Tisztelt Petőfi Sándor !
Levelemet mindjárt egy jó hírrel kezdem!
Azt tessék elképzelni, hogy a mi Fellinink egy vadiúj filmet csinált Sándor bátyámról, aminek a megtekintése ( szerinte ) minden magyar HAZAFIAS KÖTELESSÉGE ! Na mit tetszik szólni hozzá? Na de itt nem szegény megboldogult Görbe János faragja a szavakat és nem is a Básti Lajos játssza Kossuth Lajos bátyámat némi aprópénzért! A saját dicséretein felbuzdulva a Rákay Filipsz is elhagyta a szerénységgel járó minden poros lózungot és egyenesen filmcézárrá avanzsálta magát a NER által birtokolt kormánymédiában. Mondjuk az Aranybulla című klasszikus után, meg is teheti. Bevallom, egyre jobban hasonlít a Lugosi Bélára. Na de kell is a sejtelmesség. Hiszen a nagy rendezők mind pókhálók mögötti életet éltek. Ott van mindjárt Zeffirelli, Visconti vagy mindjárt maga Pier Paolo Pasolini. A lényeg hogy a kastély itt is megvan, a többit meg a rossebb tudja. Ebben a k@rva nagy erkölcsösségben bármi előfordulhat.
Szóval kész a film. Nem mondom, az a hatmilliárd elfért volna máshol is, na de van itt lóvé.. szarásig. Ismerve a pátoszos lózungok megálmodóját, azon sem csodálkoznék, ha Sándor bátyám arra agitálná a Pilvax népét hogy a Fideszre szavazzanak.
Na de, miért is írok önnek:
Már elnézést hogy megzavarom az álmát, de azért egy gondolat csak bánt engemet.
Mert ha így haladnak tovább a dolgok, párna szűkében, én sem az ágyban halom meg magam, mint inkább valamelyik csatamezőn. És ismerve a mi töpörtyűt rágogató Napóleonunkat, nem is lesz nehéz találni egy domboruló sírt. Bevallom attól félek hogy ebben a k@rva nagy szuverenitásban az rántja be éppen a háborúba az országot, aki a legjobban zsarolja valamivel.
Bizony Sándor bátyám, mint ahogy magyarok milliói is, én is elfogytam, csakúgy mint az a gyertyaszál. Már fa sincs amin villám vágna keresztül, mert vagy eltüzeltem, vagy a világ csudájának számító lombkorona sétányba építették.
Elszórt csontjaimon majd kutyák marakodnak, hisz nem maradt sem barát, sem rokon. No nem hagyták őket harctéren eltiporva, csupán az unokák mentek ki nyugatra, a rokonságot meg ketté tépte a Fidesz.
Szeptember végén már nem nyiladoznak a kerti virágok , mert azokat is letaposták a filippínó vendégmunkások, miközben betonnal teli talicskát toltak az új Koreai akkugyár alapjához.
Anyám utolsó tyúkját is levágtuk, mielőtt ezek a mocskok lajstromot készítenek a lábasjószágokról, és miközben bezárt a falu utolsó kurta kocsmája is, szép csendesen, kiiratkoztunk Európából.
A kormányrudat olyan bitang jószágok ragadták meg, mint egykor a búcsújáró medvetáncoltatók. Tenyeres talpas bunkó bugrisokból dicsőségek nagyurak lettek, és a körmüket vájják a bamba nép húsába.
Ez a szabadság szerelem dolog is összekuszálódott egy kissé. Mert bár kitört a nagy szabadság, azért szabadon szeretni mégsem járja.
Hetyke bajszú inkvizítorok állapítják meg, miféle szerelem hasznos a nemzet üdvére, miközben a szentekké festett legbátrabbak, beérik a heti egyszeri tejszagú tinilegény szolgáltatásával.
Bizony, miután kisszobámba toppanok, azon gondolkodám, hogy minek nevezzem ezt az életet, amiből szép lassan velem együtt kifogytak az évek is. .
Estente meggyújtok egy gyertyát, borozgatok magamban, én, az öreg.. beszélgetek erről, no meg arról, ami épp a nyelvemre jön. S midőn a bornak tartója kiürül, írogatni kezdek és valami kegyetlenül mardos belül. Mikor rám tör az éhség, mint a föltámadott tenger hajigál a sámlitól az ágyig, de végül kegyelmet nyújtva fut segítségemre a cukor, meg a magas vérnyomás.
Hajnalban, mikor talpra állok, kiballagok a kert budi felé, hátha elrabolnak az ufók.
Miközben a büdösbogár berreg a sarokban én a Kossuthot hallgatom, ahol nem győzik belém sulykolni, hogy itt minden fasza.
Én már több negédes hazugságot láttam a pár év alatt mint kend, mikor vándorszínésznek állt. Van itt trombita hangja, meg ágyúdörej, ha látványosan kell szeretni a hazát. Pláne akkor, amikor Erdélyország felé veszik az irányt, a lezsírozott fűnyíróval a hátsó ülésen.
Már ne nevessen ki engemet, de elkezdtem verseket írni. Csak úgy magamnak. De hiába is próbálnám kötetbe gyömöszölni őket, mikor a kultúra mércéjét a győzikéhez igazítják.
Azért rossz hír is maradt a végére. Azt tessék elképzelni, hogy úgy járt mint Nagy Imre. Valahogy elfelejtették. Mert minden jó, minden nemes, egyedül a mi forrón szeretett trittyentrotty tábornokunkban összpontosul. Mondjuk egy szavunk sem lehet, hiszen összeszedve minden bátorságát, úgy néz ki, holnap kiáll a szeretett népe elé. Igaz, hogy a hangzatos meghívóban az is elhangzik, hogy működnek a térfigyelő kamerák. Hát így szép ez az ünnep.
Azon kívül hogy Hegedűs hadnagyosat játszik a nép kárára, egy kis tikkelésen és némi elmebajon kívül kutya baja nincsen. Na de nem irigylem! Minden áldott éjszaka megküzd a szíve a koleszterinnel, és hol Mao elvtárs, hol Putyin jön el hozzá kísérteni. Mi meg.. reménykedünk.
Mert bár a víz az úr, de ez a haramiákkal teli gálya, még mindig itt lebeg felettünk..
Szeretettel: özvegy Bartos Tivadarné.. Marika..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése