SIVATAGI SZIVATÁSOK Sivatagi szívatások
2018.03.19. 07:00 Balazs_
Csádi szövetségeseink nem voltak olyan szívbajosak a civilekkel, mint nálunk a slaborok. Egy motorost igazoltattak, aki tiszteletlenül beszélt velük, ezért feldobták a motorját a teherautójukra, a tagot meg otthagyták a sivatag közepén. A motort aztán kidobták a bázis előtti szeméttelepre, onnan tudódott ki a történet. A motorossal senki nem tudta, hogy mi lett, de többet biztos nem szemtelenkedett.
Tevék
Nekünk a VAB-unkkal gyűlt meg a bajunk, mikor átkeltünk egy vádin úgy elsüllyedt a homokban, hogy a kerekeiből szinte semmi nem látszott. Két órán keresztül ástuk ki, de még így is alig tudta kihúzni a műszaki mentő kamionunk. Már azt hittük, helikoptert kell hozzá hívni. Egy méter mély gödör maradt a helyén. Rá négy napra meg defektet kapott. A 150 kilós kerék cseréje se volt egyszerű, de azon legalább túl voltunk 20 perc alatt.
JPG
Két órányi szenvedés
Szeptember elején egy konvoj érkezett hozzánk 10 napra. Ezek a látogatások egy tatárjárással értek fel. A bázis létszáma a duplájára nőtt, nem volt vizünk, sokszor áramunk se, a konditeremben mozdulni se lehetett, és a menzán is felzabáltak mindent. Ha meg mentek valahová, addig mi is kintmaradtunk biztosítani őket.
Érkezik a konvoj
Szerencsére a konvojjal eljött a századunk egy másik szakasza is a tőlünk 200 km-re lévő bázisról, meséltek érdekes sztorikat. Ott a slabor harckocsizók és gyalogság között háború tört ki. Az egész azzal kezdődött, hogy a gyalogosok távollétében a harckocsizók feltörték a hűtőjüket és megittak néhány sört. A gyalogosok válaszként éjszaka felmásztak a harckocsizók felderítő páncélosaira, és WC-ként használták őket. Erre a harckocsizók kiszúrkálták néhány VAB kerekét, a VBL-ek meg a gyalogosok bosszújának estek áldozatul. Itt sikerült leállítani a dolgot, a tettesek közül néhányon példát statuáltak, és visszaküldték őket Franciaországba.
A konvoj útja sem volt esménytelen, az egyik slabor lány kiesett a teherautó fülkéjéből menet közben, és eltörte a karját. Senki se értette, hogy erre a bravúrra hogy volt képes. A legvalószínűbb verzió az, hogy elaludt, nekidőlt az ajtónak, majd álmában valahogy kinyitotta azt. --------
Közben az esti megálló alatt az egyik ápolónőre rájött a sportolhatnék, elkezdte körbefutni a tábort, de előtte lerakta a kulacsát a légió VAB-ja elé. A horvát törzsőrmesternek (a blog első részeiben még őrmester) se kellett több, telenyomta a kulacsot csípős szósszal. A nő három kör után megállt inni, jól meghúzta a kulacsát, majd majdnem megfulladt. Amint valamennyire rendbejött, elment árulkodni a századosához, de az csak jót röhögött a dolgon, és mondta neki, hogy legközelebb ne hagyja a vizét légiósok előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése