ez az ostoba nőszemély. Akkor a mamámnál lakott és örült nekem, emlékszem egyszer amikor már indulni kellett haza, akkor nem akart elengedni, megfogta a kezem, hogy ne menjek már. Most már egyáltalán nem törődik velem, pedig én próbáltam tartani vele a kapcsolatot rendesen. Bizalom kilőve! Nem bízhatok, nem számíthatok a szüleimre, a testvéremre, azokra az emberekre akik általában a legfontosabbak egy ember életében. Mondtam is a páromnak egyszer, hogy jó neki, hogy van akire számítson, szülei, testvére, mert nekem nincs senkim, csak magam. Azt mondta, itt van ő... Meddig? Amíg meg nem un! Mert ez is nagyon divatos mostanában. Mennyit hallani olyan nőkről, akiket megcsal a férjük, cserbenhagy terhesen meg hasonlók. Több barátnőm is így járt, megcsalták őket, hiába szerették a barátjukat és bíztak bennük. Mindezt nem azért írtam le, hogy siránkozzak rajta, hogy nekem milyen rossz, hanem azért, mert keresem a választ arra a kérdésre, hogy hogyan lehet megtanulni a bizalmat? Hogyan lehet úgy élni, hogyha ránézel a párodra, vagy a barátnőre, barátra, akkor nem a bizonytalanságot látod bennük, hanem a támaszt. Hogyan lehet bízni abban, hogy nem fognak becsapni és visszaélni az ember jóindulatával? ÁRVÁCSKA

EGY VASÁRNAPOM...

Tegnap már kora reggel lementem a kertembe a jó harmatos füvet kaszálni,papucsban és éreztem a jó hűvös harmatot lábamon amit a fű masszírozott.Lassan már érik a meggy és a meggyfák alatt kaszáltam le a területet,a meggy szedéskor ne keljen a nagy fűben mászkálni.Majd reggeli és irány Tuzsér végig a töltésen kerékpárral(a hátamon gitárommal).------ A táj kicsit vadregényes hiszen a Tisza mentén erdő és a másik oldalon,kukorica,búza,,repce és fasorok váltják egymást.A töltésen két nyom van ebben kerékpároztam felváltva.A nap már javában sütött de a határban mindig lengedez a szél.Két cross motorozó fiatallal találkoztam akik felverték motorjukkal az idilli tökéletes csendet,megriasztva egy kis csapat őzikét.------Tuzsérhoz érve a töltésnél lévő temetőben megálltam a csapnál felfrissítve,arcomat, combomat(kicseréltem a vizemet is az ivóedényemből ami mindig nálam van kerékpárom tartozéka) és meglátogattam két munkatársam sírját(nyugodjatok békében). ------Itt láttam meg az édesanyát sírva, a 17 éves lánya sírjára hozott virágot akit egy baleset során magához szólított az Úr.Beszélgettünk,mondtam el kell engednie lányát (nagyon szép kislány volt láttam a síremléken a fotóját) amit fájdalmában meg meg simogatott.-----Próbáltam vigasztalni de láttam friss és nagyon mély a seb lelkében.Elköszöntem tőle és tovább folytattam utamat a tuzséri Tiszához.A Tisza part, nyaralókkal és hatalmas fákkal szegélyezett és egy fiatalokból álló csoport főztek bográcsban(halászlevet),kicsit beszélgettünk majd gitároztam nekik(egyikük kihozta gitárját és zenélgettünk).------- Sörözgettek buliztak egy cég dolgozói eltöltenek itt egy hétvégét fiuk lányok vegyesen.-----A víz kellemesen hűvös volt kicsit megmártóztam,majd némi napozás után elindultam be a faluba megnézni a kastélyt.A település csendes volt és jó illatok terjengtek a levegőben,főzték a vasárnapi ebédet.-------Tovább menve a fatelep melletti úton ki érve a komorói útra,találkoztam két kerékpárossal(apa és hatodikos fia,védősisakban ,komoly kerékpárral hátizsákkal sátorral)országos túra keretében, Szegedről indulva Tokajba tartottak.Beszélgetve együtt kerékpároztunk tovább.Az édesapa Szegeden dolgozik és megígérte fiának (a szünidőben,meghatározott terv szerint napi 40-50 kilométert megtéve)kerékpárral végig járják a Tiszát.--------Éjszaka Záhonynál aludtak sátorban.Fényeslitkén keresztül elkísértem őket a dögei út,csatornájáig és elmagyaráztam hogy jutnak el legközelebbi pihenőjükhöz Dombrádhoz.Itt megálltunk pár percre felírta blog címemet és You Tube-os elérhetőségemet(mondtam majd írok róluk is pár sort), megköszönték kedvességem és elköszönve tovább indultak.-------Engem már otthon várt a finom ebéd. Ebéd után kicsit szintetizátoroztam kis szentélyemben a nagy diófa alatt a hűvösön,majd meglátogattam Matild nénit a temetővel szemben.------- Menet közben váltottam pár szót a művelődési ház előtt álló panorámás busz utasaival ,Romániából érkeztek Erdélyből a testvér faluból(tavaly a Litkieket látták vendégül pár napra Erdélyben)négy napra,családoknál voltak elhelyezve(a református egyház szervezésében). Matild néném kint ült a kapuban a hűvösön,három szomszéddal(már 80' fele) és itt elbeszélgettünk három órán keresztül az élet dogairól.-------Vicces történeteimmel(településünkön élt Etelka néni és a férje Lajos bácsi 70 felett és kérdezték"Etelka néném mikor szeretkeztek utoljára..hogy is volt az Lajos tavaly volt vagy azelőtt") megnevettettem őket és sok mindent elmeséltek magukról,fiatalságukról.-------Estére a nagypályán foci meccs volt és éjszakába nyúló mulatsággal(éjfélig),a helyi focicsapat megyei bajnok lett(gratulálok nekik,e szép teljesítményhez). Így telt el egy vasárnapom.Egy kicsi Facebook,levelezés megtekintése ,majd alvás.

KESERÉDES ESKÜVŐSZERVEZÉS

Életem talán legkomolyabb döntése előtt állok. A saját boldogságom helyezem előtérbe, vagy ismét húzzam ki a szüleimet a pácból? Napok óta töprengem a dolgon, és egyszerűen képtelen vagyok dönteni… Alig fél éve komoly döntésre szántam el magam: végleg páromhoz költöztem, és elhatároztuk, összeházasodunk. Szüleimnek épp elég volt a sokkot feldolgozni, miszerint 70 km-re költöztem tőlük, de az örömteli hír valamelyest megnyugtatta őket. Pechemre, ugyanis mindkét oldalról megindult a szervezés, persze a mi tudtunk, és megkérdezésünk nélkül. Ezért úgy döntöttünk, összehívjuk a szülőket egy kupaktanácsra, és tisztázzuk a feltételeket. Az összejövetelen egy váratlan örömteli hírt is bejelentettünk, hisz 2 nappal korábban tudtam meg, hosszú hetek után végre sikerült munkát kapnom. Aztán mindkét oldalról jöttek a „jobbnál-jobb” ötletek, és én teljesen elbizonytalanodtam. Végül felvettük a harcot, és sértődések árán is, de kiharcoltuk, amit szerettünk volna. Szüleim persze ragaszkodtak a kikéréshez, kerti partihoz, szülőhelyemen rendezett lagzihoz, de nagy veszekedések árán megértettem velük, nem arra vágyunk. Igaz, anyagilag nem nagyon tudnak segíteni, így most minden forint megbecsülésre kerül. Akár folytathatnám úgy is, minden lefoglalva, és ölbe tett kézzel várjuk a „Nagy Napot”. Sajnos a sors másképp hozta. Alig kezdtem el dolgozni, mikor egyik délután édesanyám sírva hív: kirúgták. Vagyis közös megegyezéssel megszűnt a munkahelye, felszámolják a céget. Mondtuk neki, hibát követett el, amiért aláírta, de nem hallgatott ránk. Még mindig bízott a volt főnökében. Nem sokkal később apu helye is meginogni látszott, de azóta szerencsére minden visszaállt a régi kerékvágásba. Anyu múlt hónapban többször is telefonált, mert anyagilag nem tudtak rendesen kijönni, így kicsit besegítettem. Pénzt nem akartak elfogadni, ezért a csekkek egy részét fizettem be helyettük. Mint kiderült, 3 bevásárló kártyájuk van, és egy kisebb kölcsön, amelyeken irreálisan magasak a kamatok. Hiába fizették, az adósság nem hogy csökkent, hanem nőtt. Azóta rágódunk párommal, hogyan tudnánk segíteni. Végül nagy döntésre jutottunk: az esküvőre megspórolt pénz egy részét nekik adjuk, majd valamiről lemondunk cserébe. Ezzel a bankot ki tudják hozni nullára, vehetnek fel adósságrendező kölcsönt, melynek a kamata a másikak negyede vagy még kevesebb, visszaadják a pénzt, és mindenki boldog. Azonban időközben kiderült, több hitelt is eltitkoltak előlem. Vagyis édesanyám, hisz ő kezeli a családi kasszát. Az adósságuk meghaladta már a 3 millió forintot. Mindenhol 3 hónapos elmaradásuk van. Immáron nem az a kérdés, a számlákat időben be tudják-e fizetni, hanem a házunk sorsa. 20 évnyi kemény munkájuk válhat a semmivé, korábbi rossz döntés miatt. Most azon rágódunk, az esküvőre félretett pénzünket nekik adjuk-e, mert azzal tudnak ismét egy fél év haladékot szerezni, viszont akkor az összes foglalást buktuk, vagy hagyjam őket egyszer felelősséget vállalni a tetteikért. Akikkel eddig beszélgettem, rengeteg tanácsot adtak. Volt, aki arra biztatott, adjuk nekik a pénzt, hisz a szüleim, és egykor ők segítettek nekem, míg mások azt tanácsolták, hagyjam őket, hisz tapasztaltabbak, érettebbek, és nem nekem kell a tetteik következményét viselni. Most itt vagyok, tanácstalanul, a napok pedig egyre fogynak…MYTRIL

ELENGEDÉS..ÉRZELMI SZABADSÁG

Az elengedés és a változtatás művészete - Érzelmi szabadság Nehéz időket élünk, a napok rohanással, idegeskedéssel telnek, nincs se időnk, se lehetőségünk arra, hogy kicsit megálljunk, esetleg elmenjünk valahová kikapcsolódni, feltöltődni. Sok a stressz, kevés a pénz, szeretethiányunk van, édességbe fojtjuk a bánatunkat, vagy éppen a családtagjainkon vezetjük le a feszültséget... A nehézségek ellenére szeretnéd mégis a legtöbbet kihozni magadból? Úgy, hogy közben jól érzed magad és az egészségednek is jót teszel? Akkor neked szól a cikkem! Érezted már úgy, hogy belefáradtál mindenbe? Én néhány éve jutottam el ebbe az állapotba. Utáltam a körülményeimet, elegem volt az egész világból, de leginkább magammal voltam elégedetlen. Ha a jövőre gondoltam, leginkább sírni volt kedvem. Igyekeztem pozitívan gondolkodni, programozni magamat, de nem ment. Nem tudtam azt mondogatni magamnak, hogy minden rendben, mikor egyáltalán nem volt semmi sem rendben. Ahelyett, hogy jobban éreztem volna magam, még jobban elkeseredtem. Sokat gondolkodtam, hogyan tudnék kilépni ebből az állapotból. Elengedhetsz bármit, ami zavar, nyomaszt, vagy éppen megkeseríti az életedet. Sokszor nehéz felismerni, hogy nem az az egyetlen lehetőségünk, hogy szenvedünk, és várjuk, hogy mikor változtat végre a viselkedésén a másik ember, vagy mikor változnak meg végre a körülmények. Mindig adott a lehetőség, hogy én magam változtassak azon, ahogy az adott eseményt, körülményt megélem. Nem háríthatok minden felelősséget a külvilágra, amikor nekem is módomban áll, hogy jobban érezzem magam. Hogy is várhatom másoktól, hogy boldoggá tegyenek, ha még én magam sem vagyok hajlandó lépéseket tenni a saját boldogságomért? Az elengedés által a saját negatív reakciómat változtatom meg. Valójában tehát csak a hozzáállásom lesz más az adott dologhoz, mégis megoldódik a probléma, hiszen csak az probléma, amit annak élek meg. Azzal, hogy elengedek egy negatív érzelmet, nem másoknak teszek szívességet, hanem saját magamnak, kiszabadítom magam abból a rabszolgaságból, amitől teljesen feleslegesen szenvedek. Tudatalattim az érzelmekkel védeni igyekszik engem, idővel azonban a régi programok elavulnak, és többet ártanak mint használnak, ezért tanácsos őket elengedni és átalakítani. Ma már bizonyított, hogy a kezeletlen stressz számos testi tünet és betegség okozója. A stressz hatására emellett sokszor ésszerűtlenül viselkedünk, amivel ártunk magunknak és másoknak. A stresszreakció eredetileg azért jön létre, hogy képessé tegyen a gyors és hatékony reagálásra. Amikor találkozunk egy vadállattal az erdőben, nagyon hasznos, hogy adrenalin és egyéb stresszhormonok termelődnek a testünkben. Ha azonban folyamatosan stresszhelyzetben vagyunk, ez az állapot kimerít minket, és ahelyett, hogy segítene, aláássa testi és lelki egészségünket. A stressz rendszeresen történő végleges feloldásával azonban komoly lépést teszünk a testi-lelki egészség, és a sikeres élet felé. Sokszor halljuk, főleg amikor megbetegszünk, hogy kerülni kell a stresszhelyzeteket, de ugyan kinek van erre lehetősége? Egyre többen fordulnak tehát az önsegítő, stresszoldó, személyiségfejlesztő módszerek felé, amik abban segítenek, hogy rugalmasabbá, erősebbé, versenyképesebbé váljunk.É.. SZ

ELVESZETT ILLÚZIÓK

Elmúltam 40, és nem mostanság. Valahogy úgy alakult az életem, hogy nem igazán sikerült párra találnom. Alkalmi kapcsolatok, a leghosszabb is tán 3 hónapig tartott. Soha nem éreztem azt, hogy megbecsülnek, igazán NŐNEK tartanak. És azt sem, hogy nem csak a mellem létezik, okos, intelligens nő vagyok. Tavaly ősszel aztán megismerkedtem egy nálam öt évvel fiatalabb férfival. Elvált, két gyerekkel, akiket ő nevel. Már az elején korrektül közölte, hogy egyenlőre nem gondolkozik komoly kapcsolatban. Én mégis vállaltam...Talán abban bíztam, hogy idővel megszeret. Nem így történt, közel fél év után szakított velem. Nem volt "igazi" kapcsolat, de számomra mégis ez volt életem "nagy viszonya". Nagyon fáj, hogy vége, már lassan egy hónapja. Úgy érzem, soha többet nem fogok ilyen férfit találni, akiben ennyire megvolt minden, amit kerestem. Még mindig sokat gondolok rá, és abban bízom, hogy ha más nővel találkozik, úgy fogja érezni, egyik sem mérhető hozzám. Persze ez butaság, ennek vége. Hogyan tudnám elengedni? Leírtam az egész történetünket... Remekül sikerült az este. A bluesfesztiválon elkészítettem életem első riportját. Mint a nagyok: diktafonnal. Na jó, a riportalanynál keresve sem találhattam volna jobbat, és az a néhány deci bor is segített, amiből bátorságot kívántam meríteni. A hangulatot megalapoztam, ki az az őrült, aki ilyenkor haza akar menni?! Irány a kedvenc szórakozóhelyünk. Hátha megjelenik a királyfi fehér lovon, vagy legalább egy elfogadható hímnemű, aki feldobja az estém. Ücsörögtünk a barátosnőmmel, és tovább boroztunk. Végre odajött az asztalunkhoz két pasi. A barátnőm ismerte őket. Az egyik megjegyezte, hogy látott már bennünket a fesztiválon. Nem emlékeztem rájuk, iszonyú az arcmemóriám - ezt közöltem is. Mi aztán bementünk, tovább boroztunk, táncoltunk. Egyre jobb kedvem kerekedett. Közben a barátnőm megemlítette, hogy az egyik illető a kintiek közül nagyon normális ember. Nézzük meg, hátha még itt van. Persze, hogy már nem! Sebaj, érezzük jól magunkat, hisz ezért jöttünk. Néhány nap múlva elmeséltem a történetet a másik barátnőmnek, aki a Retrobüfében pultozott. Kiderült, ő is ismeri a szimpatikus úriembert, ki szokott járni sörözni. Kicsit sokat beszél, de egyébként normálisnak tűnik. Gondoltam, lesz, ami lesz, megkérem Évát, adja át neki üdvözletem. Abban még nincs semmi…. Egy alkalommal aztán épp egyszerre időztünk a Retroban. És küldött nekem egy italt! Meglepődtem, mit ne mondjak. Megköszöntem, gondoltam, az illem úgy diktálja. Aztán mi elmentünk. Egy idő múlva csörgött a telóm, Éva volt. A srác elkérte a számom! Épp kritikus állapotban voltam, a munkahelyem miatt paráztam. De ez a hír feldobott, vagy legalább is elterelte a figyelmem. Vártam a hívását, nem kevés ideig. Semmi…Barátosném szerint csak azért volt szüksége a számomra, hogy közölje, bocs, ő nem akar tőlem semmit, vagyis csak le akart rázni. Ez nagyon rosszul esett, mert nem éreztem úgy, hogy rámásztam volna. Dühöt éreztem, megbántottságot. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy egy másik alkalommal egy asztalhoz kerültünk. Záróra után egy másik szórakozóhelyen tovább folytattuk a beszélgetést. Egyre szimpatikusabbnak találtam. Nagyon jó a humora, és értelmes - manapság egy ilyen férfi ritka, mint a fehér holló. A mai napig megvan az a cigis doboz, amit akkor vettem. És megvan az az öngyújtó is, amit utolsó együttlétünkkor tőle kaptam. Hiába, szentimentális liba vagyok… Hazakísért… Aztán én léptem (megint?): ismerősnek jelöltem a népszerű közösségi oldalon. Írogattunk egymásnak, vagyis inkább én írtam. És végre megtörtént! Találkozót beszéltünk meg, persze a Retroban (ez később sem változott). Tisztáztunk néhány félreértést, és remekül elbeszélgettünk. Aztán csak úgy megtörténtek a dolgok. Felállította a játékszabályokat: nem tervez komoly kapcsolatot, csak érezzük jól magunkat. Ha vállalom, legyen. Egyre szimpatikusabb volt nekem, plusz a barátnőim is győzködtek, hogy 7 év cölibátus után igazán rám férne egy kis „pókhálótalanítás”. A szülinapomkor meghívott magához vacsorázni. Ez melengette kis lelkemet, ilyen velem még nem fordult elő. Roppantul izgultam, remegő térdekkel kopogtattam az ajtón. Én már csak ilyen lökött vagyok… A feszültség lassan oldódott, egyre jobban éreztem magam. És bár azt hittem, ellen tudok állni a kísértésnek, az ágyban kötöttünk ki. Lenyűgözött a figyelmessége… Aztán utána hozzábújni…átölelt, simogatott, fogta a kezem…. Azt hiszem, csak ez után vacsoráztunk. Nem találkoztunk túl sűrűn, de elfogadtam, mert tudtam, a két gyerek, a munka mellett nem sok ideje marad. De amikor találkoztunk, tökéletes volt minden. Készült, takarított, főzött, beszerezte a kedvenc borom - abból is azt, ami az év díjnyertes bora volt. Egyébként meg üzenetek a közösségi oldalon (én írtam, ő válaszolt), sms… Karácsony előtt vittem neki egy angyalkát, hogy vigyázzon rájuk. Nagyon meghatott, hogy feltette a fára, lefényképezte, és elküldte. Nagyon jó volt vele. Mikor együtt voltunk, nagyon figyelmes volt. Szerettem, mikor hozzám ért, szerettem a csókjait… A remegő térdek mindig megvoltak az ajtó előtt, meg üdvözléskor a szemérmes puszi. Pedig legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Valószínűleg hanyatt is esett volna, a súlyomtól meg a meglepetéstől. Nem tettem, mert nem tudtam, mit váltana ki belőle. Hiszen nem járunk együtt, mindig elmondta, hogy ez csak arról szól, hogy érezzük jól magunkat. Egyre fontosabb lett nekem. Egyszer besokalltam, nem bírtam tovább, megpróbáltam kilépni ebből a viszonyból, vagy nem is tudom, miből. Persze visszakoztam, nem bírtam megtenni. Találkoztunk újra. Tisztáztuk, hogy akkor no szex, (no para, haha) csak beszélgetés. A második alkalommal ezt már nem sikerült betartani. De innentől már nem volt olyan, mint régen. Viszont még mindig iszonyú jó volt érezni a testét, az ölelését, a simogatását, fogni a kezét… Utolsó alkalommal már nagyon konkrétan elmondta, hogy ez nem működik köztünk, nem szeret, negatív vagyok, jól elvagyok a pocsolyámban, míg ő küzdő típus. Másnap reggel elnézést kért, és abban maradtunk, józanul mindent megbeszélünk. Én aztán hetekig próbálkoztam, hátha megérzi, mennyire hiányzik, mennyire fontos nekem. És hogy tényleg nem haragszom… Megérezte - egyre hidegebb lett. Elhatároztam, keresek egy albérletet, hátha akkor kicsit többet lehetünk együtt. Lopott órák - pásztorórák…(miért nevezik így?) És azon a napon, mikor meglett az ideális albérlet - épp azon a napon - este lezárta az egészet. Próbáltam nagyon normálisan kommunikálni vele, holott ordítottam volna legszívesebben. Akkor sikerült is kulturáltan viselkednem. Aztán másnap hülye kérdések, még konkrétabb lezárás… Nincs közös jövőnk. És a nagytakarítás hátrányai: napokig egyedül, agyalás. Arra jutottam, hogy már az „érezzük jól magunkat” dolgot sem akarja, mert a szex dettó nem volt jó velem. Teljesen elszálltam, írtam egy hülye üzenetet. Többek közt megkértem, segítsen nekem párt találni, mert a nőiességem kapott néhány kérdőjelet, bizonyítanom kell az ellenkezőjét. És szükségem van az érintésekre, a csókokra… Mikor megírtam, remek ötletnek tűnt, világos volt az egész. Hiszen egyszer épp ő ajánlotta, hogy bemutat az egyik barátjának, a Jóisten is egymásnak teremtett bennünket. Ez akkor nagyon fájt, de mostanra elfogadható volt az ötlet. Természetes volt a reakciója. Nem értettem, meg, hogy nem akart tovább illúziókban ringatni, nem szeret, ő is szeretné megtalálni a Nagy Őt. Korrektül lezárta az egészet, még mielőtt egy harmadik miatt tette volna. És ismét bebizonyítottam, hogy nagyon mások vagyunk, másképp gondolkodunk. Erről szerény személyem úgy vélekedik, hogy pont ezért lettünk volna jó páros. Nekem segített pozitívabban gondolkodni - két tanítványom ennek köszönheti, hogy felvették őket oda, ahová szerették volna. És ő mit kaphatott tőlem? Velem sosem kiabált, nem káromkodott. A „harcai” mellett lehettem volna a biztos háttér. Aki szereti, megnyugtatja…. Az otthon, a biztonság, a „hazavárlak”. De nem szeret, így aztán ez lehetetlen. Nehéz elfogadni, nagyon hiányzik. Ő volt az életemben az első „IGAZI FÉRFI” 40 + év alatt nem semmi eredmény! És mert szeretem, el kell engednem. Igazán szeretném, hogy boldog legyen, megérdemli. Az Angyalka vigyázzon rá és a szeretteire!

MÜNCHEN..üzleti út..

München (bajorul Minga) a legnagyobb német tartomány, Bajorország fővárosa, szabad város. Lélekszámát tekintve Berlin és Hamburg után Németország harmadik, az Európai Unió tizenkettedik legnagyobb városa. München népessége megközelítőleg 1,3 millió fő, agglomerációjával együtt lakossága körülbelül 3 130 000 fő. A városon keresztülfolyik az Isar folyó. Németország egyik gazdasági, közlekedési és kulturális központja, egyike Európa legvirágzóbb városainak. A város mottója: „Die Weltstadt mit Herz” (Világváros, amelynek szíve van). Neve a német Mönch szóból ered, amely magyarul szerzetest jelent, aki a város címerében is megjelenik. A 90’ években két barátommal üzleti tárgyalás célból(500-asSE Mercedes )utaztam Münchenbe, egy ott élő magyar vállalkozó meghívására, közös Német Magyar kft létrehozására. Este indultunk, öltöny nyakkendő bepakolva indulás. Az utat felváltva vezettük végig, egy kicsit szokatlan volt a mercit vezetni ugyanis akkoriban nekem egy kétütemű Wartburgom volt (a jót hamar meglehet szokni). Azt mondta a barátom ez egy automata sebváltós autó itt csak fék és gáz van. Ha véletlenül belelépek a fékbe az Abs, fejre állít bennünket. Nos az autóról egy pár szót, luxusautó gyönyörű rózsafa belső kárpit a műszerfal gyönyörűen világit, sztereo magnó, (oda vissza játszik) kényelmes, a motor szinte hangtalan minden elérhető, precíz német tervezés. A barátom Bécsig ,vezette és itt cseréltünk, ők elaludta(eddig én aludtam) az autópályán eleinte csa140-150 km – sebességgel mentem, ebben az autóban nem érezni a sebességet. A német autópályán ott már240 km-es sebességgel, de csak 150-nek éreztem. Reggelre megérkeztünk, kerestünk egy olcsó Török panziót, itt zuhanyzás átöltözés, München hatalmas gyönyörű, tiszta város. Tíz órára volt megbeszélve az üzleti tárgyalás, Én beültem egy taxiba és angolul kommunikálva érkeztünk meg a címre (a barátom követte a taxit, borravalót akartam adni, a taxis csak nézett ott ez nem divat) Az épület, egy 8 emeletes épület tiszta üveg ,ebből egy teljes szint volt az üzleti partner(magas vékony, jól szituált férfi 30 éve él kint) irodája 3 német titkárnővel. Megbeszéltük az üzlet részleteit, majd üzleti ebéd, ebéd után megnéztük a város egy részét. Megkerestünk egy Fényeslitkeit akinek autókereskedése van a városban(20 éve él kint)vásárlás a Metróba az ő kártyájával tudtunk bemenni, szemük szánk eltátva, (nálunk még csak ,centrum áruház, lengyel piac) én leblokkoltam a hangszereknél osztottam szoroztam és vettem egy Yamaha szintetizátort(billentyűzöm, zongorázom) kipróbáltam ,Bach d moll toccata és fuga templomi orgonán gyönyörűen szólt. Vásárlás után elmentünk, Noi Ulm-ba a falunkból itt dolgozott két lány feketén egy Török panzióban, volt boldogság, örömkönnyek mikor megláttak bennünket. A Török tulajdonos behívott bennünket egy kis szeparéba, hangulatos világítás, halk török zene, szőnyegek, vízipipa,(azok tudtak élni) az egésznek volt egy varázsa gyönyörű felesége,lánya hozta az italt, nagyon barátságos volt. Reggelig énekeltünk mulattunk. Másnap délig alvás, majd elvittük az autót kötelező szervizbe (a barátom kint vette) Este elmentünk egy sztriptíz bárba (nem volt olcsó de nekünk az még új volt) reggel fél ötig, gyönyörűek voltak a lányok (csorgott a nyálunk) másnap délutánig alvás aztán ajándék vásárlás(walkman, görkori, videó, aranykarkötő, hanglemezek stb kijelentkezés és irány haza, a szintit elpakoltuk így sikerült vámmentesen behozni. Végül is szép emlékekkel tértünk haza betekintve a „rothadó kapitalizmusba” ami csodás volt.

A NAGYBANI PIAC BUDAPEST

A sógorom zöldség gyümölcs kereskedéssel foglalkozott és megkért pörgessük meg egy kicsit az üzletet.Utazó táska elő bepakolás pólók rövid nadrágok,katonai terepszínű nadrág,hozzá surranó,baseball terepszínű sapka,többzsebes kommandós mellény.A nyakban egy ezüst (Hells Angels) motoros embléma ezüst láncon. Vonat és irány Szeged.Itt már várt a sógorom.------- Délután elmentünk kisteherautójával,Medgyesegyházára és itt megvettük a dinnyét a termelőtől a földön felrakás és irány éjszaka,Budapest nagybani piac(a piac 30 hektáron terül el,1991nyarán nyílt meg,ez látja el a fővárost zöldséggel,gyümölccsel). Útközben(metál zenét hallgattunk) meg álltunk az M5 -s mellet éjszakai kávézóba egy kávéra, itt már a "Pillangók" kínálták magukat, dumáltam velük miért csinálják és hogy miért nem vesznek egy lakókocsit(mint nyugaton több lány összeáll és ott zajlik az üzlet és a strici aki leveszi a lóvét kizárva)-------A piacra jegyváltás(hosszú lassan araszoló kocsisor)Az első maga az éjszakai élet,büfék tömkelege, sok sok kisteherautó temérdek áruval,dörzsölt kereskedők,ügyeskedők ,pénzzel tömött derékra kötött pénztartóval.Az egész éjszakai biznisznek van egy feeling...je nagyobb nyüzsgés van mint nappal,---------amott egy nő alszik egy Merci tranzporter fülkéjében míg férje kínálja az árut.Odébb hárman kávézgatva termoszból, cigizve beszélgetnek. Amott halk rádió zene ,szunyókálás.Mi is előbb tájékozódtunk kicsit megnéztük a felhozatalt és döntöttünk az ár mellett és vártuk a vevőket,akik már reggel a zöldség boltjukban árulták a portékát többek között a dinnyét.A piacon farkastörvények uralkodnak kint leértékelheted az árudat de bent bizonyos keretek közt kell tartanod mert kiszúrnak és megleckéztetnek.--------A felhozatal óriási azonban sokan rendszeres látogatói a piacnak és már ismerik egymást és az áru származását is.Hamarosan mi is elpasszoltuk az árut,átrakodás a vevő autójába egy áldomás a büfében és már hajnalodik, felváltva vezettünk egyikőnk alszik és irány vissza Szeged nagybani piac.Ez így ment két hétig,fürdés a piac zuhanyzójában,kajálás büfékben,alvás napközben a besötétített klímátlan fülkében(még a t...dön is folyik a víz úgy izzadsz),majd a nyomós kútnál tusolás,koszos fizetős budi.Napközben lazítasz ismerkedel Marcsival a lángossütővel,amott pénzre kártyáznak ,majd éjszakára áru szerzés és irány újra Budapest nagybani...Majd utazás vonattal haza (sógorom még a szezonban marad)rengeteg élménnyel.

AZ "EMBER"

Ma éjszaka három kutyámmal elmentem meglátogatni Árnyékot(már írtam róla egy nagy farkaskutya). Egész nap esett az eső,minden vizes volt, így gumicsizmát húztam.A kutyáim is alig várták induljunk,láttam mennyire vágynak a határba.A falunkat elhagyva felnéztem a csillagos égre(ami felhőtlen volt) és megláttam a göncöl szekeret a tejút ezernyi csillagát és valami belső boldogság árasztott el.A levegő eső utáni kissé párás,kellemes és oxigéndús volt.A növényeken megcsillantak az eső cseppek,(a kukorica is már combközépig ér) és ezernyi illat terjengett a levegőben.A bodza (és más számos vadvirág) is most virágzik és fehér tányéros virága megvillant a sötétben,(ami látszólagos mert ha az emberi szem megszokja, már nincs is sötét). A kutyáim szőre is vizes volt de nem bánták nagyon élvezték a sok szagot,és előre rohangáltak.Elérkeztünk egy akác erdő széléhez ahol egy régi gyümölcsös elhanyagolt drótkerítése állt.A kutyáim nagyon idegesen és szimatolva csaholva rohantak oda és ott láttam meg a kis őzikét holtan(nem sokáig élvezte az életet) egy régi otthagyott hurokban(a nyakát a rángatástól... hiszen élni szabadulni akart... véresre dörzsölte a drót ). Szeme kifordulva tele üveges fájdalommal és eltorzult arcvonása nehéz haláltusáról tanúskodott.Körülötte minden letaposva,(az őz nyáron jellemzően magányosan, vagy kis családi csoportokban él, például suta a gidáival)az anyja próbálta kiszabadítani de az "EMBER" találékonyabb volt az acél drót nem engedett és végigküzdötte,nézte kicsinye halálát.Nem tudom mi késztet egyeseket a hurkolásra és hogyan élné meg ezt a fájdalmat ha neki is megkötnék a kezét és egy ilyen hurokban végezné.Még a kutyáim is csak nézték és nem nyúltak hozzá,csak érezték a tragédiát, az állat okos. Lekötöttem a hurkot és egy mélyedésbe vittem a kis testet és zöld gallyakkal betemettem(a természet majd elvégzi dolgát). Elgondolkoztam azon mit élhetett át az őz mama tehetetlenségében.Már nem mentünk árnyékhoz kutyáimmal hazajöttem és még most is hatása alatt vagyok a történteknek."Az EMBER GONOSZ, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom".

FÉNYESLITKE KERESKEDELMI EGYSÉGEI

Településünkön többféle kereskedelmi egység megtalálható.Van egy internetes használt német bolt.Itt számtalan műszaki cikk és bútor,valamint ezerféle áru megtalálható.Volt már itt gitár de még orgona is. Következő egység a kenyérgyár boltja itt finom frissen sült kenyérrel és pékáruval valamint hentes áru,tejtermék,zöldségáru és még sok minden található.Mellette van egy nyílászáró bolt ahol megrendelésre bármilyen ajtót ablakot ,garázsajtót legyártanak. Településünk központjában van egy kis cukrászda és fagyizó(a fagyisnéni a gyerekek kedvence),finomabbnál finomabb édességgel és 8 féle fagyival. Nagyon sok kisdiák vásárol itt,hiszen itt van az iskola közelében és olcsók az árak. A szerencse is rátalálhat bárkire hiszen lottózónk is van. Van egy 100 forintos boltunk is szintén ezerféle áruval.A vevők bizalommal fordulnak az eladóhoz,aki elbeszélget velük napi problémájukról. Itt a vásárlás nem személytelen hiszen mindenki ismer mindenkit.Ez az összes kereskedelmi egységre boltra igaz. Aztán van a temetősi bolt ez is vegyes árut(több százféle áruval) forgalmaz,a közelben élők itt vásárolnak. Aztán van a Csilla boltja,szintén élelmiszer vegyesbolt,tehát bőséges a választék csak győzzük pénztárcával.Mindenkinek jó vásárlást.

VITA VESZEKEDÉS MEGOLDÁS

"Ne a hangodat emeld fel! Tanulj meg jobban érvelni!" Nyelvtan könyveinkben olvashatjuk, sőt érettségi tételek is szólnak erről a négy betűről. V-I-T-A. Egy érettségi tételben a következőt olvashatjuk a vita definíciójaként: "A vita az érvek ütköztetése, célja a vitapartnerétől eltérő vélemény igazolása, a partner meggyőzése. A vitának van tárgya, szerkezete és legalább két résztvevője eltérő állásponttal. A vita, az érvelés több társadalomtudomány eszköze és témája, pl. politika, retorika, filozófia, etika, jog, kommunikációelmélet, logika, pszichológia, stb. A vitának vannak erkölcsi szabályai, ezt nevezzük vitakultúrának." És a kapcsolatban ez hogy működik? Személy szerint nem igazán vagyok tapasztalt , épp első kapcsolatomat élem immáron több mint egy éve. Előtte is voltak párkapcsolataim, de azok nem tartottak egy-két-három hónapnál tovább. S, hogy miért? Lehetetlen volt megbeszélni a problémákat, leülni, és egymás szemébe nézve elmondani, mi az ami bánt, mi az ami zavar, mi az, ami fáj. Éretlen kisfiúk voltak. Azt hitték, hogy minden kapcsolat rózsaszínfelhős, és nem lesznek problémák, viszont az is benne van a pakliban, hogy nem értem számukra annyit, hogy átbeszéljük a dolgokat. Ez már a múlt, nem számít. A jelen a lényeg, és az, hogy a sok csalódás után egy olyan párt adott nekem a sors, aki mellett mindent meg lehet beszélni, és nincs olyan, amire egy elfordított fej, egy unott arc lenne a válasz. Egy vitát tudni kell kezelni. Ehhez pedig egy megértő és türelmes társra van szükség, akinek el lehet mondani a problémákat, meghallgatja, majd segít megoldást találni rá. Persze nem lehet mindig mindent rengeteg türelemmel tűrni, és biztos, hogy lesznek nagyobb viták, amik veszekedéssé fajulhatnak. Minden kapcsolatban vannak mélypontok, amire közösen kell a feleknek megoldást keresniük. Kompromisszumkészség, megértés, és szeretet. Azt hiszem, ez kell ahhoz, hogy egy akár minden áldott nap veszekedő/vitázó pár boldog és egy tökéletes párt alkosson, mert ugyebár nincs olyan kapcsolat, amiben nincsenek viták. Az már nem is kapcsolat, mert ott valamelyik fél már nagyon nem foglalkozik a problémákkal. Persze magadban most azt gondolhatod, hogy: "Ez nem így van, mi soha nem veszekszünk, és boldogak vagyunk..." Biztos vagy te benne? Na látod... A békülő szexnél pedig nincs is jobb. Annál szenvedélyesebb nem is kell, amikor a haragot szexeled ki magadból... Próbáld ki.Jucika

DROGOS A BARÁTNŐM

Valamikor év elején hasított belém a felismerés, hogy drogos a barátnőm, de sajnos még akkor sem ismertem fel, hogy mekkora is a probléma. Elbagatellizáltam a dolgot, és vakon hittem Neki, vakon hittem benne, hogy együtt, csupán ketten megálljunk a helyünk, és majd megoldjuk, mint annyi mindent. Emlékszem milyen jól esett, hogy fölismerte magában a függőséget, és hogy mennyire akarta, hogy javuljon a helyzet. Azóta Ő és én majdnem minden nap beszéltünk telefonon, hosszú időket, és ha nem hívott, tudtam, hogy baj van. Az első nekifutás nem tartott túl hosszú ideig. Talán két hét, de még annyi sem, aztán bujkált előlem, nem jelentkezett, mert ahogy később elmondta, szégyellte előttem. Pedig nem kellett volna, mert hiába győzött a drog, én támogatni akartam Őt, ahogy csak tudtam. Aztán a második nekifutás tartott a leghosszabb ideig. Másfél hónap volt körülbelül. Ezalatt Ő maga jelentkezett a drogambulanciára, ahol segítséget kért, és már pszichológusi segítséggel próbáltunk meg úrrá lenni a drogon. Az az igazság, hogy ekkor hibáztam. Úgy éreztem elég erős ahhoz, hogy tiszta is maradjon, mert őszintén csodáltam azt, ahogy napról napra tiszta marad, annak ellenére, hogy a drogos kis barátnője, akit most hadd ne jellemezzek följárkált hozzá. Kicsit féltem attól, hogy visszaesik, de sajnos nem tettem semmit, annyira bíztam az erejében, de sajnos hiba volt. Mégsem Őt hibáztatom, hanem azt a csajt, aki nem tartotta tiszteletben az ő erőfeszítéseit, hogy tiszta is maradjon. Láttam rajta, hogy annyira távol akar maradni ettől az egésztől, de valahol valami eltörött, és már nem tudom, hogy mikor volt még igaz a tisztasága, és mikortól hazudott. Mert sajnos átvert, engem, a párját, átverte a családját. Azóta sokszor úgy éreztem magam, mintha egy körhintán volnánk és kéz a kézben száguldanánk, mert ő azt hazudta, hogy tiszta, aztán bevallotta, hogy nem volt az, és én rettegve kerestem rajta a drogozás jeleit. Sajnos így sem vettem időben észre. Pedig így visszagondolva olyan egyértelműeknek tűnnek: kóros hirtelen fogyás, a szem jár ide-oda, a pörgés, a hirtelen érzelemkitörések, a bőre színének elszürkülése. Hinni akartam benne, hogy tudunk segíteni, de sajnos nem tudtunk. A barátnőmet hosszas huzavona és libikóka után végre sikerült szakértő segítségére bízni. A párja, (akit ugyanúgy megvezetett, mint engem) pár napja elvitte orvoshoz, ahol azonnal bent is fogták elvonókúrára. Egy helyre, ahol megpróbálnak neki segíteni, mert én sajnos elbuktam. Itt világosították fel Őt és a párját is, hogy mekkora a baj. Kevesebb, mint egy éve van, ha így folytatja. A szervei rámentek a "szipogásra", és csak remélhetjük, hogy nem akkora a baj még, és minden visszafordítható. Nem akarom elveszíteni a barátnőmet, és nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és haraggal azokra, akik újra és újra visszarángatták. Most jó helyen van, ez az utolsó esélye. Annyira félek, mert ha megszökik, akkor ezt a kicsi reményt is elveszítjük, mint amennyi most van, és már nem fogják visszafogadni... Nem akarom, hogy meghaljon. Mostantól három hét, amíg nem beszélhetünk vele (és három hét után is csak a párja, és ő is csak a kapcsolattartóval, nem vele konkrétan) el van szeparálva egy olyan helyen, ahol hozzá hasonlóan függők vannak. Minimum fél év, de ha végre tiszta lesz, sajnos akkor sincs biztonságban. Ameddig ezek a "barátok" ott vannak, addig ő is folyamatos veszélyben van.. Tudom persze, hogy Ő is hibás, egyértelmű, mert rá nem tudták volna kényszeríteni, de úgy-de úgy haragszom ezekre a csajokra, hogy mindazt az energiát, amit a családja és én belefektettünk, pár szipogással, és némi kísértéssel tönkretették, és ezzel az életét is veszélyeztették. Sajnos ezzel a fél évvel olyan tudásra tettem szert, amit nem akartam, és ezt most megosztom veletek, hogy tudjatok rá fölkészülni, és tudjatok vigyázni a gyerekeitekre: Először is: - BÁRHOL BÁRMIKOR BÁRMILYEN formában megjelenthet a drog az ember életében, tévedés azt hinni, hogy csak bulikon "csepegtetik" az ember italába. Interneten megrendelhető sajnos és postán házhoz viszik a "csomagot". Nincs senki és semmi, aki ezt szabályozza - Ezek legtöbbje sajnos LEGÁLIS, még be sem tiltott szer, mert a törvényhozás nem tud lépést tartani a szintetikus anyagokat gyártók hosszú sorával - Ha az első jeleket észrevesszük családtagon, hozzátartozón, azonnal forduljunk segítséghez, mert ezekhez az anyagokhoz a függőség nagyon erős, és nagy a valószínűsége, hogy míg ez a barát, családtag még föl sem ismeri az állapotot, már komoly károkat okoz a szervezetében. - NEM ELÉG A SZERETET! Ehhez több kell, lehetőleg próbáljuk meg eltávolítani abból a közegből, ha ez nem sikerül, próbáljunk meg sokkal jobban odafigyelni rá, mert bármikor megtörténhet a baj. - ÉS A LEGFONTOSABB, VEGYÜK NAGYON-NAGYON KOMOLYAN, mert sajnos már az elejétől komolyabb a probléma, mint hinnénk. Bár visszaforgathatnám az idő kerekét, és már az elején elhozhatnám abból a társaságból, bár jobban odafigyeltem volna rá, bár... Bárcsak újra egészséges lenne... "Reggel van, azt hiszem január 27. Igen, most néztem meg a telefonomon. Egy újabb kibaszott vasárnap reggel. Ki kellene másznom az ágyból, de nem akarok. Két órája csináltam egy szurit, összefröcsköltem vérrel az ágyneműt, és elég undorító. Mindegy. Leszarom. Nincs bennem annyi erő, hogy felkeljek. Most jó itt ülni, egy cigivel a kezemben, és rajzolni a betűket. Imádom a tesóm ágyát. Tök kényelmes... De ha szerencsétlen tudná, hogy hány faszi fordult meg benne két hét alatt, tuti, agyon verne. Négy, ha jól számolok. Valamivel ki kell vernem a fejemből minden szart. Igazából nem tudom, jó-e ez nekem. Egyszerűen lemegyek a Lyukba, szétszedálom magamat, aztán felszedek valakit, felhozom, megdug, aztán kihajítom a picsába. Aztán jön az a kurva üresség, ami miatt be kell lőnöm magamat. Újra, meg újra. Mert az a szájbabaszott heroin mindennél jobb, és elűz minden rosszat. Az orgazmus egy szurihoz képest... felejsd el. Előző este a Lyuk pultosát hoztam fel, Máriót. Franc gondolta, hogy velem egy idős. Sokkal időssebbnek nézett ki. Neki is azt mondtam, mint mindenkinek, hgy 25 éves vagyok. Nem tehetek róla. Ilyen a természetem. Szükségem van rá, hogy kívánjanak a kanok, mert ettől van meg a Junkies-féle maszkom, az ál-önbizalmam. Hogy elhigyjem, és ezáltal másokkal is elhitessem, hogy sebezhettlen vagyok, és nincsenek érzelmeim. Amúgy meg... Nem tudom... Csak úgy lebegek, vagyok, abban reménykedve, hogy majd lesz valami. A bátyám itthagyott nekem 40 gramot, az testvérek között is 160 tisztességes adag. Mondjuk elgondolkodtam nem egyszer, mi lenne, hogyha betolnék egy egész gramot, aztán arra sem lenne időm, hogy kihúzzam a karomból a tűt, belealudnék az örök nemlétbe... Nem is tudom, hogy mitől érezném normálisan magamat. Asszem semmitől sem. Nekem már mindegy. Az egész világ egy szemétdomb. A suli is egy nagy rakás fos. Bejárok, mert nem akarom, hogy kibasszanak, meg a tesómnak megígértem, mert ez volt a feltétele, és így "hagyott rám" mindent. Meg itt van Tánya, aki húzni akar a "normális" dolgok felé. Kurvára nincsen ahhoz affinitásom, hogy ilyen kispolgári dolgokkal foglalkozzak, de be akarom bizonyítani, hogy én nem vagyok olyan lecsúszott, senkiházi narkós, mint a többiek. Mész a suliba is bemegyek, akkor is, ha szó szerint hánynom kell tőle. Ezek kívül, ha nem éppen ezekkel a marhaságokkal foglalkozom, be vagyok rosszulva fizikailag. Kezdek bajban lenni a táplálkozással Valami gebasz van a fogaimmal, mert ha édeset eszek, minden fogam fáj, és mive, gyakorlatilag csak édességet tudok enni, elég szar. Mondjuk egy fél óra után elmúlik. Valószínűleg vitaminhiány. Ha eszembe jut, beszedek valami vitamintablettát, de az lófaszt nem ér. Mostanában folyton fáj a hasam jobb oldala, és Máté felvilágosított, hogy ott bizony a májam van. Vacakol, mert módszeresen tönkreteszem. Elég idegesítő tud lenni, de különösen nem izgat. A karom begyulladt. Állandóan a bal karomat szúrkálom, és lett ott egy kurva nagy, gennyes seb. Ha nem ér hozzá semmi, nincsen vele baj, csak nem tudom a karomat rendesen hajlítani. Viszont ha rámjön a turkey, akkor leszarom, mennyire fáj, mert a jobb karomon képtelen vagyok vénát találni. Régebben képes voltam az örömre. Mostanra kiégtem, mint a közönséges teamécses. Minden új hajnalhasadás, és szívdobbanás új szenvedést ígér. Felszínes vagyok, egy színes cukormázzal fedett, belül rothadó vegetatív lény. Nem csak lelkileg, fizikailag is a béka segge alól integetek, és egyre tarthatatlanabb lesz az egész. A szervezetem kezdi tényleg beadni a kulcsot, és néha olyan fájdalmaim vannak, hogy azt kívánom, bárcsak meghalnék már. Majdcsak lesz valami. A következő, vagy majd az azt követő lövéssel megoldom.

A SORS ÉS AZ ÖREGSÉG

Tegnap meglátogattam volt kollégámat a helyi idősek otthonában,kicsit elbeszélgettünk a régi időkről.Azt vettem észre jól meghízott és már nehezen jár.Aztán találkoztam Attilával de ő már nem kommunikál.Milyen is az élet még az egyik percben szuperül gyorsan gondolkodunk ,majd jön egy agyvérzés és mindennek vége,már nem tudunk beszélni.------Így járt az egyik barátom akivel a 90' években Münchenben voltunk,üzleti úton.A minap találkoztam vele és szerette volna mondani amit akar de az agy és beszédkészség betegsége már nem tette lehetővé a kommunikációt.Szomorúsággal töltött el az állapota,(belegondolni sem jó ha velem is megtörténne).------Azonban az élet nem áll meg neki is élni kell tovább és ideges az állapota miatt,feleségének nagy türelemre van szüksége hogy kezelni tudja a helyzetet.------A barátom elkísért a kijárati ajtóig,elköszöntünk és vissza ment szobájába.Az udvaron a loggia alatt ültek vagy öten a hűvösben(ugyanis perzselt a nap) és beszélgettek.Én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe.-------Az egyik mami elpanaszolta helyben élő fia hogy becsapta eladta a házat feje felől és berakta az otthonba.És a fiánál már nem kívánatos vendég(pedig mennyi szeretetet gondoskodást adott fiának míg családapa lett,most neki lenne rá szüksége, de nem kell az unokáinak sem.Talán be kéne szedni a sok gyógyszert és menni párom után örökre,mondta.------Megsajnáltam szegénykét,próbáltam vigasztalni de a beégett fájó seb ottmarad örökre szívében.Már nem érdekli az élet.."Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszontlátni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ezt a várakozás évtizedeiben hitted. Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal". Szomorú hogy életünk utolsó éveit ilyen fájdalommal és keserűséggel éljük meg ,mondta.-----Mélyen elgondolkodva köszöntem el tőle és csak remélhetem hogy nekem nem ilyen sors jut.Az élet azonban kiszámíthatatlan és velünk is bármikor megtörténhet.

ÚRNAPI KÖRMENET FÉNYESLITKE 2012 06 10

A mai nap elhatároztam elmegyek a katolikus templomunkba,Római katolikus templom(jelenleg két lelki pásztor szolgál egyházunkban) - 1776-1781 között épült, késő barokk stílusban.(nem vagyok egy templomba járó ember,én azt vallom a szívünkben ,lelkünkben és cselekedeteinkben kell vallásosnak lenni) az Úrnapi istentiszteletre,körmenetre.-----------Az úrnapja (több más nyelven Corpus Christi) katolikus főünnep az eukarisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Testének és Vérének ünnepe,pünkösd vasárnap után két héttel tartják. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá.Már 09. 45 kor ott voltam a templomban(a mise 10.30kor kezdődik) ahol az egyháztanácstagok egy része és a hívek feldíszítették az oltárokat(1 főoltár és két mellék oltár),illetve gyönyörű színekben pompázó virágszirmokból készítettek egy keresztből és serlegből álló virágképet, a fő oltár előtt.--------Itt elbeszélgettem egy kicsit az oltárdíszítőkkel és a gondnokkal.Az egyházban 250 család van,de csak 70 százaléka járszentmisére.---------Ma már sok a fiatal(köszönhető József(Joe)atyának aki fiatalos lendületével bevonzotta a fiatalokat az egyházba.Következő célkitűzés,pályázat útján szeretné felújítani a fő oltárt.-------A szent misén egy női kántor orgonált(felmentem a karzatra és onnan fotóztam) ,gyönyörű hangja van és szépen játszik a hangszeren.Beharangoztak és megkezdődött a szent mise.--------A templomban az ember elgondolkodik az élet dolgairól és megszállja egy belső lelki béke(jó hűvös és a szép orgona zene és egyházi énekek ,valamint az elmélyülés hatására)A misén a hívek közül felolvastak a szószékről(vallási témájú levelekből,bibliából részletek)részleteket. ---------Majd következett az áldozás Jézus testének magunkhoz vétele, hívek 80 százaléka áldozott.A mise után következett a körmenet , az atya tájékoztatta a híveket,hogyan fog lezajlani.-------- Majd a zászlókkal és a Oltáriszentséggel,füstölővel elindult a menet a kis oltár felé.Közben a kisgyerekek virágszirmot szórtak a menet előtt(egyik kis óvodásnál eltört a mécses,mondtam ilyen szép kislánynak nem illik sírni).------- Majd a másik kis oltárhoz kísérték a Szentséget itt pár perc prédikáció után a végállomás a főoltár,itt is imádkoztunk majd bevitték az Oltáriszentséget a templomba. A hívek szeretettel és hittel telve,velem együtt elindultak haza.

A CSÁBÍTÓ HÁLÓJÁBAN...

Egy tapasztalt csábító hálójában. Elváltként magányosan tengettem életem, amikor az egyik közösségi oldalon rám talált a "szerelem". Naivan beleestem egy tapasztalt csábító hálójába. Nem a szerelmet kereste, hanem a lakóhelyet, egy ágyat, ahol a fejét álomra hajthatja. Romantikus beállítottságú ember vagyok, nagyon szeretem a szép verseket, idézeteket. Ez lett a vesztem. Az egyik közösségi oldalon nagyon sok szép verset kaptam egy elsőre nem szimpatikus férfitől. Sok-sok vers küldözgetés után, egyszer csak személyes jellegű levélváltásra került sor. Teltek a hetek, majd személyes találkozót beszéltünk meg. A fénykép alapján nem tetszett a férfi, de úgy gondoltam, hasonló romantikus lélek, mint én. Megtörtént a találkozás, nagyon kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult és való igaz, élőben még annyira sem volt sármos, mint a képen. Valami vonzerő viszont volt benne, szinte magához láncolt, enyhe túlzással nevezhetném szerelem első látásra effektusnak is. A távolság miatt csak hétvégéken találkoztunk. Azok a csodálatos hétvégék, szinte szárnyaltam, a mennyben éreztem magam. Eljött a Karácsony, közölte, nem tudunk találkozni, mert a barátainál tölti az ünnepeket, még a Szilvesztert sem tölthetjük együtt. Ekkor egy vészharang megszólalt a fejemben. Hallgatnom kellett volna rá, de a szívem parancsolt az eszemnek. Kaptam egy érdekes üzenetet, a büszkeségem és a hirtelen fellángoló haragom azonnali szakítást akart, amit közöltem is vele. Másnap meglátogatott és a szakításból semmi sem lett. Folytattuk a hétvégékre irányuló kellemes együttléteinket. Minden percben éreztem, valami nem stimmel, valamit eltitkol, hazudik és csúnyán becsap. Eljött a február, egy oltári nagy hazugsággal beetetett, én majdnem be is vettem. Próbaútra megy külföldre és nem lesz elérhető, majd jelentkezik. Ez a próbaút a másik hölgy házába vezetett. Hamar kiderült az igazság, kérdőre is vontam, a válaszát viszont a mai napig nem értem. A kedves csakis azért költözött a hölgyhöz, hogy fedél legyen a feje felett. A megismerkedésünk óta több hölggyel is tartott fenn kapcsolatot és úgy döntött, annál marad, aki fedelet is kínál neki. Tehát ha én kínálom fel neki a házamat, ágyamat, akkor most velem van. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, sokat beszélünk, de igazából megérteni soha nem leszek képes. Azt mondja, nem érez a hálán kívül semmi mást a hölgy iránt, de mégis az ágyában fekszik! Lehet ennyire színlelni a szerelmet? Ezek szerint lehet, vagy továbbra is nekem hazudik. Naponta felmerülő kérdések sorozata, amire válasz nem létezik. Én azt hittem már minden ösvényt végigjártam, nagyon jó emberismerőnek tartottam magam, ezek után szóba sem tudok állni gyanú nélkül senkivel sem. Természetesen amióta őt ismerem, nem vagyok képes társaságba járni, ismerkedni. Most lettem igazán magányos, elhagyott. Mennyi idő kell egy ilyen fájó seb begyógyulásához? Tanulságot nem tudok levonni az esetemből, maximum annyit, többé a szívemhez ennyire közel senkit sem engedek.ESZTER

ÉLET A FALUBAN...ITT A NYÁR

Megjött a nyár(szabadtéri koncertek nyári programok) a nap ontja melegét szinte perzsel,(elő kerültek a bringák,görkorik, a kis toppok pólók és rövidnadrágok,papucs)beindult az élet a faluban,nyitva a fagyizó( finomabbnál finomabb fagyival és Teri nénivel aki már nyugdíjas és át jön kicsit beszélgetni a tulajdonos nővel),és megtelt élettel a kis pálya, a park és az emberek az utcákon a hűvösön a lócán beszélgetnek(szomszédok)Tegnap délután,kutyasétáltatás( Bömbi szép farkas keverék,már alig várja hogy sétáljunk), közben elbeszélgettem a lócán ülőkkel(öregszik településünk lakossága sok a nyugdíjas,sokan kihaltak elköltöztek közel 30 ház van eladó). Találkoztam azokkal a fiatalokkal is akik reggel a papírhulladékot és pez palackot pakolták kamionba.Egy részük görkorízott(három lány)kicsit beszélgettem velük(a suli előtti parkban itt jó hűvös van,a kutyusom is hűsölt,a parkban lévő csapnál megitattam) az élet dolgairól.Már láttam felnőttesen gondolkodnak és határozott véleménnyel rendelkeznek.A kis pályán(5-6 kisgyerek, beszélgetek és megsimogatták kutyámat) javában ment a focizás(10-15fiú focizott láttam élvezik a játékot),három nyíregyházi gimis fiatal nézte őket,(2 lány egy fiú)az egyik lány az édesapját jött meglátogatni aki innen választott élettársat.Elmondták tetszik nekik Fényeslitke és szívesen élnének itt.A szülők és a boltos néni is jöttek már haza a munkából,egyik édesanya szeretettel puszilta meg a parkban lévő lányát mindketten aranyosak kedvesek voltak.Később eljött a fiam telkén lévő házba 5 gyerek akik meghallgatták gitárjátékomat(nagyon élvezték tapsoltak és vidáman hallgatták),vicces történeteim,és ők is kipróbálták gitáromat,majd elköszöntek,Patrik a kis szomszéd segített elpakolni a gitár cuccait.Még este fél kilenckor várt rám a gyümölcsfák permetezése a szomszédom traktorjával(axiál és pisztolyos) így telt el ez a napom.Végérvényesen itt a NYÁR!!!

AUSCHWITZ .. BIRKENAU .. HALÁLTÁBOR

A hétvégén végre kijutottam erre a két helyszínre, ugyanis engem nagyon érdekelt, hogy hogy nézhet ki egy ilyen tábor. Szerintem megérte 600 km-t utaznunk, ugyanis a látottak óta nagyon sok mindent átértékeltem magamban. --------- Egy napon, hajnalban indultunk útnak négyen (párom, a testvére, a testvérének a férje és én) autóval Lengyelországba. A fő úti célunk Auschwitz és Bírkenau volt. -------- Mivel nagyon korán indultunk, ezért 10 óra körül már Auschwitzban voltunk. Mivel délután 3-ig csak csoportosan és idegen vezetővel lehetett belépni a tábor területére, ezért mi úgy gondoltunk, hogy ha már eddig eljöttünk, akkor az a körülbelül 13 ezer forint megéri nekünk a több, mint 3 órás idegenvezetést. ------- Szerencsénkre volt magyarul beszélő idegenvezető, így még érthetőbb volt minden, bár sokszor szavak nélkül is sokat értettünk. Kb. mentünk 200 métert és átmentünk a híres felírat alatt, amit filmekben is sokszor lehet látni - "Arbeit macht frei" - "A munka felszabadít". Az idegenvezetőnk elmondta, hogy ezen a kapun keresztül indultak minden nap a foglyok a sokórányi, kimerítő munkára. Ezen kapu után jött igazából a tábor területe. Itt rengeteg épület kapott helyet, persze a dupla szögesdrót kerítés mögött. ------- Sajnos elég kevés épületbe lehetett bemenni, vagyis inkább kevésbe vezetett be minket az idegenvezetőnk, de szerintem így is elég szörnyűséget láttunk. Általában az épületekben üvegfalak mögött voltak kiállítva a különböző tárgyak. Ilyen volt pl. a Ziklon B doboza, amivel elgázosították a foglyokat. Ebből kb. 7 kg-ra volt szükség a több száz fogoly halálához. Az egyik üvegablak mögött több száz kiló női hajat láthattunk, ugyanis amikor felszabadították a tábor 7000 kg hajat találtak zsákokban, amik szállításra készen voltak az ipari vállalatoknak. Egy másik üvegszekrény mögött láthattunk olyan haj-szövet tekercseket, amiket a női hajakból készítettek. -------- Aztán volt olyan üvegablak, ami mögött a cipők tömkelege volt. De ezt úgy kell elképzelni, hogy ömlesztve voltak, és ott a gyerekcipőtől, a holland fapapucsig volt minden. Itt az idegenvezetőnk egy női lábbelit meg is mutatott nekünk, ami feltehetőleg egy magyar nőé lehetett, ugyanis a jellegzetes szegedi cipő volt. ------- Egy másik "vitrinben" pl. csak művégtagokat lehetett látni. Na azért az nagyon sokkoló volt számomra. Aztán volt egy üvegablak, ami szerintem volt 15 m hosszú is és 4-5 méter széles a mögött csak bőröndök voltak, amikben anno az emberek hozták az értékeiket. Itt nagyon sok magyar bőröndöt láthattunk, ugyanis a nevek rajta voltak a bőröndökön és direkt célirányosan az idegenvezető mutatta nekünk. Aztán egy másik üvegfal mögött több száz vagy akár több ezer szemüveget láttunk. -------- Akkor volt olyan épület, ahol edények tömkelege volt. De ott a fém tálaktól, a reszelőig, termoszig volt minden. Itt is láthattunk magyar vonatkozású edényt. Volt olyan ház, amelyben a fekvőalkalmatosságokat mutatták meg. Ez nem igen volt más, mint leterített zsák kezdetben, majd emeletes ágyak lettek helyettük, de azok is 3 emelet magasak voltak. Láthattuk az illemhelyeket, a mosdókat. Hát szó nincs rá, hogy milyen körülmények voltak biztosítva a fogvatartottaknak. De láthattunk SS szobát is, az normálisan volt berendezve, nem volt megzsúfolva. -------- Voltunk a Halál Blokkjának alagsorában, ahol voltak álló cellák (ezek az ún. büntető cellák, ez 90 X 90 cm alapterületű volt, és ide egyszerre négy embert zártak be) pl., és éhségcellák. Az egyik éhségcellában anno II. János Pál Pápa gyújtott az ott szenvedők emlékére egy hatalmas gyertyát. Voltunk azon az udvaron is, ahol a tényleges kivégzéseket végezték. Volt egy fekete fal, ahhoz állítva lőtték le azokat a foglyokat, akik pl. szökést kíséreltek meg. De ugyanitt voltak akasztófák is. Mielőtt a foglyokat kivégezték volna, a fürdőben le kellett vetkőzniük és innen vezették ki a meztelen rabokat a Kivégzőfalhoz. Auschwitzban voltunk még az egyik krematórium belsejében is, ahol láthattuk a hullák elégetésére használt kemencéket. Ebben a táborban 11 vagy 12 nemzet állított emléket a halottaknak. Mi csak a magyar nemzet által állított kiállításon voltunk. Igazából ettől nem voltak elájulva, ugyanis megoldották annyival, hogy felszereltek 10-12 projektort és azokon képeket vetítettek ki körben, plusz egy kis tévén keresztül filmet vetítettek le. --------- Itt igazából egy dolog volt a nagyon szomorú. Két kép volt egymás mellett a falon. Az egyiken egy háromtagú család volt látható. Itt az anya még egy teltebb hölgy volt, a másik képen már csak ez a nő volt látható a felszabadítás után meztelenül. Hát szegényen mást nem lehetett látni mint csontokat, azon a képen is két ember támasztotta. De mint megtudtuk az idegenvezetőtől ő a 90-es évek közepén halt meg. Auschwitz után átvitt bennünket az idegenvezető Birkenauban, ami csak 3 km-re volt messzebb. --------- Na ez sokkal nagyobb területen foglal helyet,mint Auschwitz. Itt felvitt bennünket a toronyba, ahonnan a tábor nagy részét látni lehetett. Itt volt az a dupla sínpár, ahova beérkeztek a marhavagonok az embertömegekkel. Volt olyan nap, hogy mindkét sínen állt vonat. Itt sajnos csak két barakkot mutatott meg az idegenvezetőnk, mivel 2 órakor már másik csoportja volt. Az egyik barakk háló barakk volt. Itt emeletes ágyak voltak, és az emeletes ágy egy szintjén kb. 10 ember feküdt. A másik barakk pedig a tisztálkodó barakk volt. -------- Itt egymás mellett rengeteg kő wc volt (erről majd képet is teszek fel), a másik felében pedig a tisztálkodó alkalmatosságok voltak. Itt a foglyok 10-12 másodpercet lehettek, és ez idő alatt kellett elmenniük wc-re és ennyi idő alatt kellett tisztálkodniuk is. De azt is hozzá tette az idegenvezető, hogy ha sikerült pl. krumplit szerezniük, azt is itt főzték meg titokban, mivel itt olyan büdös volt, hogy a krumpli illata nem ment ki a barokkon kívülre. Birkenauból sajnos első nap csak ennyit láttunk, mivel már mi is nagyon fáradtak voltunk, de elhatároztuk, hogy még egyik nap vissza jövünk ide. Így is tettünk, másnap elmentünk Krakkó városát megnézni és utána délután visszatértünk Birkenauba. Szinte hihetetlen, hogy mekkora területen foglalt helyet. Mi több órán keresztül sétáltunk itt, de még így sem tudtunk teljesen bejárni. -------- Sajnos mielőtt 45-ben a nácik elhagyták a tábort rengeteg épületet elégettek, vagy a faanyagokat elhordták Németországba, 3 krematóriumot felrobbantottak, hogy minél kevesebb szörnyűségre derülhessen fény. Az egyik raktárból rengeteg használati tárgy megmaradt pl. kések, villák, ollók, fogók, gombok, ezeket egy üvegtető alatt bárki megnézheti, de még ma is találni ezeken a területeken használati tárgyakat, és általában amiket a turisták megtalálnak, ezen az üvegtetőn gyűjtik össze. E mellett a barakk mellett lehetett az a hely, ahol pl. a tányérokat tarthatták, ugyanis minden tele volt porcelándarabokkal. Volt egy gödörszerűség, abban pedig félig megégett edények voltak. Volt egy hely, ahol kör alakú épületek voltak. Nem tudtuk elképzelni, hogy azok mik lehetnek, ugyanis az épületeken alul voltak nyílások is. Pont ezen tanakodtunk, amikor teljesen véletlenül 4 magyar ért ehhez a helyhez, és az egyikük elmondta, hogy mik ezek. Ezekben a kör alakú épületekben is a holttesteket égették el, és azok a nyílások azért voltak alul, hogy a zsír ki tudjon folyni, aminek egy részét vissza lapátolták, másik részét szappankészítésre használták fel. -------- Van egy tó a tábor területén, amibe anno beledobálták az emberi hamut és csontokat. Itt emléktáblát is állítottak a halottaknak. Mivel nagyon sok holttest volt, ezeket nem tudták mind elégetni a krematóriumokban, ezért a végén már kint a szabadban égették el őket. Ezeken a helyeken szintén emléktáblák őrzik a halottak emlékét. Még előző nap rákérdeztünk az idegenvezetőnél, hogy mégis mit csináltak ennyi hamuval. Egy része ebbe a bizonyos tóba került, másik részét pedig az útépítéseknél használták fel. Volt egy hatalmas épület itt Birkenauban, ahol a tisztálkodás, hajlevágás, fertőtlenítés zajlott. Itt mindenre külön helyiség állt rendelkezésre. Ebben a tábori fürdő épületében volt egy emléktábla, ami a deportált lengyel zsidók a táborba magukkal vitt családi fényképeit mutatja be. Amikor Birkenauban voltunk, egy nagy csoportra lettem figyelmes, akik nagyon hallgatnak valakit. Odamentünk, és egy tábor megélt idős bácsika volt, aki a saját szörnyű élményeiről mesélt. Na az aztán tényleg szomorú volt. Az ő beszámolóját németre fordították le, úgyhogy megértettünk belőle pár dolgot. Ő is elmondta, hogy reggelire csak kávét kaptak, ebédre csak leveslét, vacsorára szintén kávét egy kicsi kenyérre és egy kanál lekvárral vagy ugyanennyi vajjal. -------- Ha valakinek hasmenése volt, akkor nagyon vigyázni kellett, nehogy a többiek elkapják, ugyanis, nagyon könnyen terjedtek ekkor itt a betegségek.... Szegény nagyon megtörtnek látszott. Azért végigmenni egy olyan helyen ahol ő fogva volt tartva, szerintem nem lehet könnyű. Mondta az idegenvezetőnk, hogy neki minden évben van Magyarországról egy csoportja, akik csak volt foglyokból állnak. Na azokkal milyen lehet végigmenni?! Hát szerintem szörnyű, pedig így is rémisztő volt. Pedig amikor a felszabadítás után megnyílt a tábor múzeumként, akkor az első idegenvezetők a felszabadult foglyok voltak. ------- Nem egy kellemes nyári nyaralás helyszíne ez a két hely, de én mindenkinek ajánlom, hogy ezt egyszer meg kell nézni!NÓRA ---------------------------SOHA NEM SZABAD ELFELEJTENÜNK HOGY EZ MEGTÖRTÉNT!

SZERELEM ÖTVENEN TUL...

Én így érezem... Soha senki ne adja fel. Mindenkit utolér. Az időskori szerelemben az a szép, hogy megtanuljuk egymást jobban "becsülni". Szexben? Mi már mindent tudunk és még semmit nem felejtettünk. Boldogság 50 körül/után... Azt hiszem, hogy mi egymásban találtuk meg azt az örömöt, amit mások oly sok éven át hiába keresnek. Az ismerőseink többsége azt hiszi, hogy ha körülveszi magát csilingelő-bilingelőkkel (ezen a fogyasztói társadalom csodáit értjük), ha elutazik egzotikus tájakra, akkor majd boldog lesz. Nem! A boldogság önmagunkban rejlik. Amikor belenézek Kedvesem szemébe, megszűnik körülöttünk a világ, és csak azt látom, hogy fokozatosan felderül az arca, minden ráncocskája mosolyog és a szemében egy olyan különleges fény gyúl, amitől elgyengülök. A szemeink hosszú-hosszú időn át képesek beszélgetni egymással, miközben egymást simogatjuk, ahol érjük. Mindez nem heves, inkább nagyon lassú, ahogy az ember kiélvez minden falatot kedvenc ételéből. Természetesen szavakkal nagyon nehéz visszaadni egy érzést, erre talán a költők képesek, akik már annyian és oly sokszor megénekelték ezt! A mi együtt töltött időnknek a lényege a boldog időtlenség. Van, hogy úgy telik el egy nap, hogy csak azt vesszük észre, hogy ránk esteledett. Nem is tudom, hogy ezeknél az együttléteknél hol kezdődik a szex. Nekünk minden tetszik egymásban: ahogy a pohárért nyúl, ahogy alszik, önfeledten. A testi szerelem az egymásba tekintetébe olvadástól a beteljesülésig majdnem ugyanaz a jó érzés! Nem tudom megmondani, hogy egy nap alatt hányszor vagyunk egymáséi, mert azt mondhatnám, hogy csak egyszer, de az reggeltől estig tart. Mindent mondhatnék. De mi egymáséi vagyunk akkor is, amikor nem vagyunk közel egymáshoz! Mi az együtt töltött idő közben jókat beszélgetünk, becézgetjük egymást és örülünk, örülünk, örülünk. Mi soha nem kíváncsiskodunk egymás dolgai iránt, így aztán legbensőbb titkainkat is elmondjuk egymásnak. Azért persze mindkettőnknek megvan a saját énje, amit nagy-nagy tiszteletben tartunk. Feltétel nélkül megbízunk egymásban. Sajnos nem tölthetjük minden egyes napunkat egymást átölelve, de ezek az egybefonódva töltött órák annyi energiát adnak mindkettőnknek, hogy utána megy minden, mint a karikacsapás! Szinte szárnyakat kapunk, jó ötleteink támadnak. Másképp látjuk a világot, amióta egymásra találtunk: nem vesszük észre a sok mocskot magunk körül, csak a szépet. De még az is más színben ragyog. Mindenkit megértünk, mindenkinek megbocsátunk, és belül van a béke. Azt hiszem, ezt nevezik szerelemnek. ZORIA

A MÚLT EMLÉK, A JÖVŐ TITOK, A JELEN .....

„A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék.”... Együtt. Fontosak a gyökerek, mert azokból táplálkozunk és kapaszkodunk az élethez...de éppen annyira fontosak a friss hajtások, a levelek hiszen ezen a szinten zajlik az ITT és MOST. Ápolni kell minden részét a (család)fánknak, így lesz teljes és egész. ------- Két meghatározó ünnep között írok, így december elején. A mindenszenteki mécsesek már rég kialudtak csendben, de az emlékezés örök. Novemberben visszafelé tekintünk, felidézünk és gyertyát gyújtunk kedves lelkekért. Ugyanez a gyertya karácsonykor a reményeké, szereteté és lángja a mosolyokban, szemek csillanásában gyújt világot. Decemberben (és sajnos leginkább csak ekkor), azokért vagyunk hálásak, akik az év minden napján mellettünk vannak, de ŐK is, akik már elmentek szintén itt vannak, bennünk élnek mindig. ------ Az emlékeinkben, tárgyainkban, személyiségünkben, vonásainkban, szokásainkban… ezért ezt a két ünnepet talán nem is kell élesen szétválasztani egymástól. A múlt a jelenben folytatódik, és a jelen pedig a múltból táplálkozik, így vitathatatlanul EGYÜTT ülünk majd mindannyian a szép karácsonyfa mellett.------- A szülői lét (és persze a korosodás) egyre többször terel engem is mindenféle előzmény nélkül a nosztalgia ösvényére. Ilyenkor gyertyafény nélkül is újra élednek a megfakult képek. Családilag én lényegében egy személyes emlékhelyen lakom, a nagyszülői házban. Itt (az átalakítások ellenére) minden helyiség mesél, s ha lecsukom a szemem visszarémlik a régi épület, a színek, a fények, a bútorok…az emberek. Emlékszem, hogy mennyit bújócskáztam a félelmetesen sötét nagy szekrényben, a frászt hozva a rám vigyázókra, és hogy mennyiszer borítottam romhalmazzá a nagyszobát full-extrás bungalót építve az étkező asztal alá. Legnagyobb kedvencem mégis a hideg szoba volt a maga sokdunyhás, púposra vetett ágyaival, ahova isteni szaltókat, hátasokat és hasasokat lehetett bevinni nekifutásból…vagy bedőlést eszközölve. Mondanom sem kell, hogy nagymamám ezt korántsem fogadta ilyen mérvű lelkesedéssel (…nem is értem miért?). Rám szólt akkor is, ha ebéd közben, két fogás között elterültem a sarokpadon, vagy ha mezítlábasan csattogtam végig a szürke kockaköveken. Máig cseng a fülemben apró tanítása a jó modor tekintetében: - Lányom, ha kérdeznek és nem érted, a válasz nem: - Hümmm? hanem: - Tessék? …Hogy ezen mennyit morgolódott szegény…------- Nem voltam se jobb se rosszabb gyerek mint az átlag, de mindez régen volt, felnőttünk. Az élet gyűri maga alá az éveket, évtizedeket…s mára már a mi hálónk a régi hideg szoba, és (milyen érdekes) itt most is tilos az ágyon ugrálni. A gyerekeink szobája a temérdek bunkert látott egykori nagyszoba, és (talán a szoba karmája ez de) itt a mai napig épülnek búvóhelyek a korábbihoz hasonlatos atomcsapással. A konyhakövünk már barna, de ezen is ugyanolyan élesen csattognak a papucs vesztett gyerektalpak; az étkezőasztal padja pedig szinte ugyan annyira alkalmas nyújtózásra mint egykor az a régi, piros-fekete kockás sarokpad.------- Most fiam azt kérdi épp, hogy mit csinálok. – Írok – felelem, majd visszakérdezek, hogy mi lesz a magukra hagyott lego-kockák sorsa. – HÜMMM? – jön a hang a fotel mögül. Mosolyomat megelőzve, szinte zsigerből szegezem neki a régről fennmaradt tanítást: - Fiam! Nem hümm, hanem Tessék!.... aztán utolérem magam a mosollyal is, mert most már biztos hogy nincs új a Nap alatt, nem vész kárba semmi tanítás, és együtt vagyunk régiek - újak a nap minden percében mindannyian!Móni